Ráth Márton: „Egy illat annyi mindent tud mesélni”

A festészet és a parfüm világa elsőre két külön univerzumnak tűnhet, mégis szorosan összekapcsolódik egy képzőművész alkotói gondolkodásában. A színeknek illata, az illatoknak pedig képe lehet, és ezek újabb és újabb inspirációkat hívnak elő. Az őszinteség, a természet és a jelenlét pedig egyaránt meghatározzák művészetét és személyes márkáját.

Mitől lett szerinted ekkora online népszerűséged? Van erre tudatos stratégiád, vagy csak megtörtént veled?
Mindig azt vallottam, hogy jobb az őszinteség. Ezt a közönségem is látja, érzi és szerintem értékeli. Megmutatom a festményeimet, írok az élményeimről, az érzéseimről, örömömről, bánatomról úgy, ahogy éppen megélem őket. Szóval, ha nevezhető az őszinteség stratégiának, akkor ez az. 🙂

Hogyan fér meg egymás mellett nálad a festészet és a parfüm világa? Két teljesen külön univerzumnak érzed őket, vagy van közöttük egy közös kreatív gondolkodás?
Mindkettő művészet, és mindkettő gondolkodásra késztet. A festészet történetében is folyamatosan jelen van a kísérletezés és az új inspirációk keresése, a magyar festészet klasszikustól a kortársig ívelő története pedig jól mutatja, milyen sokféle módon lehet a művészeten keresztül kifejezni a világot és önmagunkat. Számomra olyannyira összetartoznak, hogy egy parfüm vagy illatos olaj nélkül szinte el sem kezdek festeni. Érzem a kezemen az illatokat, és mindig újabb és újabb ötleteket, impressziókat adnak. Egy illat annyi mindent tud mesélni, én pedig mindig meghallgatom, aztán megfestem.

Ha egy illatból kellene festményt készítened, az milyen lenne?
És fordítva: ha egy festményedet kellene parfümmé alakítani, milyen illatjegyeket kapna?

Már megfestettem például Olivier Durbano Heliotrope illatát, amelyben a mély zöldek találkoztak az izzó vörösökkel és az arannyal. De az amerikai Solstice Scents parfümjei is sokszor szolgáltak inspirációul. Az életem szerves része a természetben töltött idő. Ha ott vagyok, minden kisimul, rendeződik. Ez gyakran a képeimen is megjelenik, így hát evidens, hogy egy erdős festményem mindenképpen fenyő-, föld-, tömjén- és fűillatú lenne.

A közösségi média sokszor a látványról és a gyors impulzusokról szól, a festészet viszont elmélyülést igényel. Hogyan egyensúlyozol a kettő között?
A festésről talán kevesen gondolják, hogy meló és fárasztó. Órákig koncentrálok, ötletelek, alakítom, nevelem a képet, néha újrakezdem. Jelen kell lennem a közösségi médiában is, azzal is sokat foglalkozom és ötletelek, és ebben pedig a szemem és az agyam nagyon el tud fáradni.

A természetben töltött idő a legjobb gyógyszer, ráadásul ingyen van. Ugyanennyire létfontosságú a zenehallgatás, a parfümök illatolása vagy egy jó könyv egy kávé mellett – és máris rendben vagyok.

Van olyan, hogy egy festményedet már fejben is úgy készíted, hogy jól működjön a közösségi médiában? Mi az, amit az online közönséged lát belőled, és mi az, amit egyáltalán nem?
Nem szabad abba a hibába esnem, hogy csak az alapján festek, hogy az aktuális festmény mennyire fog menni a közösségi médiában. Nyilván valamennyire figyelembe veszem, de azt kell festenem, ami belülről jön, és szinte feszít, hogy festményként manifesztálódjon. Ebbe a flowban való festésbe nem engedhetem be az elvárásoknak való megfelelési kényszert és a túlgondolást.

Ez adja a szabad alkotás örömét és lényegét. És talán pont ezt látják belőlem igazán. Egy szabad, vidám, de olykor kissé melankolikus srácot, aki bár introvertált fazon, az írásaival vagy videóival mégis meg tudja mutatni magát, és ki tudja fejezni mindazt, amit szeretne.

Persze a festés, az új színek és témák megválasztása sem mindig sima út, ezektől a vívódásaimtól azért általában megkímélem a követőimet.

Mi volt az a pont, ahol először érezted, hogy már nemcsak alkotsz, hanem személyes márkát is építesz?
Akkor éreztem ezt, amikor először írtam arról – kicsit félve a reakcióktól –, hogy gyűjtöm a parfümöket, mert imádom és tök jól tudom használni őket szinesztéziaként. Jól fogadták, sőt nagy örömömre sokan jelezték már, hogy a hatásomra vettek meg egy-egy parfümöt.

Mi az, amit a parfümök világa tanított neked a művészetről – és mit tanított a festészet a parfümökről? Ha egyetlen szóval kellene meghatároznod, mi köti össze ezeket a különböző területeidet, mi lenne az?
A parfümök megtanítottak arra, hogy a művészetben legyek szabad és bátor, és büszkén vállaljam mindazt, ami és aki vagyok és leszek. A festészet pedig azt tanította a parfümökről, hogy minden színnek lehet illata, és ez egy olyan játék, ami nemcsak szórakoztató, hanem mindig gondolkodásra is ösztönöz. Ennek pedig sosincs vége. Az egyetlen szó pedig a jelenlét.

Mit jelent számodra ma a siker: a követők száma, egy kiállítás, egy eladott kép, egy saját illat vagy valami egészen más?
Ma erdőben sétáltam, és futottam is. Hazafelé éppen ezen gondolkodtam, miközben mosolyogtam, mert jó élmény volt, feltöltött. Hogy sétáltam, futottam, láttam gyönyörű fákat, langyosan fújt a szél, jön az ősz, amit imádok, reggel ittam egy jó kávét, aztán befejeztem egy képet. Hogy élek, lélegzem, látok, hallok, szagolok, és részese lehetek ennek a szép világnak. Ez számomra a siker.

Fotó: Ráth Márton