Aczél Gergő: „Az álmok nagyon szép dolgok, de baromi fárasztó a megvalósításuk”

Aczél Gergő Hátsószínpad című könyve a színház rejtett világát tárja fel, bemutatva azokat a háttérben dolgozó embereket, akik nélkül nem születhetnének meg az estéről estére lenyűgöző produkciók.

Maga a szerző is a színházi élet résztvevője, aki első kézből szerzett tapasztalatait osztja meg érzékenyen és humorral fűszerezve. Az interjúban mesél az ihletről, a könyv születéséről és a kulisszák mögötti világ titkairól.

Mi inspirált a Hátsószínpad megírására?  Volt egy konkrét élmény, ami elindította ezt a projektet?
Van egy zenész srác a zenekarban, akivel bő harminc évvel ezelőtt együtt voltunk katonák egy úgynevezett művészszázadban. Már jó ideje együtt dolgozunk az Operettszínházban is. Több előadásban előfordul, hogy – akár előadás közben is – egymásra nézve titkon összekacsintunk. Ő a zenekari árokból, én pedig a színpadról. Sokatmondó pillantások ezek, olyan embereké, akik közösen éltek át valami jelentőset, valami fontosat. Ezek az összekacsintások voltak azok, amik körülbelül tizenöt éve az első novella megírására késztettek. Az utána következő években időről időre eljátszottam a gondolattal, hogy írjak még hasonlókat. Tíz év vacilálás kellett hozzá, hogy aztán nekiálljak a maradék harmincnak.

Ha egyetlen üzenetet szeretnél átadni az olvasóknak a könyv által, mi lenne az?
Nem akartam üzenetet átadni. A bennem felgyűlt élményeket szerettem volna „albumba rendezni”, és közben megismertetni az olvasót a színháznak azzal az oldalával, amit én ismerek, és úgy, ahogy én ismerem. Őszintén, sallangmentesen, de nem önéletrajzként, hanem valamilyen általánosabb megközelítéssel. Remélve, hogy a helyenként kritikus és indulatos sorok közül is kiérezhető a hála, és a színház, a színházi világ és a színházban dolgozók szeretete.

Mit gondolsz, mi a legnagyobb kihívás ma egy színházi dolgozó számára – akár a reflektorfényben, akár a háttérben?
Ugyanaz, mint bárki másnak. Az ép elménk megőrzése. Iszonyatosan megosztott a világ, rengeteg indulattal, feszültséggel, megélhetési problémákkal. Minden oldalról ömlik ránk a gerjesztett harag, és ilyen környezetben kell teljesíteni. A monotonabb, gépiesebb munkakörökben ez egyel könnyebb, de akinek a lelkét is ki kell tenni a színpadra, vagy egy műszakos kollégának, aki a színpadon állók biztonságáért is felel, nekik talán még nehezebb dolguk van. Bár az is lehet, hogy pont nekünk könnyebb, mert a munkánk legalább átmenetileg kiszakíthat, elszigetelhet az őrülettől.

Hogyan látod a színház jövőjét? A digitalizáció vagy más új trendek hogyan formálhatják ezt a művészeti ágat?
Új köntöst, új formákat, új kereteket adhatnak a színháznak, de mindezek középpontjában remélhetőleg mindig marad az ember, aki igazi, aki jó esetben hiteles, egyszeri, megismételhetetlen. Mint a folyó, amibe nem léphetsz kétszer. Lélekkel, esendőségekkel, magánélettel, kiszámíthatatlansággal.

Van olyan álomprojekt – akár a színház, akár az írás terén –, amit mindenképp szeretnél megvalósítani?
Az álmok nagyon szép dolgok, de baromi fárasztó a megvalósításuk, ezt jól példázza az elmúlt pár évem. Én alapvetően kényelmes embernek tartom magam, aki, ha kell, nagyon is tud dolgozni, de ha választani lehet, akkor inkább valami pihentetőbb dologra szavaznék. Nem is értem, hogy mi vitt rá az írásra. Az is igaz, hogy az utóbbi egy évben sokat foglalkoztam egy újabb könyv gondolatával, körvonalazódott is valami, megvan az alapötlet, de mielőtt belevágnék, még érdekelne, hogy milyen visszajelzéseket fogok kapni a Hátsószínpad kapcsán.

Elég sok színházban megfordultál már, hol vagy igazán „otthon”?
Húsz éve állok a Budapesti Operettszínház alkalmazásában, ez a két évtized tényleg második otthonommá tette ezt a színházat. A Szegedi Nemzeti Színházzal kapcsolatban is ugyanilyen érzéseim voltak és talán vannak is annak ellenére, hogy több mint húsz éve „elszakított tőle” a Megasztár. Az a Szegedi Kortárs Balett-ben eltöltött nyolc év is kivételesen fontos volt az életemben.

Mit hoz a jövő a karrieredben? Tervek? Álmok?
Színpadon maradni, életben maradni, boldognak lenni. Nem tudom, hogy mindehhez mi szükséges, de igyekszem. Eddig sikerült.