Szakrális fotók – lelkünk mélyének lenyomatai

A szakrális fotók kompozícióikban túlmutatnak a szokásos művészi fotókon. Sokkal mélyebbek, sokkal közelebb visznek a bennünk élő megfoghatatlanhoz, mondhatnánk a transzcendenssel találkozunk. Még akkor is, ha történetesen ennek sok esetben nem is vagyunk tudatában.

Mit jelent a szakrális?
Olykor a kifejezést mindenre használjuk, szinte kontextus nélkül, amit nem tudunk értelmezni, ami egy kicsit elvonatkoztathatunk a fizikai életünktől. Holott a szakrális nem jelent mást, minthogy valami, ami a szentséghez tartozik.

Lehet-e a művészet szent?
Ha abból indulunk ki, hogy a fotózás a vizuális művészet egy speciális ága, ami képes megragadni egy vissza nem térő, csakis abban a tizedmásodpercben
értelmezhető és megjelenő pillanatot, ami a következő tizedmásodpercben már
tovaröppen, akkor bátran állíthatjuk, hogy van abban a megragadt pillanatban valami természetfeletti. Valami szakrális, valami szent.
A szakrális térben való fotózáshoz viszont kell érteni, értelmezni és érezni a tér kiterjedését, rezgését, a fotóművésznek át kell éreznie, hogy ott abban a térben nincs egyedül. Egy pillanatra kapcsolatot tud létesíteni a transzcendens és a képet nézővel a fotóban megörökítettek által. Aminek vizuális képe, hangulata, mondanivalója, ha úgy tetszik sztorija beszél a nézőhöz. Nem véletlen, hogy a népszerű a fotóművészek körében a szakrális teret két színnel, feketével és fehérrel ábrázolni. Mindennek azon egyszerű oka van, hogy a színek nem fedik el a fény és árnyék által kirajzolódó szentséget. A szakrális fotók nem feltétlen templomi, temetői vagy kifejezetten vallási jellegű térben születhetnek. A transzcendensi mondanivaló, a szentséghez való tartozás benne lehet a mindennapi emberi kapcsolatainkban, aminek fotó általi megrajzolása a valódi művészet.

Látogasd meg virtuális galériámat, ha érdekelnek a szakrális fotók , ha szeretnél kicsit kizökkenni a mindennapi mókuskerékből, egy kicsit megállni, megpihenni.