Az új Pókember-trilógia - avagy minden idők legjobb Marvel filmjei egy kiadványban!
Amíg a Hazatérés arról szólt, hogy Pókember megtalálta a helyét a Bosszúállók korai idejében, és az Idegenben azt mutatta be, hogy megtalálja a saját helyét egy olyan világban, ahol nincs segítsége, akkor a Nincs hazaút úgy fejezi be ezt a trilógiát, hogy rendet tesz a miatta kialakult káoszban (multiverzumban) és majdnem felfedi személyazonosságát. A házimozi szerelmesei most egy olyan kék lemezt kaptak, amely mindhárom filmet tartalmazza kreatív borítóval és rengeteg (több mint 60 percnyi) extra tartalommal. Sajnos az extrákat magyar felirat nélkül, eredeti nyelven (angol felirattal) tekinthetjük meg!
A No Way Home gyártása során a dolgok meglehetősen sok vitát eredményeztek a Sony és a Disney között, végül minden a helyére került és szerencsére jó látni, hogy egy különleges moziverzumot hoztak létre rég nem látott szereplőkkel és karakterekkel.
A Nincs hazaút c. film mindent visz!
A Nincs hazaút-ban olyan karaktereket láthatunk, akikről senki sem számított, hogy még egyszer hallani fog, legalábbis nem így, és ha egyetlen film igazságot szolgáltat nekik, az valami különleges. A majd 80 pernyi bónusztartalomról nem beszélve!
Addig azonban a No Way Home tökéletesen kezeli a múltat, jelent és jövőt. A Pókember valódi identitásának felfedését követő mánia első felvonásával zsonglőrködik, nagyszerűen kimerítően, komikus energiát öntve a kétségbeesés elmélyülésére.
A korábbi Pókember-filmek szinte minden pozitívumát – és hibáját – újra áttekintjük itt. Alfred Molina nyilvánvalóan kiemelkedő, Maguire pedig a legkedvesebb ismerős arc (míg Foxxnak a legjobb vonalai vannak, Dafoe pedig jól játssza az őrült gonoszt), de Garfield az, aki ellopja a show-t érzelmi fronton, és tényleg ad a cselekménynek egy megható és megindító pluszt, amely szinte nagyobb hatást fejt ki, mint a fő cselekményszál néhány alapvető mozzanata, és most kerüljük a további spoilereket!
Tom Holland továbbra is remek szereplő, Zendaya pedig ismét komolytalan, Marisa Tomei végre élvezi a dicsőség pillanatát, és tényleg az egész szereplőgárda a megfelelő mennyiségű játékidőt kapja – éppen a megfelelő mennyiségű karakterfejlődést, tragédiát és érzelmeket. Csak Cumberbatch Dr. Strange-je lehet, hogy kissé szokatlanul komolytalan, tekintettel néhány dologra, amit korábban láthattunk a karakternél, különösen a Végtelen háborúban, ahol Strange elmeséli a saját történetét, csodálatos bevezetést nyújtva a lehetőségek sokféleségébe, amelyeket a Marvel folytat a Dr. Strange az őrület multiverzumában c. filmben.
A Pókember-filmek történetében először élete legveszélyesebb harca vár Peter Parkerre, aminek végkimenetele nem csak az ő jövőjére lehet hatással, de az egész multiverzum sorsát befolyásolhatja. Az új-trilógia mindegyik darabja humoros, kalandos és meglepően szórakoztató, a látványról nem is beszélve.
Marvel-fanoknak kötelező darab ez a trilógia!
