Csak Isten bocsáthat meg

Az amerikai igazságszolgáltatás elől bujkáló Julian (Ryan Gosling) egy boxklubot üzemeltet Bankokban, amivel drogos ügyleteit leplezi. Anyja (Kristin Scott Thomas), egy kiterjedt bűnszervezet feje, az országba érkezik, hogy hazavigye legkedvesebb fia, Billy holttestét. Julian testvérét azután gyilkolták meg, hogy brutálisan megölt egy fiatal prostituáltat. A haragtól tomboló, bosszúszomjas anya fia gyilkosának fejét követeli Juiantól.

De Juliannak először a rejtélyes exrendőrrel, az isteni igazságszolgáltatás bábjaként ismert CHANGGAL kell szembenéznie, aki a fivérek korrupt alvilágát akarja felszámolni.

A rendező megjegyzése:

A film eredeti koncepciója az volt, hogy egy olyan emberről készítsek filmet, aki meg akar küzdeni Istennel. Óriási akadályként tornyosult ez elém, mert amikor a film forgatókönyvét írtam, életem egy nagyon fontos és nehéz időszakát éltem meg – második gyerekünket vártuk, és problémás volt a terhesség – és az idea, hogy a főhős Istennel akarjon megküzdeni, anélkül, hogy tudná, miért, nagyon is vonzó volt számomra. Ebből kiindulva fejlesztettem ki egy másik karaktert, aki Istennek képzeli magát. Ő, Chang az antagonista, míg a gengszter főhős, Julian a hitet keresi. Ez már maga az egzisztencializmus, mert a hit azon alapul, hogy szükségünk van egy felülről jövő válaszra, csak éppen legtöbbször nem tudjuk, mi a kérdés. Amikor megkapjuk a választ, végig kell gondolnunk addigi életünket, hogy megtaláljuk a kérdést. Ilyenformán a film válaszként fogant, a kérdés pedig a végén fedi fel magát.

Ha utánagondolok, látok hasonlóságot Chang, A vikingek felemelkedése (Valhalla Rising) Egyszeműje (One-Eye) és a Drive – Gázt! sofőre között, mindannyian a tündérmesék mitológiájában gyökereznek és gondjaik vannak a mindennapi világgal. Technikailag emlékeztetnek egymásra sztoikus viselkedésükkel, hallgatásukkal, és fetisiszta portréikkal, még ha más korokban élnek és más színészek keltik életre őket. A vikingek felemelkedésének Egyszeműje enigmatikus figura, hiszen nem ismerjük múltját, de neve meghatározza életét. A Drive – Gázt! főhősét, a sofőrt is meghatározza funkciója. Az irgalmatlan Changját mindenekelőtt enigmatikus viselkedése határozza meg, abban az értelemben, hogy testetlen karakterré változik, „azzá”, akit neve nem, csak látványa határoz meg. Mondhatjuk azt, hogy Az irgalmatlan eddigi filmjeim összegződése. Azt hiszem, egy belső kreatív összeütközés felé tartottam, teljes sebességgel, hogy mindent megváltoztassak magam körül, és lássam, mi jön ezután. Mindig azt mondtam, hogy nőkről fogok filmet készíteni, ehhez képest állandóan erőszakos férfiakról forgatok. Most, hogy minden átalakulóban van, lehet, hogy végül feje tetejére állnak a dolgok. Ez az átalakulás izgalmas, mert minden bizonytalanná válik körülöttem, és ne felejtsük, hogy a kreativitás második legnagyobb ellensége a „jó ízlés” után a biztonsági játék.