Film

Három fiatal szörfözik felszabadultan a háborgó francia óceánon. Néhány órával később a hazaúton baleset történik. A tizenévest Simont a Le Havre-i kórházba szállítják, de hamar kiderül, hogy élete már csak illúzió: szüleinek döntést kell hoznia. Eközben Párizsban egy középkorú asszony szervátültetésre vár, hogy új esélyt kaphasson az élettől.

A film nem igaz történeten alapul, azonban Moises és Sam karakterét könnyedén megfeleltethetjük a bevándorlás körüli nemzetközi diskurzus két pólusának. Ez a film nagyszerű példája annak, hogyan válhat a mozgókép a tiltakozás eszközévé; és rávilágít a gyűlöletbeszéd borzalmas hatásaira. Teszi mindezt úgy, hogy készítői között több mexikóit is találunk (köztük a rendező Jonás Cuarónt, aki nem mellesleg Alfonso fia).

„Ez a mozi nem ítélkezni akar, ennél többre vállalkozik. Akkor játszódik, amikor még látszólag van esély egy napfényes úton elindulni, s egy olyan évet jár körül, melynek sötét emléke máig velünk él. Ez nem holokausztfilm, hanem egy dráma, ami a falusi társadalom életét boncolgatja. Azt, hogyan hatottak a történtek a magyar lakosságra, nem pedig azt, hogyan hatottak a zsidókra.” /Angelusz Iván producer/

Meddig bízzon meg egy szülő a gyerekében? És mi az, amit még megbocsáthat neki? Philip Roth Pulitzer-díjas regényéből készítette el Ewan McGregor a rendezői bemutatkozását, amelyben az amerikai álom egy postahivatal felrobbanásával hirtelen szertefoszlik.