dráma

A Call girl megtörtént eseményeken alapul: az egész Svédországot megrengető hetvenes évekbeli prostitúciós botrányt dolgozza fel, amelyben a neveket és helyszíneket megváltoztatták. A film főszereplője a svéd film sztárja, Pernilla August, aki Ingmar Bergman filmjeiben vált ismertté (Fanny és Alexander, Legjobb szándékok), majd nemzetközi karrierje során olyan filmekben szerepelt, mint a Dina vagyok és a Star Wars I. rész: Baljós árnyak.

A 12 év rabszolgaság egy szabad ember történetét mondja el akit 1841-ben eladnak rabszolgának egy Louisiana-i ültetvényre. A főhős Northup-ot Chiwetel Ejiofor alakítja akinek az életét a szadista ültetvényes Michael Fassbender teszi pokollá. Az egyik jelenet állítólag annyira brutálisra sikerült, hogy többeknek el kellett hagyniuk a nézőteret. Az alkotás a 38. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál közönségdíjasa lett.

A film története 1961-be kalauzol el bennünket. Főszereplőnk Llewyn Davis (Oscar Isaac), a fiatal népdalénekes, akinek egy hetét követhetjük nyomon. A zenész gitárral a nyakában próbálja meg felvenni a harcot a New Yorkban tomboló téllel, miközben azért küzd, hogy az önmaga által állított akadályokat is legyőzze.

Paul Schrader legújabb rendezésében, amely Bret Easton Ellis (Amerikai pszichó) sajátos hangulatában mutatja be napjaink túlzó Los Angeles-ét a feltörekvő színésznő, Tara (Lindsay Lohan) és producer barátja, Christian (James Deen pornósztár) sokszor erőszakos, szexuális töltetű történetén keresztül.

Luttrel, aki tehát maga a címbéli túlélő, évekkel később könyvet írt a tragédiáról, amely azonnal bestsellerré vált a The New York Times listáján. Visszaemlékezéseit a bátorság és hősiesség egyik legigazabb történetének tartják. A filmadaptációt Peter Berg rendezte, akinek olyan akciófilmeket köszönhetünk, mint a szintén a közel-keleti háborúval foglalkozó A királyság, a Hancock c. rendhagyó szuperhősmozi, vagy legutóbb a Csatahajó.

Bár az Oscar-jelölések kihirdetésére csak január közepén kerül sor, a velencei és a torontói filmfesztivál óta mindenki komoly esélyesként beszél egy angol filmről: Stephen Frears, A királynő és a Veszedelmes viszonyok rendezőjének legújabb alkotása, a Philomena egyszerre ríkatta és nevettette meg a közönséget, a szakma pedig Judi Dench-et már most az egyik biztos jelöltnek tartja.

Bátor és drámai – legtalálóbban e szavakkal jellemezhetnénk az Álmatlanság rendezőjének, Erik Skjoldbjærgnek új filmjét, amely a 80-as évek hajnalán a norvég olajipar megszületéséhez vezető kockázatos kísérleteket és sötét ügyleteket viszi vászonra.

Bettie (Catherine Deneuve) a hatvanas éveiben járó nő. Bretagne-ban vezeti a család régi éttermét, abban a városkában, ahol mindig is lakott. Idilli vidéki életét egy nap váratlanul ámokfutásra cseréli.

Henry James azonos című regényének kortárs újragondolásában egy elragadóan bájos kislány történetét követhetjük nyomon, aki a szülei felügyeleti jogért folytatott keserű csatározása közepette saját harcát vívja a megbocsátásért. A címszereplő szemszögéből látjuk, ahogyan Maise egy hatéves minden ártatlan bájával és nemeslelkűségével verekszi át magát az egyre növekvő káoszon.

A valós eseményeken alapuló történetből a modern akciófilm egyik legjobbja, A Bourne-csapda és A Bourne-ultimátum rendezője készített az elsőtől az utolsó percéig feszült filmet
Tom Hanks főszereplésével.