Baksa András: „Diákkorom óta Queen-rajongó vagyok”

A Mamma Mia! musicalben Pepper szerepében estéről estére magával ragadja a közönséget. Baksa András interjúnkban mesél a musicalek iránti szenvedélyéről, a hajón töltött évekről, valamint arról, milyen számára a Broadway Stars Company közösségéhez tartozni.

Milyen érzés egy olyan legendás musicalben játszani, mint a Mamma Mia!, ahol az ABBA dalait esténként együtt énekli a közönség? Van kedvenc számod az előadásból?
Természetesen élvezettel játszom az előadást, hiszen jómagam is nagyon szeretem az Abba örök klasszikusait. Nem véletlenül tombol rájuk a mai napig a közönség, ráadásul a Mamma mia! című film is nagy kedvenc a nézők körében, akárcsak maga a musical. A kedvenc ABBA-számom pedig, amelyik az előadásban is elhangzik, a Gimme, gimme!

Több hónapot töltöttél hajón szólóénekesként. Mely országokban jártál, és melyik hely hagyta benned a legmélyebb nyomot?
Hat hónapot töltöttem egy óceánjáró hajón, a Costa Atlantica énekeseként, és ez az időszak életem egyik legfontosabb állomása volt. Egyrészt eljuthattam olyan országokba, ahová addig nem volt lehetőségem eljutni, annak ellenére, hogy mindig nagyon vágytam rá, hogy megismerjek távoli kultúrákat, embereket, illetve magát az úgynevezett „showbizniszt”.

De nem csupán földrajzi kaland volt ez számomra: szakmailag olyan egészséges önbizalmat adott, hogy a több mint 100 tehetséges jelentkezőből rám esett a választás, hogy ez a bizalom a későbbi színházi és énekesi pályafutásomat is meghatározta. Az a precizitás és profizmus, ami ezeket a show-műsorokat jellemezte (Queen-, ABBA-, Michael Jackson-show stb.), nagyon jó iskola volt számomra, és igyekeztem ez alatt az idő alatt továbbfejleszteni az énektudásomat. Arra törekedtem, hogy minden este, amikor színpadra léptem a 2000 fős színházteremben, kihozzam magamból a legjobbat, és estéről estére jobbá váljak. Hiszen a bizalmat, illetve a belénk vetett hitet nagyon nehéz megszerezni, felépíteni. Viszont ha adódik az életben egy ilyen lehetőség, azzal élni kell, és meg kell hálálni: szakmai odadadással és alázattal. Én ebben hiszek. Így jutottam el a Távolkeletre, ahol Kínában, Dél-Koreában és Japánban jártam, és esténként az ottani nagyérdeműt szórakoztattam.

Van olyan utazási élményed, amelyet soha nem felejtesz el?
Ez volt az az élmény, amelyet soha nem fogok elfelejteni, hiszen a távolkeleti kultúrát, az ottani mindennapi életet mindig is szerettem volna élőben megtapasztalni. Tizennyolc évvel ezelőtt pedig, amikor még nem voltam biztos benne, hogy a színház világába sodor majd az élet, egy csoportos utazás alkalmával Londonban jártam, és igyekeztem híres épületeket és színházakat felkeresni, hogy fotókat készíthessek róluk.  Harmincadik születésnapomra kaptam egy nagyon szép fotóalbumot a szüleimtől, amelyet lapozgatva rábukkantam egy akkori fényképre, amelyre már nem is emlékeztem. Ott álltam az egyik színház előtt, a fejem felett pedig a We Will Rock You musical felirata volt. Pontosan 10 évvel később bemutattuk Magyarországon a We Will Rock You musicalt, ami az egyik legfontosabb előadás volt számomra. Érdekes az élet.

A hajós időszak alatt naponta több ezer ember előtt léptél fel. Miben változtatott meg téged ez az időszak emberileg és művészileg?
Nagyon sok mindent tanultam ez alatt az idő alatt, nemcsak másokról, de magamról is. Ennyi időt korábban még sohasem töltöttem távol az otthonomtól, a szeretteimtől, és ilyenkor az ember át tud értékelni dolgokat az életében. Különösen akkor, amikor azt látod, hogy egy fiatal Fülöp-szigeteki srác 12 órákat mos és takarít a tee fizetésed töredékéért, hogy eltartsa a családját, akik szintén várják őt haza a 8 hónapos szerződés után – olyankor az ember különösen hálás tud lenni azért, hogy azt csinálhatja, amit szeret, és a munkája anyagi biztonságot is nyújt számára. Nagyon sok érdekes és értékes embert ismertem meg, akik a világ minden tájáról érkeztek, hogy jobb életet biztosítsanak a családjuknak vagy éppen maguknak, és ezek az ismeretségek, barátságok is hozzájárultak ahhoz, hogy másfajta szemlélettel lássam a világunkat.

Rengeteg musicalben játszottál már. Ha csak egyet választhatnál, melyik lenne a személyes kedvenc musicaled, és miért pont az?
Ez nem egy könnyű kérdés, mert szinte mindegyik musicalhez van érzelmi kötődésem. A Vámpírok báljához, az első budapesti produkcióhoz, amelynek a részese lehettem, és a mai napig is vagyok; a Tizenötödikhez, hiszen ebben debütáltam a Madách Színház színpadán; a Jégvarázshoz, amely a felnőtt énemet is képes volt gyermekké varázsolni. De ha egyet kellene mondanom, akkor az a We Will Rock You musical lenne, hiszen diákkorom óta Queen-rajongó vagyok, és nagyon szeretem Brit karakterét, akit az előadásban játszom.

Hogyan kerültél a Broadway Stars Company csapatába, és mi győzött meg arról, hogy csatlakozz a társulathoz?
2023-ban keresett meg Szigeti Brigitta és Tóth Tamás, a csapat vezetői, azzal, hogy szeretnének egy olyan zenei társulatot „verbuválni”, amelyet tehetséges, hasonló értékrenddel, nyitottsággal és szakmai hozzáállással rendelkező fiatal művészek alkotnak. Megtisztelő volt a felkérés, és nagyon örültem, hogy egy ilyen remek csapatot alkothatunk, és nagyszerű, színvonalas koncerteket vihetünk közösen színpadra.

Mit jelent számodra a Broadway Stars Company? Inkább szakmai közösség, baráti társaság vagy egy második család?
Talán a többiek nevében is, hogy mindhárom. Hiszen a musicalektől az operetteken át a populáris könnyűzenéig szinte minden műfajt átölelő műsorokban, koncerteken láthat minket a közönség, ráadásul olyan zenekarokkal van lehetőségünk együtt alkotni, mint a Swing a la Django zenekar, amelynek tagjai amellett, hogy nagyszerű művészek, nagyon jó emberek is, és mindig nagy élmény velük egy színpadon szórakoztatni a nagyérdeműt. Így együtt már a sokadik teltházas koncertünket tartottuk meg a Pesti Vigadóban, emellett számos vidéki helyszínen is színpadra lépünk. Folyamatosan dolgozunk új projekteken, és igyekszünk továbbra is bővíteni a repertoárunkat. Továbbá a csapat minden tagjával – bátran mondhatom – nagyon szoros baráti viszonyt ápolunk, és igyekszünk egymást támogatni az élet minden területén.

Van olyan szerepálmod, amelyet még nem játszhattál el, de titokban nagyon szeretnél?
Nagyon sok mindent nem játszottam még el, de emiatt nem szomorkodom, inkább hálás vagyok azokért a feladatokért, amelyek eddig megadattak. Ha egyszer Magyországon is bemutatnák a The Greatest Showman musicalt, titokban nagyon szeretném eljátszani a főszerepét.

A színházi pályád előtt történelem szakon végeztél. Előfordul, hogy a történész éned még ma is megszólal benned egy-egy szerep kapcsán?
Ez azért nem ennyire fekete és fehér, hiszen a történelem szak előtt is színész szerettem volna lenni, de mivel elsőre nem sikerült bejutnom a Színművészeti Egyetemre, félig-meddig lemondtam erről a vágyamról, a jelentkezésemben pedig a második helyen a történelem szak szerepelt. De az egyetemi tanulmányaim mellett színitanodába jártam, számos előadásban játszottam, illetve rengeteg énekes fellépésem is volt ez alatt az idő alatt. Hogy mi történt az egyetem alatt és után, és hogyan kerültem Budapestre, az már egy hosszabb történet… 🙂 De a kérdésre válaszolva, ha történelmi témájú egy színházi előadás, akkor persze hozzá tudok szólni az egyetemi tanulmányaim által, de igazából nincs sok kapcsolódási pont a két szakma között az én életemben. Mindig is érdekelt a történelem, el is végeztem a szakot, de nem ez volt az én utam. Ezt legbelül mindig is tudtam, de csak később tudtam igazán felismerni és bevallani magamnak, hogy az én világom a színház. Ekkor határoztam el, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy eljussak oda, ahová drámatagozatos diákként mindig is vágytam: a zenés színház világába.

Ha nem színész lennél, milyen pályán tudnád elképzelni magad?
Sokat gondolkodtam már ezen. Igazából – dacára annak, hogy művészi pályán dolgozom és létezem – érdekel a pénzügyi világ, és már lassan 8 éve dolgozom is benne, bár a színházi munkáim miatt viszonylag kevés időt tudok ráfordítani. 11 évig hegedültem, 6 évig zongoráztam, így valószínűleg maradnék a művészi vonalon, ha választanom kellene, lehetne.

Melyik három szó ír le téged a legjobban a színpadon, és melyik három a magánéletben?
Kitartás, alázat, szorgalom. A magánéletben? Küzdőszellem, szív, energia. A színpadon már megtaláltam az utam. A magánéletben még keresem.

Fotó: Boldog Attila
Macskák: Jardek Szabina
We will rock you: Sárközy Marianna