A nagy szépség

Paolo Sorrentino (Il Divo – A megfoghatatlan) a kortárs olasz film egyik legkiemelkedőbb egyénisége, akinek munkái rendre felbukkannak a Cannes-i fesztivál versenyprogramjában. Új filmjében – akárcsak az eddigiekben – a világ látványos hiábavalóságát mutatja be, miközben az olasz filmművészet olyan nagy alakjait idézi meg, mint például Federico Fellini (Az édes élet – La Dolce Vita) és Michelangelo Antonioni (Az éjszaka – La Notte).

Róma, ragyogó nyár. A Janiculum dombnál turisták gyülekeznek: egy japán férfi összeesik, letaglózza ez a hatalmas szépség. Jep Gambardella, a jóvágású férfi, akinek ellenállhatatlan sármját az öregedés kezdődő jelei sem tudják elhomályosítani, maradéktalanul kiélvezi a város nyújtotta szociáis örömöket. Sikkes vacsorákon és partikon vesz részt, ahol kellemes társaságát és sziporkáit mindig szívesen fogadják. Sikeres újságíró és szenvedélyes csábító, aki fiatal korában első – és mindeddig utolsó – regényével még egy rangos irodalmi díjat is elnyert, na meg a frusztrált író hírnevét. Kiábrándultságát véres cinizmus mögé rejti, aminek köszönhetően keserűen éles megvilágításban szemléli a világot. A Colosseumra néző római házában olyan partikat rendez, ahol az „emberi gépezet” (ez volt a regénye címe is) lemeztelenítetten jelenik meg, és ahol már végét járja az értéktelenség komédiája. Az életmódjába belefáradt Jep néha arról ábrándozik, hogy újra írni kezd, miközben még mindig üldözik egy fiatalkori szerelem emlékképei. De sikerrel járhat-e valaha is? Felülemelkedhet-e a maga és mások iránt érzett mélységes undorán, ebben a káprázatos városban, melynek szépsége olykor egyenesen bénító?