Én, Daniel Blake

Az idei cannes-i filmfesztiválon Ken Loach, a 80 éves brit rendezőlegenda bejelentése szerint utolsó filmje, az Én, Daniel Blake nyerte az Arany Pálmát. Ken Loach ezúttal az átlagember mindennapos küzdelmeit mutatja be a bürokráciával olykor humoros, néhol pedig kétségbeesett pillanatokkal. Loach ezúttal is hű maradt magához, és ismét egy elnyomott réteget mutat be, akik megpróbálnak kitörni egy boldogabb életbe.

Az 59 éves Daniel Blake egész életében szorgalmasan dolgozott, asztalosként fizikai munkából élt. Egy szívroham miatt életében először tétlenségre ítélték, így a rehabilitációs idő alatt szociális segélyért kell folyamodnia. A brit egészségügy adminisztratív útvesztőjében bolyongva összebarátkozik egy hasonló szituációban lévő, kétgyerekes, egyedülálló anyukával, aki a szociális rendszer személytelen és kafkai útvesztőjében hasonlóan reménytelenül próbálja megtalálni a kiutat. Állása nincsen és egy szociális lakásban él két gyermekével, akiknek iskolába kell járniuk, ám ehhez ruhára és ételre van szükségük. A rendszer egyikükkel sem kegyes, és a bürokrácia lassan kezdi felőrölni az idegeiket, Daniel azonban nem adja fel, bármi áron segíteni akar.