Szeretők, utazók

A 80-as évek Almodóvar filmjeit idéző frenetikus komédia, amelyben egy bajba jutott repülőgépen az életüket féltő utasok legbensőbb titkai kerülnek napvilágra. A vígjátékban olyan színészek tűnnek fel, mint Paz Vega (Beszélj hozzám!), Lola Duenas (Volver, Megtört ölelések), Penélope Cruz és Antonio Banderas. A Szeretők, utazók a 19. filmem. Csak annyi mondhatok, hogy a szenvedély és a bizonytalanság ugyanúgy megvan bennem, mint mindig. Éppen úgy érzem magam, mint a Pepi, Luci, Bom… idején, csak sokkal több az ősz hajszálam. - Almodóvar

A rendező a filmről

Három nappal a forgatás kezdete előtt elvesztettem a hangomat (gondolom, túl sokat beszéltem, na meg a nyomorult légkondicionálás miatt). Valami mindig történik velem a forgatást megelőző héten. Ez azt jelenti, hogy készen állunk. A Chavela Vargasszal (az azóta meghalt, legendás mexikói énekesnővel) töltött közös ebédtől eltekintve – ami mindig óriási élmény –, az utolsó három napot úgy töltöttem, mint egy némasági fogadalmat tett szerzetes, ahogy ő mondaná. Filmet rendezni azt jelenti, hogy egész nap beszélsz, általában egyszerre több emberrel. A rendezői munka abból áll, hogy kérdések százaira válaszolsz minden nap, akár tudod a választ, akár nem. A stábnak szüksége van a válaszaidra, hogy dolgozni tudjanak, még akkor is, ha tévedsz.

A Szeretők, utazók egy csapat emberről szól, akik egy repülőgépen ragadnak, a külvilágtól elzártan. A forgatókönyvet úgy kezdtem el írni, mint egy komikus szösszenetet, és végül egy morális, verbális és irreális vígjáték lett belőle.
Igyekeztem a realitást félretenni, bár az időnként belopódzik anélkül is, hogy észrevennéd. Nem volt semmilyen tudatos filmes referencia a fejemben a történet születése közben. A színház, a televízió és a klausztrofóbiám sokkal inkább jelen vannak benne, mint a mozi. Azok közé a rendezők közé tartozom, akikre akkor is hatással van a televízió, ha nem nézik. Az új televíziós narratíva egyszerre tölt el félelemmel és nyűgöz le.

Számos film készült csapdába esett emberekről, akik nem tudnak elmenni onnan, ahol éppen vannak (és a televízió is tele van klausztrofóbiás túlélő versenyekkel), Buñuel Öldöklő angyalától Rodrigo Cortés Élve eltemetve című filmjéig. Utóbbiban a cselekmény az elképzelhető legkisebb helyen történik, egy koporsóban. Amilyen nagy a kihívás az eltemetett ember számára, éppolyan nagy a rendezőnek, aki elmeséli a történetet.

Az én utasaimnak szánt kihívás abban áll, hogy meg kell küzdeniük saját izgalmukkal, félelmeikkel, szellemeikkel a technológia segítsége nélkül (ezt nehéz manapság elképzelni); szórakoztató, informáló, kikapcsolódást segítő képsorok nélkül. Lemeztelenedve, iPhone, videó vagy film, Internet, iPad nélkül, magukra hagyatva, idegenek gyűrűjében. Az olvasástól eltekintve a csapdába esettek egyetlen fegyvere a szó. A szavak segítségével kapcsolatot teremthetnek, kiereszthetik a gőzt, hazudhatnak, akár maguknak is, és elismerhetik, hogy hazudtak; csábíthatnak és elcsábulhatnak, megoszthatnak egymással dolgokat, harcolhatnak a félelem ellen, a magány ellen és a halál ellen. Szégyentelen, szánalmas, mesterkélt, vicces, túlzó, törékeny, öntelt, megtört, hedonista, teljesen szabad és mindenekfelett szórakoztató szavakkal (bocsássa meg nekem Borges, hogy ennyi jelzőt használtam).

Ebben a kalandban csodálatos színészek és filmesek tartottak velem. José Luis Alcaine operatőr a világítás mestere, Pepe Salcedo a legjobb vágó, akiről csak álmodtam, Alberto Iglesias pedig a zeneszerzőm volt.

Időjárás jelentés a forgatásról
Eljutottunk a forgatás harmadik hetéig, eddig komolyabb veszteségek nélkül. Nagy a hőség a repülőgép belsejében, nagyobb, mint Madridban. A reflektorokkal együtt elértük az 50 fokot. Nagy helyiségeink vannak a forgatáshoz, de a repülőgép belseje nagyon kicsi ennyi embernek. A daru alig fér be és Alcaine (az operatőr) keményen küzd, hogy el tudja rejteni a lámpákat. A színészeken nem látszik, hogy kényelmetlenül érzenék magukat (bár biztos vagyok benne, hogy nem könnyű nekik), hihetetlenül lelkesek. Szeretnek együtt forgatni, fantasztikus, mennyire élvezik. Máris akad néhány emlékezetes pillanat, ami bátorítóan hat ránk.

Mindezek ellenére tele vagyok feszültséggel. Senkivel nem találkozom a stábon kívül, nem mozdulok ki a hétvégén, nem megyek moziba vagy színházba, alig hallgatok zenét (ajánlom az Electric Guest “Mondo” és “Nootropics” számait Lower Denstől), nem beszélek telefonon. Szombatonként meglátogatom Chavela Vargast, és a hétvége többi részét a macskámmal töltöm, a forgatókönyv fölé görnyedve, hogy elvégezzek minden szükséges simítást, ami még hátravan.
Elismerem, ez az én ideális állapotom: a forgatás szűkre szabott korlátai között élni. Tudjuk, hogy kint nagy a lárma, és ijesztő a helyzet, és a díszlet az egyetlen hely, ahova nem érnek el a rémítő gazdasági hírek, a kockázati prémium szédítő emelkedése.

A forgatás vége
Lendületes volt ez a forgatás, a kamera előtt és körülötte is, a számos öltözővel rendelkező épületben, ahol úgy nézett ki egy-egy helyiség, mint Divine lakókocsija a Rózsaszín flamingókban. Ha valamiért nem panaszkodhattak a színészek a forgatás során, az a szórakoztatás hiánya. Tényszerűen tudom, hogy az öltözői negyedben, mely lakói körében csak „Miami”-ként futott, egy másik film is forgott egy időben, fekete-fehérben. Nem is merem megnevezni az érintett színészeket, csak ők fedhetik fel magukat.
Fantasztikus dolog, hogy egy ilyen őrültek házában, mint a forgatások, vagy legalábbis az enyémek, vannak emberek, akik egész jól érzik magukat. Nem szokatlan, persze. Az a tény is sokat segített ebben, hogy volt egy kis területünk az Anyahajó mellett. A várakozás hosszú ideje alatt ez a kis hely saját életet élhetett (és milyet!), mert a a zaj sosem lépte át az Anyahajó hangküszöbét, a katedrális-laboratóriumét, amely e forró nyár során a szörny számos végtagjának teremtését nézte végig. Bátyám, Agustín már elkészítette a kötelező fotót, amely engem ábrázol az utolsó csapóval, ahogy kijövök a “hajóból”. A stáb részére véget ért a film, itt az ideje a partinak, mely titokban szerveződött az elmúlt hetekben. Számomra minden meglepetés lesz, ami történni fog.

Ha egy film sikere egyenes arányban áll a benne dolgozók örömével és lelkesedésével, akkor a Szeretők, utazók garantált siker lesz. Persze tudom, hogy sem a bukás, sem a film minősége nem azon múlik, hogyan érezték magukat a résztvevők. Vannak mesterművek, melyek forgatása felér egy tortúrával, és fordítva, rossz filmek is készültek már a legnagyobb harmóniában.