Czeizel Gábor: "Amikor édesapám látta, hogy több helyen is dolgozom, akkor megnyugodott!"

Czeizel Gábor leginkább édesapja, Czeizel Endre tudományos munkáit hallgatva nőtt fel és nem hagyományos értelemben a Grimm meséket olvasva. A sokoldalú rendezőnek a mai napig hiányzik édesapja. Mesélt nekünk arról, hogy számos darabot illetve előadást megmutatna neki és ha csak teheti, megnézi kollégái előadásait. Gábor jelenleg a Spirit Színház sokat foglalkoztatott direktora, ugyanakkor a Spinózában is láthatjuk előadásait.

Korábban sokat kérdeztek édesapáddal kapcsolatban? Milyen a viszonyotok, mi a véleménye arról, hogy a színház a második otthonod stb..
Még most is kérdeznek erről.:-) Sokáig féltett, mert nem érezte "életbiztosításnak" ezt a szakmát - és nyilván igaza is volt! De amikor látta, hogy egyre több helyen dolgozom, picit megnyugodott. Volt egy előadásom, ami annyira tetszett neki, hogy többször is látta. Akkor fogadta el, vagyis érezte, hogy a helyemen vagyok, igazam lett, hogy ezt az utat választottam. (Mert persze ha orvosnak megyek, mint remélte, simább lett volna minden, tudott volna segíteni. Így csak féltett. És amikor látta, hogy ez működik, elfogadta.) Mivel már 5 éve eltemettük, sajnálom, hogy nem láthatta a Spirit Színházban született előadásaimat. A halála után az első munkám volt itt az első rendezésem - és nagyon jólesett: azt hiszem méltó volt, hogy a gyász idején Szabó Magda: Az ajtó című regényének színpadra állításával kezdjek. Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy nagyon szerette volna. És nem is sikerült rosszul: augusztusban tartottuk meg a 100. előadást!
Szóval, azt nem láthatta, hogy itt is otthonra leltem (5 év alatt a szeptemberi Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom a huszadik, vagy 21. bemutatóm volt itt!)
Elfogadta, ez az életem.
Nyilván a gyerekkoromtól nem a Grimm mesék, hanem az ő tudományos munkája volt, amiről többet hallottam, tudtam. Arról mesélt. És ezért is volt nagyon ismerős az Elveszett paradicsom világa. (És ennek a bemutatója is egy lelkileg fontos, halálának 5. évfordulója környékén volt.) Úgy érzem, színész társaimnak köszönhetően ez a premier is méltó volt az évfordulóhoz. Szoktam azt érezni, hogy mosolyog rám/ránk onnan fentről!
És a darabbeli orvosi, tudományos kifejezések számomra otthonosak voltak, ebben (is) tudtam segíteni a színészeimnek a szerepük megformálásában.

Én, Szabó Magda; Dorian Gray...vagy a legújabb Az öreg hölgy látogatása c. darabok fűződnek hozzád. Hogyan választod ki a darabot, vagy van-e beleszólásod, hogy mit rendezel?
Persze, van beleszólásom. De szerencsére a korábbi darab-álmaimat még Debrecenben megrendezhettem (Lila ákác, Üvegcipő, Amphitryon, és más Kleist drámák, Stuart Mária) - ezek nem férnének be a Spirit kisebb színpadára. Vagy ki tudja? Perjés János igazgató néha megkérdezi, hogy volna-e kedvem... olyan darabokhoz, amikről nem is álmodtam, mert vagy korábban láttam nagyon remek előadásukat (Equus, Száz év magány, Bernarda) és ezért nem mertem volna magamtól javasolni, vagy olyanokkal kínál meg, amik eddig nem jutottak eszembe (Eszter hagyatéka, Advent a Hargitán). De néha én is ajánlok, és az lesz az egyik következő (Öröm és boldogság, Képzelt riport...) és abból kiválasztunk olyat, ami izgalmas lehet (Arany kígyó, Nagyon Nagy Ő)
Szóval van beleszólásom, de leginkább azt mondhatom: a Spirit Színházban el vagyok kényeztetve, mert egymás után kapom a remek darabokat, a nagy és különbözően izgalmas kihívásokat!

Apropó rendezés! Van álmod, amit szeretnél megvalósítani?
Van az asztalamon néhány darab, de most annyi az új feladat, kihívás, hogy azokra koncentrálok. Egyik sem olyan, hogy "muszáj-feladat", mind nagy kihívás!

Hogyan találkoztál Perjés Jánossal, azaz a Spirit Színházzal?
Még valamikor a '80-as évek közepén Gyulán találkoztunk: ő Nemzeti Akadémista volt, akik szerepeltek a Gyulai Várszínház nyári előadásaiban, én meg egy kaposvári kisebb csapattal részt vettem az egyik bemutatóban. Ők szerepeltek ebben is - nekem Kaposváron nem nagyon volt korosztályi közegem, így haverkodtunk. De aztán mindenki ment a saját színházába.... Húsz év szünet után egy rendezői felkérés volt az, ami már a Spirit Színháztól jött, és újra találkoztunk. Az a bemutató több okból nem jött össze (van ilyen gyakran), és 1-2 évvel később az Ajtó. Nyilván tudtunk egymásról, hiszen nem túl nagy ez a szakma itthon.

A Spirit mellett a Spinózában is rendezel, melyik volt előbb?
A Spinoza korábban alakult, nyilván az volt előbb. De az is egy véletlen. Próbáltunk egy nehéz francia darabot két fiatal színésszel. Elég jól álltunk, mikor az egyiküket (Pál András) felvették az akkor induló kaposvári egyetem színész szakára. Előbbre kellett hozni a bemutatót, mert ősszel már Andrist nem hiszem, hogy engedték volna játszani, no meg az utazás és az órák összeegyeztetése. Épp akkor olvastam valahol, hogy egy új színház nyílik. Megkerestem az igazgatót, hogy van egy majdnem kész előadásunk, játszani szeretnénk. Befogadta. Így lett az a Spinoza első prózai bemutatója. Azóta ott is szép számú bemutatót hoztam össze.

Gyakran nézed meg a kollégákat más színházakban?
Igen, szeretek színházba járni - bár most le vagyok maradva, mert az elmúlt pár évben nagyon sokat dolgoztam. Olyankor inkább zenés előadásokat nézek. Szeretem a ritkán előadott operákat - hiszen lehet, soha nem láthatom máskor (míg egy Aidát bármikor) és MET közvetítéseket. És a kortárs műveket, pl Eötvös Péter zeneműveit. Sajnálom nagyon, hogy a Scala beli Kurtág opera MÜPA-beli előadás a vírus miatt elmaradt. Arra is volt jegyem. Azaz, ha sokat dolgozom, akkor inkább nézek zenés előadást, mint prózait. Az inkább akkor, ha jobban ráérek, vagy ha barátaim az előadók.

Ha épp nem a kultúra, vagy a színház, akkor mi a kedvenc időtöltésed?
Szeretek biciklizni (mondjuk azzal is közlekedem), szoktunk ide-oda menni. Az úszás is jó kikapcsolódás.
Vagy barátokkal egy jó evés-ivás, beszélgetés (van egy kisebb nem színházas társaságunk, no meg a családom is).

Fotó: Spirit Színház