Börcsök Olivér: „Mozgalmas nyár elé nézek”

Börcsök Olivérrel 2014 nyarán egy zalai színjátszó táborban találkoztam először, és már akkor is úgy gondoltam: erre a tehetséges, rokonszenves srácra nagy jövő vár. A most huszonkét éves fiatalember a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves növendékeként jelenleg több színházi produkcióban is szerepel, egyben éppen próbál, és nemrég filmbemutatója is volt. Pályakezdésről, az elmúlt hónapok fontos és örömteli munkáiról beszélgettünk, és Olivér szívbemarkolóan mesélt egy számára nagyon fontos személyről, akit idén januárban veszített el.

Negyedéves színészhallgató vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol Máté Gábor és Székely Kriszta osztályába jársz.
Pontosabban már csak Székely Krisztáéba, mert miután Gábor a tanév elején felmondott, Kriszta vette át az osztály vezetését. Ettől függetlenül Gábor még mindig segít nekünk, továbbra is a védőszárnyai alatt állunk.

Amikor először beszéltünk az interjúval kapcsolatban, még Miskolcon dolgoztál, most pedig már Szombathelyen vannak zsinórban előadásaid.
Igen, először egy közös egyetemi gyakorlaton voltunk az osztállyal. A Miskolci Nemzeti Színházban állítottuk színpadra a Koldusoperát, méghozzá úgy, hogy csak mi, színészhallgatók szerepeltünk benne. Az előadás jól sikerült, nagyon élveztük a közös munkát. Szombathelyen pedig Geréb szerepét játszom A Pál utcai fiúkban, és ebben a hónapban valóban sűrű a menetrend, mert be kell pótolnunk az összes eddig elmaradt előadást. Ezt a produkciót is szeretjük, már csak azért is, mert az osztályban kilencen vagyunk fiúk, és ebből heten szerepet kaptunk benne.

A Pál utcai fiúkat tavaly októberben mutattátok be, akkoriban már javában zajlottak az események az SZFE-n.
Mivel akkor próbáltuk az előadást, a srácokkal nem tudtunk ott lenni az egyetemfoglalásnál. Az egyébként egy kimondottan nehéz időszak volt nekünk ott Szombathelyen, mert amikor elkezdődtek a próbák, már újra tombolt a járvány, és jöttek az első korlátozások. Két hétig tudtunk hazajárni hétvégente, utána a rendező azzal a kéréssel fordult hozzánk – természetesen ránk bízva a döntést –, hogy nagyon örülne, ha a Budapestre utazgatásokkal nem kockáztatnánk az egészségünket és az előadás bemutathatóságát. Mi pedig elfogadtuk a kérését, úgyhogy az egyetem elfoglalásakor mi Szombathelyen dolgoztunk. Csupán egyetlen alkalommal jöttünk Budapestre a fiúkkal: amikor Gábortól elbúcsúztunk. Az egy fájóan emlékezetes nap volt. Egyrészt a látogatásunk „apropója” miatt, másrészt nagyon durva volt szembesülni azzal, hogy amit addig a médiában hallottunk és olvastunk az eseményekről, azt akkor és ott élőben megtapasztalhattuk és átélhettük. A Vas utca szívszorító és egyben felemelő látványt nyújtott akkoriban...

Visszatérve Szombathelyre: október elején megvolt a bemutató.
A premier másnapján pedig kiderült, hogy többen az osztályból covidosok vagyunk. Két hét karantén következett, majd, amikor mindannyian meggyógyultunk és visszatérhettünk a munkánkhoz, még játszottuk párszor az előadást, aztán november elején bezártak a színházak, és ismét jött a kényszerű otthonlét. Nehezen viseltem azt az időszakot, hiszen eredetileg arra számítottunk, hogy decemberig el leszünk foglalva A Pál utcaiakkal. Ehelyett egy hónapot otthon ültünk a karanténban. Közben voltak ugyan online elméleti óráink. meg egy-két mozgás óra is, de az érdemi fordulat, amire már nagyon vártunk, akkor jött, amikor Zsótér Sándorral kezdtünk el dolgozni: az ő kurzusa az egyik legmeghatározóbb élményt jelentette számomra az elmúlt négy évben. Valószínűleg az ő kiváló pedagógiai módszerének köszönhető, hogy a próbafolyamat során az osztálytársaimban olyan új színeket és erőket fedeztem fel, ami igazán meglepett. Két hónapig próbáltuk Peter Weiss Hölderlin című drámáját, és február elején mutattuk be, nagy sikerrel.

Annak idején, 2014 nyarán a nagynénéd, Börcsök Enikő színművésznő és a párja, Tóth József festőművész becsvölgyei színjátszó táborában beszélgettem veled először. A sors kegyetlen és végtelenül igazságtalan fordulata, hogy idén január óta Enikő már nincs közöttünk... De Börcsinek nyilván volt „némi” szerepe abban, hogy te is ezt a hivatást válaszd. Mióta érdekel a színészet?
Kisiskolás koromban anyukámék odaadóan próbáltak találni nekem egy olyan sportot, vagy hobbit, amely hosszabb távon is leköt, de mindhiába. Mígnem ötödik osztályos koromban egy iskolaváltás után beiratkoztam a székesfehérvári Vörösmarty Színház művésze, Kozáry Ferenc színjátszó körébe, a Patháliába. Feri kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott velünk, emellett az irodalom iránti érzékenységre nevelt minket, és közben kézzelfogható színpadi gyakorlati tudást is kaptunk tőle. Ugyanabban az évben kezdtem el táncolni egy táncstúdióban, Rovó Tamásnál, ahol megtaláltam a számomra ideális mozgásformát. A következő fontos állomás kilencedikes koromban következett, amikor jelentkeztem a Vörösmarty Színház Koldus és királyfi című musicaljének szereplőválogatására, és megkaptam az egyik főszerepet: én alakítottam Edwardot, az angol trónörököst Szurdi Miklós rendezében. Akkor és ott eldőlt a sorsom (mosolyog), és végérvényesen beleszerettem a színház világába. Később nagy örömömre lehetőséget kaptam a fehérvári színház több előadásában is (János vitéz, 56 csepp vér, Három nővér). Így kezdődött...

Szakmabeli nagynéniként Enikő mit szólt a sikereidhez?
Mindig megnézte a bemutatóimat, amitől persze roppant boldog voltam, és persze is büszke voltam magamra, ha tetszett neki az alakításom. És mindig tetszett neki (mosolyog). Ezért is éreztem úgy egy idő után, hogy bár Enci nagyon szeretne objektív maradni velem kapcsolatban, mégsem tud teljesen elvonatkoztatni a köztünk lévő családi köteléktől. Szerintem egy kicsit elfogult volt velem szemben (mosolyog). Ezzel együtt számomra egyértelmű volt, hogy őt kérem meg, hogy készítsen fel a színművésztis felvételire, és ő örömmel vállalta ezt a feladatot. Rengeteget segített az anyagválasztásban, és rendkívül tudatosan fogott hozzá a felkészítésemhez már tizenegyedikes koromban. Két évig csak azokat a drámákat és regényeket olvastam, amiket Enci ajánlott, és ő azokból segített kiválasztani, hogy mit vigyek a felvételire. Annyira boldog volt, amikor felvettek az egyetemre! Nagyon szoros volt a kapcsoltunk. Bármilyen problémával fordulhattam hozzá, szakmai és magánjellegű kérdésekben is mindig tudott segíteni, tanácsot adni, és mindig mindenben számíthattam rá. Miközben rengeteget tanultam tőle.

A hazai mozikban fut a Hét kis véletlen című film, Gothár Péter rendezésében, veled az egyik főszerepben. Hogy jött ez a lehetőség?
2018 tavaszán Gothár bejött az egyetemre próbákat nézni, és utána többünket, első-és másodéves hallgatókat, elhívott castingra. Mivel addig még nem volt filmes gyakorlatom az egyetemen, és filmes castingon sem jártam még, az elején az esélytelenek nyugalmával álltam az egészhez. Végül egy hosszú és izgalmas kiválasztási folyamat után a rendező engem választott a történet szerint tizenhét éves Zoli szerepére.

Neked pedig fel kellett kötnöd azt a bizonyos nadrágot?
Gothár azt mondta, mivel még ennyire zöldfülű vagyok, nagyon örülne, hogy ha az előkészítési folyamatban is részt vennék. Úgyhogy együtt mentünk pl. helyszíneket, különböző budapesti lakásokat nézni. Emellett a film kisebb szerepeinek castingjaiban is segítettem, kvázi asszisztensi feladatokat láttam el. Közben pedig, amikor akadt egy kis szabadidőnk, például amikor két helyszínnézés között elmentünk ebédelni, arról beszélgettünk, hogy Gothár mit gondol a karakteremről és magáról a filmről, illetve, elmondta, hogy mit szeretne majd látni a filmvásznon. Ez az előkészítési fázis számomra rendkívül élvezetes és hasznos időszak volt: abszolút újoncként borzasztóan örültem, hogy a rendező plusz időt és energiát fordított rám, hogy felkészítsen erre a nehéz feladatra. A 2018-as nyaramnak a fele azzal telt, hogy erre a munkára hangolódtunk, a második felében pedig végig forgattunk. Emlékezetes hónapokat töltöttem a stábbal.

Könnyen ment a közös munka Gothár Péterrel?
Mihelyst megértettem azt a nyelvet, amit ő beszél, már abszolút jól tudtunk együtt dolgozni. Gothár nagyon jó dolgokat tudott kihozni belőlem, kimondottan jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk így, hogy az egész nyarat együtt töltöttük. A színészek közül Mészáros Mátét már ismertem az egyetemről, ahol ő volt a beszédtanárom, Rezes Judittal és Mészáros Blankával a castingon ismerkedtem meg. Nagyon szerencsésnek tartom magam, amiért az első filmemben ilyen nagyszerű és tapasztalt kollégákkal dolgozhattam.

Arról nem beszélve, hogy ez volt az első közös filmetek Enikővel, és sajnos azóta már tudjuk, az utolsó is.
Az is egy igazán érdekes helyzet volt, mert színházi közegben már rengeteg előadásban láttam őt, és nagyon izgalmas volt megfigyelni azt az oldalát is, ahogy filmszínészként „működik”. Egészen elképesztő volt, amit a kamera előtt csinált: bámulatosan alakította a néma nő karakterét, és ezt most nem elfogultságból mondom.

Milyen munkák várnak rád az elkövetkező időszakban?
Az Orlai Produkciónál februárban kezdtük el próbálni Budapest, Budapest című darabot Pelsőczy Réka rendezésében, amely a műfaját tekintve zenés városnézés, de mivel egyeztetési nehézségeink akadtak, egy időre félretettük, és most júniusban folytatjuk a munkát. Ebben az előadásban együtt dolgozom Járó Zsuzsával és Mészáros Mátéval, ők mindketten művészi beszédet tanítottak az egyetemen. A bemutatót július 23-án tartjuk a Városmajori Szabadtéri Színpadon, és az azt követő hetekben az előadást visszük tájolni is néhány helyre. Emellett van egy egyetemen belüli társulás, Komán Attila ötödéves dramaturg és Gardenö Klaudia negyedéves bábrendező hallgató vezetésével, velük kezdődött másodéves koromban egy nagyon jó munkakapcsolat, és azóta együtt kísérletezünk mindenféle innovatív színházi formákkal. Tavaly ilyenkor, a járványhelyzet idején készítettünk egy interaktív online (Zoom-os) tantermi színházi előadást a felelős médiafogyasztásról kifejezetten középiskolás diákközösségeknek. A produkciót azóta a nagyközönség előtt is többször bemutattuk. Az idei év elején Danyiil Harmsz több prózai művének felhasználásával raktunk össze egy előadást a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatóival, azt is szeretnénk majd elővenni a nyár folyamán. A korábban említett Zsótéros munka is nagyon jó meló volt, azt is fogjuk még játszani. Úgyhogy, ha minden jól alakul, mozgalmas nyár elé nézek!

Szűcs Anikó