Kvartett – a nagy négyes
Érzelmek gazdag és humort sem nélkülöző alkotást láthatunk remek színészekkel és Dustin Hoffman rendezésében!
Érzelmek gazdag és humort sem nélkülöző alkotást láthatunk remek színészekkel és Dustin Hoffman rendezésében!
Jean (Maggie Smith) igazi dívaként érkezik aktuális fellépése színhelyére: az idős operaénekesek számára működtetett intézmény lakói minden évben koncerttel ünneplik Verdi születésnapjának évfordulóit – Jean egy világhírű kvartet tagjaként lép majd fel ezen az estén. A pazar díszletek között nyugalmasan éldegélők számára valódi felpezsdülést hoz a jelenléte, hiszen piszkos kis titkok kerülnek napvilágra, hogy aztán teljesen felkavarják az előkészületek állóvizét. Mindenki a kvartetet figyeli: Jean szeszélyes és excentrikus, exférje (Billy Connolly) még mindig vágyódik utána – persze inkább meghalna, minthogy ezt bevallja. A kéjvágyó bariton (Michael Gambon) és álmodozásai teljesen szétszórt tárgyának is megfelelően szövevényes a kapcsolata.
A Kvartett eredete
Ronald Harwood 1999-ben debütált Quartet című darabjával. Elsőként Michael Codron guildfordi (Yvonne Arnaud Theatre) színházában láthatták a remek darabot, később a West Enden futott az Albery Theatre -ben. A főszerepeket Alec McCowen mint Reggie, Donald Sinden mint Wilf, Stephanie Cole mint Cissy, és Angela Thorne mint Jean alakították. A megkapó történet a művészek csillogó világáról, az öregedés elfogadásának nehézségeiről, és arról a szenvedélyről szól, mellyel egy igazi előadó fordul a hallgatósága felé. Harwood régi jó barátja, Tom Courtenay adta az első löketet a film elkészítéséhez.
Hoffman úgy írja le a Kvartettet, mintha a létezést képezné le :„Embereket látunk életük harmadik felvonásában, a végsőben – mégis még mindig oly sokat tudnak adni.” Maggie Smith is hasonló véleményen van: „Mivel mindannyian zenével foglalkoznak, megvan bennük a vágy a folytatásra, és valóban folytatják is. Azért küzdenek, hogy megtehessék mindazt, ami sok-sok évvel ezelőtt természetes volt.”
Dustin Hoffman közel ötven éve tartozik a világ élvonalába: egyike a legtehetségesebb, legrutinosabb, legelismertebb színészeknek. Sokáig titkolta, hogy rendezőként is szeretné kipróbálni magát. A változást Ronald Harwood forgatókönyve hozta meg: a Kvartett olvastán Hoffman úgy érezte, képes belefogni első játékfilmjébe, mint rendező.