Kvartett - a nagy négyes

Érzelmek gazdag és humort sem nélkülöző alkotást láthatunk remek színészekkel és Dustin Hoffman rendezésében!

Jean (Maggie Smith) igazi dívaként érkezik aktuális fellépése színhelyére: az idős operaénekesek számára működtetett intézmény lakói minden évben koncerttel ünneplik Verdi születésnapjának évfordulóit - Jean egy világhírű kvartet tagjaként lép majd fel ezen az estén. A pazar díszletek között nyugalmasan éldegélők számára valódi felpezsdülést hoz a jelenléte, hiszen piszkos kis titkok kerülnek napvilágra, hogy aztán teljesen felkavarják az előkészületek állóvizét. Mindenki a kvartetet figyeli: Jean szeszélyes és excentrikus, exférje (Billy Connolly) még mindig vágyódik utána – persze inkább meghalna, minthogy ezt bevallja. A kéjvágyó bariton (Michael Gambon) és álmodozásai teljesen szétszórt tárgyának is megfelelően szövevényes a kapcsolata.

A Kvartett eredete

Ronald Harwood 1999-ben debütált Quartet című darabjával. Elsőként Michael Codron guildfordi (Yvonne Arnaud Theatre) színházában láthatták a remek darabot, később a West Enden futott az Albery Theatre -ben. A főszerepeket Alec McCowen mint Reggie, Donald Sinden mint Wilf, Stephanie Cole mint Cissy, és Angela Thorne mint Jean alakították. A megkapó történet a művészek csillogó világáról, az öregedés elfogadásának nehézségeiről, és arról a szenvedélyről szól, mellyel egy igazi előadó fordul a hallgatósága felé. Harwood régi jó barátja, Tom Courtenay adta az első löketet a film elkészítéséhez.

Hoffman úgy írja le a Kvartettet, mintha a létezést képezné le :„Embereket látunk életük harmadik felvonásában, a végsőben – mégis még mindig oly sokat tudnak adni.” Maggie Smith is hasonló véleményen van: „Mivel mindannyian zenével foglalkoznak, megvan bennük a vágy a folytatásra, és valóban folytatják is. Azért küzdenek, hogy megtehessék mindazt, ami sok-sok évvel ezelőtt természetes volt.”

Dustin Hoffman közel ötven éve tartozik a világ élvonalába: egyike a legtehetségesebb, legrutinosabb, legelismertebb színészeknek. Sokáig titkolta, hogy rendezőként is szeretné kipróbálni magát. A változást Ronald Harwood forgatókönyve hozta meg: a Kvartett olvastán Hoffman úgy érezte, képes belefogni első játékfilmjébe, mint rendező.