A séf: totális konyhai káosz, de a nevetés garantált!
Van egy pillanat, amikor belépsz a nézőtérre, és már az első percekben érzed: itt ma este elszabadul valami. Serceg, forr, túlcsordul. A gasztronómia és a színház találkozása ilyen. Ismerős terep, mégis tele meglepetéssel. Egy étterem tökéletes díszlet emberi játszmákhoz, félresiklott álmokhoz és hatalmas nevetésekhez.
Pont ebbe a világba hív meg A séf, amelynek plakátjára pillantva már biztosak lehetünk benne:
Mon Dieu! Ez az este nem a nyugodt vacsorákról szól.
Egy étterem a csőd szélén
Szente Vajk vígjátékában adott egy étterem, amely már inkább emlékekből él, mint bevételből. A tulajdonos Nigel (Nagy Sándor) szívből ragaszkodik a helyhez, üzleti érzék nélkül, lelkesedéssel annál inkább. A testvére Violet (Peller Anna), határozott és kőgazdag üzletasszony, aki egyetlen jó döntést lát: eladni az egészet. És ott van George (Járai Máté), a pincér, aki egyik napról a másikra francia séffé avanzsál: „Bonzsúr, merci, szuvi-szuvi, krémbrülé, á lá… izé… ház!”
A mondatok értelmezhetetlenek, az önbizalom viszont megingathatatlan. És ez gyakran bőven elég ahhoz, hogy mindenki elhiggye: itt most csoda készül. A helyzet tovább bonyolódik Felicity (Gubik Petra), George menyasszonya megjelenésével, valamint Mr. Ferguson (Szerednyey Béla) belépésével, aki rendőrkapitányként és aggódó apaként is garantálja, hogy a feszültség hamar a plafonig érjen. A történetből végül egy lendületes, pontos ritmusú komédia kerekedik ki. Karakteres figurák, tempós poénok és jól adagolt őrület. A színpadon további remek színészekkel találkozunk: Zsurzs Kati, Gáspár Kata, illetve Varga Ádám.
Amikor az étel történetet mesél
Az étel ösztönös élmény. Mindenkinek van hozzá emléke, illata, kudarcélménye vagy diadala. Egy konyha kiváló terep félreértésekhez, hatalmi harcokhoz és nagy kibékülésekhez. A gasztronómia ezért különösen hálás színházi alapanyag: gyorsan érthető, látványos, érzelmileg ismerős. Egy jól megírt gasztro-vígjáték egyszerre szórakoztat és tükröt tart. Megmutatja, hogyan viselkedünk nyomás alatt, mit kezdünk a szerepeinkkel, és meddig megyünk el azért, hogy elhiggyék rólunk: értünk ahhoz, amit csinálunk.
TOP 5 hazai színházi előadás, ahol az étel fontos szerepet kap
A magyar színpadokon régóta jelen van az étel, mint dramaturgiai eszköz: hol társadalmi státuszt jelez, hol konfliktust robbant, hol pedig az emberi kapcsolatok tükre lesz. A séf ebbe a hagyományba illeszkedik, amikor egy étterem konyháját teszi meg a káosz és a humor központjává – friss, mai nyelven, lendületes tempóval.
Hasonlóan ikonikus gasztro-helyzetekre épít Hyppolit, a lakáj, ahol az étkezési szokások és a menüsor valójában társadalmi rangot, hatalmi viszonyokat és vágyott polgári létet jelölnek. Az asztal körüli jelenetek máig pontos képet adnak arról, hogyan próbál valaki „felfőzni” a saját szerepéhez.
Az étel mint közösségi élmény jelenik meg A Pál utcai fiúk világában is: az együtt evés, a megosztott falatok és a grundhoz kötődő rituálék a hovatartozás szimbólumai. Itt az étel egyszerű, mégis érzelmileg erős jelentést kap.
A Mágnás Miska a lakodalmak, nagy étkezések, urizálás és falánkság helyszíne némi komikus túlzással. Az evés az osztálykülönbségek és a szerepjátékok egyik legfontosabb kelléke.
Végül, de nem utolsósorban, A fösvény magyar színpadi feldolgozásai is ide sorolhatók, ahol az étel visszatartása, az asztal körüli fukarság és a lakomák hiánya ugyanúgy jellemrajz, mint bármely monológ.
Egy este, amikor a rend nem áll helyre, az étel sosem készül el időben – a nevetés viszont garantált. Bon appétit! Vagy ahogy George mondaná: „bon apöti titi franszuá!”
Jegyinfó: https://www.jegy.hu/venue/jatekszin