Szakcsiék klímaváltozást hoztak ősbemutatójukkal

Négy, nagyon sok formációból ismert jazz-muzsikus. Egy teljesen új, a klasszikus, a jazz és a világzenéből építkező program. A címe Tükrök. Ezen később gondolkodtam el, és rájöttem, hogy nagyon illik erre a projectre. Elmondom, miért.

Tükör. Az embereknek. Te mit látsz benne? És te? És ő? És én? Mit látunk benne? Négy ember, hozzánk hasonló fajta, egészen bőrből és csontból, húsból… nekiállnak zenélni őrült módon. Kis fényt kérünk – szól a pulthoz Szakcsi, mikor a színpadra lépnek. Mert csak kottából tudunk ám… halvány reakció a közönség soraiban. Tényleg a hangjegyekből olvassák az első pár számot, ami nem is csoda, hiszen széttördelt ütemek és kegyetlenül összetett melódiák építik a zenét. Bartók-féle népi, Kurtág-féle modern klasszikus és Szakcsi Lakatos Béla, Dresch Mihály, Balázs Elemér, Szandai Mátyás-féle freejazz. No ez itt a tükör. Ez a négy ember valami elképesztő módon hozta össze a három irányt, és katartikus, néhol már-már önkívületi állapothoz hasonló zenélésük villámcsapta hajúvá alakította orkánjával a teremben ülőket. Csakhogy ezt valószínűleg kevesen látták meg a tükörben, amit Szakcsiék odatettek elénk. Mint ahogy a Palya Bea triónál, itt még inkább éreztem a levegőben a feszültséget, a kérdőjeleket, az elutasítást.

Mit csinálnak ezek? Összevissza kalimpálnak, mindegyik játszik valami dallamtalant, az egész egy őskáosz. Bizony, kedves nagyérdemű, kedves publikum, kedves befogadásra képtelen és éretlen embertömeg. Van még mit aprítanunk, az bizonyos. Tisztelet a kivételnek. Nem lesajnálok, félre ne értsd! Egyszerűen hiányzik legtöbbünkből a nyitottság. Tele vagyunk blokkokkal, melyeket nem is próbálunk megszüntetni.

Előítéletek, kényszeredett vélemények, alaptalan orrfelhúzogatás mindenütt… Mert bizony ha nem is vették észre sokan, ott a színpadon egész sok tükör volt ezen a koncerten. Négy kapásból a muzsikusok előtt. Ebben figyelik magukat, és a zenét, melyet létrehoznak. Az egységet. Mert az őskáoszból hirtelen születik meg a harmónia. Ők mindent beleadnak. Az érzelmeiket, a benső világukat tárják ki egymás, és a közönség felé. És ha te nem vagy nyitott, ha nem engeded be kapuidon, akkor ott marad a kerítés, és ők kinn az utcán szárnyalnak, de nem tudják átrepülni a birtok határát.

Népies klasszikus szabadjazz örvény. Ez a legjobb szó. Nagyon újszerű játék mindegyiküktől, fergeteges befejezés, és egyből elhaló jazz. Szégyelltem magam a közönség nevében. Én még ilyet ugyanis nem láttam, hogy – főleg ilyen nagy volumenű – jazz koncert, vagy bármilyen koncert után nemhogy visszataps, de még egy normális tapsvihar sem tud összeállni… Klímaváltozás. Azt mondta Szakcsi, ez a neve ennek az új formációnak. Csak mert aktuális. Óvatosan teszem hozzá, hátha valaki még emlékszik rá: volt egyszer egy Weather Report nevű banda… na otthon azt is jó csukott szemmel hallgatni…