Józsa Imre búcsúztatása – művésztársai emlékeznek

Józsa Imre búcsúztatása során pályatársai megható szavakkal emlékeznek a kivételes tehetségű és emberi nagyságú színművészre.

Egy kivételes színész pályája

Józsa Imrét, a Jászai Mari-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével is kitüntetett színművészt búcsúztatják színésztársai. A számos emlékezetes film- és szinkronszerep mellett közel negyven esztendeje (1978 óta) volt a József Attila Színház társulatának tagja, 2011-es alapítása óta pedig oszlopos tagja volt az infokommunikációs akadálymentesítéssel játszó HADART Színháznak is.

Háda János megható búcsúja

Háda János, színművész rendező, a HADART Színház alapító-vezetője, aki nemcsak a HADART Színházban, hanem a József Attila Színházban is évtizedekig kollégája és barátja volt, így emlékezett:

„Vannak kicsi óriások, akik nem arra törekszenek, hogy minél nagyobbá váljanak, csak teszik a dolgukat nagy óriásokat megszégyenítő módon, csodákat alkotnak estéről estére a színpadon örömet okozva, katarzist teremtve, vagy könnycseppeket csalva az emberek szemébe, ott akkor abban a pillanatban óriássá válnak. Akik részesei lehetnek ezeknek a pillanatoknak, soha nem felejtik el a nevét A SZÍNÉSZNEK.

Józsa Imre nevét rengetegen ismerik. Nem volt celeb, nem folyt a televíziókból, a filmvászonról is sokan csak a hangját ismerték, mégis tudtak róla és tisztelték a művészetét. Minden este belehalt a szerepbe, amit játszott. Több száz szerepbe bújt, és több százezer embernek okozott örömet. Bátran mondhatom őt a KIS NAGY EMBERNEK. Az én szememben ő egy színészóriás. Az igazi. Aki mikor már nem volt egészséges bevánszorgott az Oscar című előadásra, bevett egy fájdalomcsillapítót, beállt a takarásba, majd belépett a színpadra, fényt kapott, és két és fél órán át komédiázott, ezer fokon égve, táncolva fogadva a vastapsot a sikert, majd lehullott a függöny, és betegen hazasétált. Ezt nevezem én ÓRIÁSNAK.
25 éve ismerem. Nincs múlt idő bennem, hiszen még mindig ő a színészi példaképem. Mindig itt lesz, mintha bármikor felhívhatnám. Nem mindig voltunk jóban, de a mi kapcsolatunk így volt emberi. Mindig úgy köszönt: „Szia, kisgyerek!”. Nagyon sokat tanultam tőle. Alázatot, tökéletesre törekvést, és sok-sok színészi praktikát.
Nem búcsúzom, csak elköszönök egy időre. Sajnálom, hogy ez a földi társulat egy óriási művésszel szegényebb lett, de mostantól jelentősen erősíteni fogja az égi társulatot. Holnaptól ott van olvasópróbája.”

Vándor Éva emlékei

Vándor Éva, Jászai Mari-díjas színművésznőnek, a HADART Színház tagjának Józsa Imre volt az ideális partner:
„21 évet töltöttem a József Attila Színházban, ő közel negyvenet. Ő már ott volt, amikor én odamentem, úgy fogadott, mintha a testvére lennék. Bizalmas barátok, összetartó kollégák voltunk. Sokat beszéltünk, az életről, a színpadról, rengeteg szerepet játszottunk együtt, volt a fiam is, volt a szeretőm is, mindenféle szituációt megértünk együtt. Nagyon lelkiismeretes volt, vele mindig meg lehetett beszélni, mit és hogyan csináljunk a színpadon. 
Nagyon fog hiányozni, sőt már most is hiányzik! Betöltetlen marad ez az űr…”

Maradandó örökség

Józsa Imre hangja és játéka nemcsak a színpadon, hanem a szinkronizálás világában is maradandó nyomot hagyott. Munkássága és személyisége olyan űrt hagy maga után, amelyet nehéz lesz betölteni.

Józsa Imre búcsúztatása nemcsak egy kivételes színész elvesztéséről szól, hanem egy olyan művész örökségéről is, aki generációk szívében él tovább.