Korai Öröm 2010

Nyolc track. Mindegyik mesél valamiről. Egy verziót olvashatsz itt a kulturcafe.hu-n. Tedd be a korongot, és hallgasd végig. Közben pedig itt van néhány kis jegyzetszerű firka. Szevasztok!

Track 01. Qkori Részeg mosoly az arcba. A fénysávok állandó rezgésben a körúton. A tömeg éled, a hullámok egyenletesen csapnak szét. Bérház alakok, elmosódó Pest. Hahota és sikoly valahonnan, már nem látni. Ütemre megy az út, a sárga kígyó merészen suhan, a négyes-hatos. Fordulunk, a fények mosnak, az éj mit nem rejteget. Szárnyak nyílnak, a felszín eltűnőben. Kérdések és mondatok már nincsenek. Hullámzás van, homályba burkolózunk. Lüktet bennünk a lét, a fény nem fontos.

Track 02. Dalmadala Leander levelei közül előbukkanó tenger, kék. A napban megmártózó kezek, magasban égbe tartott gondolatok. Nyári halom valahol mélyen az erdőben. A gondok hegye, a maszlag mind otthagyva. A parton néhány bárka, az asztalon egy kávé. Csillogó víztető, messze a horizont, hívja a tekintetet. Szieszta, délutáni menhely. Idegen szavak, mégis melengetők. Szívösszezáródás, aztán kinyitás a minden felé. A lány pedig csak áll, kezei a magasban, haja az égben, lába mélyen a föld alatt. Mozdulatlan. Megérinteni jó lenne. Nem, szebb így. Mozdulatlan minden, mégis hullámzásban van, csak máshogy.

Track 03. Emlékszel? Évtizedekkel ezelőtt. Igen, ugyanitt álltunk. Veled, vagy nem veled… Az ölelés megfogta helyettünk a vizet. A domb rég nem vulkán, az erdő világít, a naplemente csak díszlet. Balaton körös körül, pörögve-forog a két test. Hullámozva veszi fel a ritmust, a hang maga a rezgés. Persze sok minden változott. A homokozóból buddhista szentély lett, a cigirágóból spangli… Az örvény viszont megmaradt, a bennünk élő kibontotta magát. Furán néznek, de most nincsenek ott. Csak mi, ugrálva a móló végén.

Track 04. Kohó Füstölők égnek bele a felhőkbe. A temérdek hegy legtetején küzd a természet önmagával. Egyetlen alak áll mozdulatlan. Egyik lába felhúzva, két keze előre felemelve. Feje az égbe tartva. A fűszálak és a kövek járják tánc-lüktetésüket körülötte. A villámok csapkodnak, a felhők karcolják egymást. Lezúdul a vihar, de az alak csak áll, és békésen mosolyog. Hömpölyög az ár, a hegyoldalon zúdítja le magát. A villámképek sorozatba rendeződnek, a múlt és a jövő összeér. Villanások és zengő alkímia. A titok már ott van, mutatja arcát. Enyhül a tánc, az ütem töretlen. A hegy bennszülött nővényei, földje és sziklái hullámoznak a szürkeségben. A füstölők kör alakban még mindig égnek, nincs vihar, mely kiolthatná őket. Az alak pedig áll, s mikor kinyitja szemét, ragyogó kék ég fogadja, csodálatos panorámával. A világ áll alatta. Ránéz, a mosoly kissé szélesedik, a füstölők lágyan alszanak el.

Track 05. Vibra A sávok hagyják az utat menni. Az autók hangyákként járkálnak ki-be az alagutakon, a viaduktok kecsesen ívelnek át a völgyeken. A cél még messze, de biztosan jó az irány. Sok volt az elágazás, a legközelebbi még odébb. Simogatnak a bárányfelhők, az erdők folyton búcsút intenek. A kis falvak apró házszemekkel köszöntenek minket, de tudják, csak egy pillanat a találkozás. Hamis mosoly az ajkakon. Indulás és érkezés csak tévhit. Út van, eleje, vége nincs. Emelkedő, újabb lejtő, elbújó nap, szálló permet, felhők könnye. Kéken vibráló világ, arany fénnyel, kissé megdőlt, de mindig visszaáll.

Track 06. Partyzán Turnébuszban zuhanva éjszakából éjszakába. A terem rég feledve, csak a színpadokra fel. Lüktet és hullámzik a tömeg, Tibi a mikrofonnal együtt leng ki, közben néhány nyerítés, csak ő tud így. Sickratman mozdulatlan a dorombbal a szájban. Szalay Peti most éppen zúz. Az ütősök leizzadva törik az ütemet, a billentyű kicsit hajlítósan kínaisan alapoz. A basszus mélyen búg, az egyes csakrába üt jó keményen. A szállás garantált, fű illata a levegőben. Gyógynövény-rock-elektro-world akármi. Lényegtelen. Kurva jó és ez a lényeg.

Track 07. Copyright People Filmzene. Lehetne simán. Buli az éjszakában. Nagyváros. Drog, nők és kavargó zene. A világ eltűnt, hajnalban üti fel fejét a tény, hogy hol vagy. Már hazafelé sétálsz, de minden ott van. Tisztán, mégis tök kómában. Most történik. A smár, a tánc, a könnyek a sarokban, a múlt képei, a szivárvány és a bugyor mélye. Zörög a kulcs, nehezen találod a zárat. Lezuhansz az ágyra, a függöny behúzva, a lejátszóban a korai 2010-es lemeze. Track 07. Play. Évekkel később vagy, megy a zene, és pillanatnyi mélázás után egy sóhajjal teszed tényleges múlttá mindezt. Lágy fejdöntés hátra, mély lélegzet, és a széthúzott függönyön át lelkedbe áramlik az energia.

Track 08. Kivezető Kényelmesen, nyugodtan ülsz. Lassan lélegzel. Elengeded magadat, és csak befelé figyelsz. A dallam repít, segíti a meditációt. Egy apró gyertya fénypontja vagy, mely elhagyja a szobát, és útra kel. Távoli vidékek felett repülsz. Gyönyörű hegyek, ragyogó víztükör és apró dombok, zöldre festett vidékek szaladnak el alattad. Képzeld el, hol lennél most a legszívesebben, gondold oda magad, és hallgasd tovább a zenét…

[stanley]