Dorka Ármin:” Nagyon szívesen eljátszanám Hans karakterét”

Első osztályos színjátszókörből indult, ma pedig már svéd és nemzetközi produkciók forgatásán dolgozik: a fiatal magyar színész története egyszerre szól kitartásról, véletlenekről és tudatos építkezésről. A székesfehérvári iskolai színpadtól a stockholmi castingokon át egészen a Netflix világáig vezető útja bizonyítja, hogy a nagy álomhoz néha csak bátorság, költözés, rengeteg munka – és egy jól begyakorolt akcentus kell.

Mesélj arról, hogyan és mikor kezdted a színészi pályádat?
A színészi pályafutásom elsős koromban kezdődött, amikor elkezdtem tanulni a székesfehérvári Munkácsy Mihály Általános Iskolában. Itt az átlagos tanórák mellett színészi társulathoz is volt lehetőségem csatlakozni, amit úgy hívtak, hogy Felleghajtó Társaság. A Felleghajtó Társaságban közel öt évig tevékenykedtem kisebb-nagyobb szerepekben, és velük léptem fel többek közt Debrecenben és a székesfehérvári Vörösmarty Színházban is. Utána pár évig lecsendesedett a színészi vágyam és más kihívásra köteleztem el magam. Ekkor csatlakoztam a TáskaRádióhoz, ahol három évig szerkesztettem és vettem fel rádióadásokat egy hangulatos és motiváló diákkörnyezetben. Közben a Kodolányi János Gimnáziumban is megkezdtem angol-német nyelvi tanulmányaimat, ahol szintén szerepeltem némi drámafellépésben, ám ez nem volt számottevő.

Mi motivált, hogy Stockholmba költözz, és hogyan kapcsolódik ehhez a színészet?
Mielőtt Stockholmba költöztem volna, láttam, hogy a Young Royals (magyarul: Szerelem vagy kötelesség) Netflix sorozat online castingot hirdetett a második évadjukhoz. A lehetőség, hogy bárki jelentkezhet egy Netflix szériába teljesen elcsábított. Akkoriban még nem volt tapasztalatom, amit fel tudtam volna mutatni, viszont ekkor fogalmazódott meg bennem az elkötelezettség, hogy Stockholmba költözzek és összegyűjtsek annyi színészi tapasztalatot, hogy szerepeljek a harmadik évadban, amennyiben az megvalósul. A szerencse hamar rám talált, ugyanis az egyetemi első félévemben egy statisztaként dolgozó ismerősöm bemutatta nekem a statist.se svéd weboldalt. Ez a site lényegében egy előfizetés, ahol a pénzedért cserébe láthatsz produkciós cégek által kínált statiszta- és főszereplő munkákat. Valamint az állásközvetítő cégek is látják a te profilodat, így ők is tudnak neked írni. Kezdetben egyetlen ügynökség vagy produkciós iroda sem keresett meg. Ehelyett én jelentkeztem egyenként azokra a reklám- és filmstatiszta szerepekre, amelyek szimpatikusnak tűntek, bízva a sikerben. A jelentkezések során gyakran kellett videós bemutatkozást vagy fotókat küldeni magamról, és sok esetben többkörös kiválasztási folyamaton kellett részt vennem.

A számos sikertelen próbálkozás ellenére sem adtam fel, és ennek idővel meg is lett az eredménye. 2022 májusában megkaptam az első statiszta munkámat a Bleck Stúdión keresztül. A feladat egyszerű volt: egy repülőgépen ülő utast kellett eljátszanom egy légitársaság reklámfilmjében. Az első forgatás hatalmas élményt jelentett számomra, szinte utazásként éltem meg az egészet. Mivel szeretek utazni, hamar kialakult bennem az érdeklődés a statisztaszerepek iránt, és ekkor fogalmazódott meg bennem az is, hogy az alapképzés időtartamán túl is szeretnék Stockholmban maradni.

Kevesebb mint egy év telt el, és megérkezett a siker. A Young Royals gyártója (Nexiko Drama) ezen a weboldalon keresztül talált rám, ahol addigra már több mint tíz statiszta- és két főszereplői tapasztalattal rendelkeztem.

Elsősorban egy mellékszereplői pozíció meghallgatására hívtak be. A folyamat során azonban jelezték, hogy a svéd nyelvben túl erős az akcentusom ahhoz, hogy eljátszhassam az eredetileg nekem szánt szerepet. Ennek következtében „csupán” egy visszatérő statiszta szerződést ajánlottak fel, amely három hónapra szólt, én pedig ezt örömmel elfogadtam. Ettől kezdve rendszeresen forgattam velük, heti egy–három alkalommal, áprilistól júniusig. Rendkívül boldog és büszke voltam erre a viszonylag gyorsan érkezett sikerre, ugyanakkor elhatároztam, hogy a jövőben nem fordulhat elő, hogy az akcentusom miatt utasítsanak el egy hasonló lehetőségtől. Ennek érdekében intenzív svéd nyelvórákra kezdtem járni, azzal a céllal, hogy elsajátítsam a stockholmi akcentust.

Hogy talált rád a Netflix-szerep („Barracuda Queens”)?
Nemes egyszerűséggel a Barracuda Queens szerep is a statist.se weboldalnak köszönhető, ahol jelentkeztem a lehetőségre, és a castingon átmentem.

Milyen volt a szereplőválogatás folyamata? Fel tudtál készülni előtte?
Náluk a szereplőválogatás egyszerűnek mondható. Egy-két prezentációt kellett elküldenem és szituációs gyakorlatot. A meghallgatás után, behívtak egy fél napot át tartó ruhapróbára. Mikor meggyőződtek róla, hogy jól állnak rajtam a ruhák, megkaptam a háttérszerepet.

Mennyire volt más egy svéd televíziós produkcióban (pl. „Sjölyckan”) dolgozni, mint egynemzetközi streaming-sorozatban (pl.: Young Royals)? Éreztél különbséget a munkamódszerben, nyelvi vagy kulturális szempontból?
Mivel mindkettő sorozatot svéd produkciós cég forgatta (SVT és Nexiko Drama), ezért a minket érintő szervezésben nem éreztem jelentős különbséget. A Young Royals forgatása alatt talán kicsit jobban bántak velünk, hoztak-vittek minket taxival, valamint – mivel a sorozat akkorra már nagyon felkapott volt – szigorú telefonhasználati szabályokra is kötelezték a szereplőket. Ezenfelül amit még a Young Royals forgatásánál kiemelnék az a fokozott védelem és a biztonsági őrök állandó alkalmazása, mivel gyakorta megesett, hogy a rajongók megpróbáltak beszökni a forgatási helyszínre, hogy képet csináljanak a szereplőkkel, a helyszínről, esetleg ajándékot adjanak kedvenceiknek.

Melyik szereped vagy projekted volt eddig a legemlékezetesebb, és miért?
A kedvenc szerepem az AD&P produkcióhoz köthető, mivel tőlük kaptam meg életem első főszerepét, ami egy autóbiztosítási reklámfilm forgatása volt. Még életemben nem kaptam olyan bánásmódot, amit ott és akkor. Emlékszem egy általános iskola előtt forgattunk, és a forgatás miatt az egész utcát lezárták, hogy problémamentesen menjen a felvétel. A gyerekek elkezdtek a kordon mögött sorakozni, kíváncsiak voltak, hogy mégis mi történik, ki lehet az a szereplő, akit vesz a kamera. Mikor kiszálltam az autóból, a stylist a hajamat kezdte el igazítani, miközben egy másik ott dolgozó a kabátomat hozta. Ezen a ponton az összes ott várakozó gyerek teljesen megőrült és sikoltozott, képeket csináltak és kérték, hogy menjek oda egy fotóra, valamint adjak autogramot. Ez nagyon emlékezetes élmény volt. A gyerekek, nem tudták rólam, hogy ki vagyok, csak annyit, hogy éppen forgatunk, és ez éppen elég volt nekik ahhoz, hogy kiváltsa azt a gyermeki rajongást, ami az egész forgatást életem egyik legemlékezetesebb napjává tette.

Ám ha projektről van szó, kétségkívül a Young Royals volt a legbüszkébb és legemlékezetesebb pillanatom. Amikor a szerepet megkaptam, akkor alig másfél éve laktam Stockholmban. És – mint azt fentebb is említettem – az egyik vezető érv, hogy Svédországba költözzek az maga a hit volt, hogy talán egyszer szerepelhetek a sorozatban. Így amikor ez az “álom” beteljesült, kétségtelenül a világ legboldogabb embere voltam. Érdekesség egyébként, hogy a meghallgatás alatt még nem tudtam róla, hogy ez a Young Royals forgatásához lesz. Akkor tudtam meg, amikor felajánlották a statiszta munkát. Így meglepetésszerűen ért a siker, de talán épp a titkolózás miatt okozott ekkora örömöt.

Van olyan karakter, amit még nagyon szeretnél eljátszani?
Korábban mondták már nekem, hogy passzolnak hozzám az olyan szerepek, ahol olyasvalakit alakítok, aki kedvesnek tűnik, ám titkon átver. Például, ha lenne a Jégvarázsnak filmesített változata, nagyon szívesen eljátszanám Hans karakterét.

Milyen típusú szerepek vonzanak különösen?
Az ilyesmi, rejtett gonoszággal rendelkező, sunyi, manipulatív karakterek eljátszása kifejezetten vonz, valamiért adrenalinnal tölt el, ha a szerep kedvéért átverhetek embereket, bármennyire is furcsának hangzik. Ezenkívül a kalandos, energetikus, folyton-beszélő, humoros karakterek alakítását is kifejezetten élvezem, mivel szerintem azokban a szerepekben szinte csak önmagamat kell adnom a hiteles alakításért. Nemrég léptem fel Párizsban stand-up
komikusként és hatalmas volt a siker, a közönség pedig dőlt a nevetéstől. Semmihez sem fogható élvezet és adrenalin töltött el, amikor a színpadon álltam.

Mit szeretsz leginkább Stockholm életében, és hogyan hat ez a kreatív munkádra?
Alapvetően a svéd egyetemi oktatás, amit itt kifejezetten szeretek. Az egyetemen nem sok tanórám van, csupán heti 1-2 óra, viszont helyette mindent feladnak önálló munkának. Ez számomra tökéletes kompromisszum volt, hiszen azt a flexibilitást nyújtotta, ami kellett ahhoz, hogy megjelenhessek szinte az összes forgatási napon, amikor a Young Royalst forgattuk, szabadidőmben pedig képes voltam tartani a tempót az egyetemmel. Valamint ennek köszönhetően tudtam elmenni extra svéd tanórákra, külön szerepekre, utazásokra és volt elég időm elkezdeni a vlogolást is TikTok-csatornámon.

Mennyire egyszerű (vagy nehéz) beilleszkedni egy olyan filmes/piaci környezetbe, amely svéd és angol nyelven is működik?
Meglepően nehéz. Szinte az összes korábbi forgatásom svéd nyelven zajlódott, és az elején, amikor még nem volt önbizalmam, hogy svédül beszéljek, akkor kifejezetten sok időt töltöttem egyedül. Ám ez időről időre egyre könnyebben ment, és mostanra már meglett az a rutin, ami miatt kényelmesnek érzem a forgatási napokat és problémamentesen foglalom le magam a jelenetek közötti szünetekben.

Tudnál mesélni a mindennapjaidról, amikor nem forgatsz? Miben töltöd a szabadidőd?
Mivel jelenleg is diák vagyok, ezért a legtöbb időmet tanulással, videógyártással, utazással töltöm. Korábban még könyvvizsgálóként is dolgoztam az iskola mellett, az jelentősen csökkentette a szabadidőm méretét, részben emiatt is hagytam ott. Másrészt meg amiatt, mivel elfogadtam egy Erasmus-lehetőséget Párizsban, ahová kiköltöztem fél évre. Itt többek között azzal töltöm napjaimat, hogy a párizsi életről, a parfüm- és divatházakról tanulok, és múzeumokba járok. Majd egy szerencsének köszönhetően a párizsi divathét egyik kifutójára is bejutást nyertem. Párizsban elkezdtem futni is, ahol heti rendszerességgel a Szajna partján és az Eiffel-torony körül futottam. De a kreatív énemnek is hagytam némi kikapcsolódást, elvégre Párizs a költők városa is. Nem véletlen tehát, hogy folytattam a korábban megszüntetett versírást, és ismét leültem a zongora elé is. A francia főváros óta pedig elkezdtem alapszinten svédül oktatni, amit egy új hobbiként élek meg. Lefoglalom magam és vagyok annyira spontán, hogy lehet délelőtt még egy stockholmi kávézóban ülök a barátaimmal, de délután már egy – a kávézóban megvásárolt repülőjeggyel – tartok Koppenhága felé (megtörtént események alapján…).

Milyen projekteken dolgozol most, vagy mik a terveid a közeljövőben?
Jelenleg utazással és szakdolgozatírással telnek mindennapjaim, így kicsit háttérbe szorult a színészkedés, de ezen a közeljövőben szeretnék majd változtatni. Viszont annál inkább előtérbe került a svéd oktatás és a TikTokra történő vlogolás, ahol a szerepléseimen szerzett élményeimről is gyakran beszélek. @stephan_the_first néven megtalálható vagyok! 🙂

Az utazást tekintve sokat ingázol Európában vagy Svédországon belül?
Rengeteget utazom, szinte elengedhetetlen része az életemnek, valamint az utazás számomra egy olyan hobbi, amit még ennyi idő után sem sikerült megunnom. Csak a 2025-ös évet tekintve 29x repültem, azaz átlagosan havi két és félszer. Valamint 50.000+ kilométert repültem, ez számszerűsítve olyan, mintha 1,3x kerültem volna meg a Földet. Hozzátenném, hogy tavaly 15 országot (többek közt Svédország, Dánia, Franciaország, Monaco, Belgium, Luxemburg, Olaszország, az Egyesült Királyság, Görögország, Spanyolország, Szingapúr vagy Thaiföld) jártam be, összességében pedig már 40-et. Szerintem ennyi bőven elég bizonyíték ahhoz, hogy megerősítsem az utazás iránti vágyamat és az ingázási velejáróját, hiszen 6x látogattam haza Magyarországra. Jelenleg viszont azzal a problémával szembesültem, hogy nem tudom igazán, hogy hol is éljek. Magyarországon van a család, de Svédországban is szuper lehetőségek várnak. Mindemellett Franciaország az a hely, ahol igazán élvezem az életet. Hiszek a sorsban, és úgy érzem, bármerre is visz az utam, örömöt találok benne.

Fotó: Dorka Ármin, Nexiko Drama