Drága Elza!

„Az Ember a természet legnagyobb baklövése. Tettiben visszahangzik évmilliók ösztöneinek és néhány lángelme gondolatainak haszontalan forradalma.”

1942 végén járunk, a keleti fronton, Ukrajnában. Itt szolgál Lombos honvéd, akit hazájához és családjához túláradó hűség köt. Egy adminisztrációs hiba miatt azonban nem tud hazajutni szabadságoláskor. Nagyon elkeseredik, de teljesíti a kötelességét, ismét fegyvert ragad, és tovább menetel a keleti front poklába. Egy támadás során megsebesül, és egy éjszakát tölt az ellenséges vonalak mögött, egy gödörben rejtőzködve, ahol megismerkedik egy öregemberrel. Az éjszakát átbeszélgetik, az öreg szavai megingatják Lombos honvéd családjába és hazájába vetett töretlen hitét.
Hajnalban egy orosz büntetőszázad katonái rájuk bukkannak, Lombos honvéd fogságba, majd rövid úton az aknákat taposással hatástalanító szovjet büntetőszázad tagjai, az úgynevezett „taposók” közé kerül.
Lombos nehezen illeszkedik be új környezetébe, de az öregember, aki árnyékként jár-kel az ellenség sorai közt, többször meglátogatja, és tanácsaival próbálja minden áron életben tartani. Útja során kapcsolata kerül barátokkal, akik végül elárulják, és ellenségekkel, akik segítenek rajta. Végül maga is hinni kezd az öregember igazában, miszerint a katonás erkölcs buzgalma és a túlélés ősi ösztöne nem férhet meg egymás mellett.