Frederik Cornelius: „Számomra a zene az utazásom lelke” 

Egy dán fiatal kamerával a kezében járja Magyarországot, és közben olyan részleteket vesz észre, amelyek mellett mi sokszor elsétálunk. Frederik Cornelius kíváncsiságból érkezett, maradás lett belőle. Utazós videói egyszerre szólnak helyekről, emberekről és arról, milyen érzés otthonra lelni egy idegen országban. Magyarország számára inspiráció, játszótér és mindennapi valóság. Hogyan indult ez az egész? Mi ragadta őt meg itt igazán? És mit lát bennünk egy kívülről érkező alkotó?

Mióta élsz Magyarországon, és mi hozott ide először?
Először turistaként érkeztem Magyarországra 2019-ben, majd 2020-ban ismét visszatértem. Hivatalosan 2022 januárjában költöztem ide. Nem csupán új távlatokat kerestem, hanem egy olyan országot, ahol a történelem még mindig él és lélegzik. Olyan kultúrát szerettem volna megtapasztalni, amelyet nem „laposított el” a modern világ uniformizáló hatása.

Honnan származol, és milyen volt az életed, mielőtt Magyarországra költöztél?
Dániából. Az élet ott stabil és szervezett volt, de hiányzott belőle a szenvedély. Skandináviában adott az anyagi biztonság, viszont egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot a hagyományainkkal. Magyarországon hitelesebb, kalandosabb életet kerestem – olyat, ahol a múlt és a jelen természetes módon él egymás mellett.

Mesélnél a magyarországi élményeidről? Milyenek voltak az első benyomásaid?
2019-ben egy büszke és vendégszerető nemzet képét láttam. Most, visszatérve már egy másfajta hangulatot is érzékelek. A vendégszeretet megmaradt, de az emberek hatalmas gazdasági nyomás alatt élnek. Fáj látni, hogy az az ország, amit ennyire szeretek, mára olyan drága lett, hogy szinte Dániával vetekszik – miközben a fizetések jóval alacsonyabbak. Ez az elmúlt öt évben érezhetően több szorongást hozott az emberek életébe.

Miért döntöttél úgy, hogy Magyarországon maradsz?
A magyar kultúra mélysége miatt maradtam. Olyasmit láttam, amiért érdemes küzdeni. Híd szeretnék lenni Nyugat-Európa és Magyarország között, és megmutatni a világnak, hogy ez az ország nem csupán egy pont a térképen – hanem egy identitást őrző menedék, amelyet minden áron védeni kell.

Éltél Szegeden és Pécsett is – milyen különbségeket tapasztaltál a két város között?
Szeged számomra a „szükségletek városa”: modernizált, hatékony és jól működő. Praktikus és rendezett. Pécs ezzel szemben kalandosabb. Egy ősi, mediterrán hangulatú város, hatalmas kulturális potenciállal. Ugyanakkor fájdalmas látni a befektetések hiányát. Videóimon keresztül próbáltam pénzt és turizmust „hozni” Pécsre, de a helyi együttműködés nem egyszerű. Pécs egy ékszerdoboz, amely megérdemelné a nagyobb figyelmet.

Mikor kezdtél utazási videókat készíteni, és mi inspirált?
Néhány éve kezdtem el utazási videókat gyártani, mert elegem lett abból az egydimenziós képből, ahogyan a Nyugat látja Magyarországot. Meg akartam mutatni a vidéket, a falvakat, a magyar szívvidéket. Számomra a „rejtett Magyarország” az igazi Magyarország.

Mi volt az eredeti koncepciód? Miért éppen Magyarország?
Magyarország számomra egyfajta „utolsó bástya”. Nyugaton az ételeink, nyelveink és hagyományaink lassan eltűnnek. A platformomat arra szeretném használni, hogy ez itt ne történjen meg. Azt szeretném, ha a magyarok felismernék saját kultúrájuk szépségét – és a gazdasági kihívásokat is –, hogy meg tudják védeni a jövőjüket.

Magyar nyelvű dalokat is írtál – hogyan zajlott ez a folyamat?
Magyarul írni a tisztelet jele. Ez egy rendkívül nehéz, mégis költői nyelv. Beszélek valamennyire magyarul, és folyamatosan tanulok. Számomra a zene az utazásom lelke. Egy népet nem lehet igazán megérteni, amíg nem próbálsz az anyanyelvén énekelni. A zeném és a videóim ugyanannak a történetnek a két oldala: a vizuális szépségé és az érzelmi mélységé. Minden dalomat magyarul írtam, bár a szövegek alakulásában barátok és családtagok is segítettek.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Nagyobb volumenű projekteken dolgozom, amelyek a zenét, az utazást és a kulturális örökség megőrzését ötvözik. Szeretném újraéleszteni a magyar vidékhez fűződő büszkeséget. Amellett, hogy dokumentálom ezt a világot, hozzá is szeretnék járulni a fennmaradásához.

Hány országban jártál eddig, és hol képzeled el a jövődet?
Több mint harminc országban jártam. A kedvenceim Magyarország, Szerbia, Horvátország és Románia – olyan helyek, ahol a kultúra mélyen gyökerezik, az emberek pedig nyitottak. A jövőmet egyértelműen itt képzelem el. A párom a Vajdaságból származik, amelyhez erős személyes kötődés fűz; az időnk nagy részét ott, illetve Magyarországon töltjük. Ez a régió számomra otthont jelent, mert itt még van miért küzdeni a kultúráért.

Fotó: Frederik Cornelius