Czető Roland: „Ötperces bontásban élem az életemet a szinkron miatt” 

A színház és a szinkron világa évtizedek óta meghatározza Czető Roland mindennapjait, miközben a pontosság, a megbízhatóság és a szakmai alázat olyan alapértékek számára, amelyekből nem enged. Most új szerepben láthatja a közönség: a Turay Ida Színházban Dorozsmay Pista bőrébe bújik a Csókos asszony című operettben – egy olyan figuráéba, aki könnyed, sármos és kicsit léha is.

De ki is ő valójában a szerepeken túl? Honnan merít erőt a mindennapokhoz, mi csal mosolyt az arcára, és hogyan talál egyensúlyt a precíz tervezés és a játékos művészlét között? Erről mesél – közvetlenül, lendületesen.

Mi az, ami mostanában igazán lelkesít az életben – színházon innen és túl?
Tulajdonképpen egyik nap követi a másikat: újabb és újabb feladatok találnak meg, főként a színházban. Most például a Turay Ida Színházban, Dorozsmay Pista szerepét veszem át a Csókos asszony című előadásban. Emellett ott van a szinkron, amely hosszú évek óta átszövi a mindennapjaimat. Egyik feladat jön a másik után, én pedig mindig a következőt szeretném a lehető legjobban teljesíteni.

Milyen vagy, amikor nincs előadás, próba vagy határidő?
Azt is mondhatnám, nem igazán tudom, mert ritkán adódik ilyen helyzet. Sokat dolgozom, de ezt egyáltalán nem bánom, hiszen a hobbim a munkám. Gyakran mondom: még soha életemben nem dolgoztam egyetlen percet sem – mert amit csinálok, azt szeretem. Ha mégis választanom kellene, inkább a csendes, feltöltődést választom, mert az életem egyébként állandó mozgásban van.

Melyik az a tulajdonságod, amit a barátaid szerint mindenképpen tudni kell rólad?
Erről talán őket kellene megkérdezni, de remélem, azt mondanák: lehet rám számítani. Megbízható vagyok, és talán ez a legfontosabb – hogy tudják, ott vagyok mellettük, ha szükségük van rám.

Mi tud igazán felbosszantani, és mi derít fel pillanatok alatt?
Nem vagyok kifejezetten bosszankodó típus. Természetesen előfordul, hogy valami rosszul érint, de igyekszem inkább mindenhez pozitívan hozzáállni. A jókedv pedig sokszor egészen apró dolgokból is fakadhat.

Ha teljesen szabad napod van, hogyan telik ideális esetben?
Ritkán adódik ilyen, de amikor mégis, igyekszem a szeretteimmel tölteni az időt: a családommal, a kislányommal, a feleségemmel. Szerencsére mindkét oldalról élnek még a szüleink, így velük is próbálunk minél több időt együtt tölteni. Ha pedig több szabadidőm jut, akkor szívesen pihenek egy kicsit otthon is, vagy megyek edzőterembe.

Tervezős típus vagy, vagy inkább sodródsz az élettel?
Abszolút tervezős vagyok. 1995 vége óta – vagyis közel harminc éve – ötperces bontásban élem az életemet a szinkron (ismert filmek pl.:  Percy Jackson: Szörnyek tengere, Végjáték, A bíró,  Az útvesztő, Három óriásplakát Ebbing határában , A Fabelman család)  miatt. A színházban volt egy hosszabb szünet, de 2016 óta ismét aktívan része a mindennapjaimnak. A pontosság számomra alapvető érték. Éppen ezért nehezen tudok mit kezdeni az olyan meghatározásokkal, mint „dél körül” vagy „egy óra tájban”. Számomra az idő konkrét: 11:55, 12:05 vagy 13:55. Van bennem egy erős időfaktor-érzékenység, bár igyekszem rugalmas maradni.

Mit tartasz a legfontosabbnak az emberi kapcsolatokban?
Manapság talán azt, hogy egyáltalán legyenek. A világ egyre inkább elidegenedik, sokszor magányossá válik. Már önmagában az is nagy érték, ha vannak kapcsolataink. Ha pedig vannak, legyenek tiszták és őszinték – én ebben hiszek.

Színészként mi áll hozzád közelebb: humor, zene vagy romantika?
A humor mindenképpen, de a zene is nagyon fontos számomra. A romantika sem áll távol tőlem, így nehéz lenne választani. Mindhárom jelen van bennem – időről időre valamelyik hangsúlyosabbá válik.

Ahogy már te is említetted, a Turay Ida Színházban a Csókos asszonyban láthat a nagyközönség, egy igazi klasszikusban, ami valami időtlenséget hordoz magában. Milyen első benyomásod volt Dorozsmay Pistáról, akit alakítasz? Van benne olyan vonás, amit különösen közel érzel magadhoz?
Amikor először találkoztam a darabbal, azt gondoltam: Dorozsmay Pista igazi lókötő. Az elején Kató körül legyeskedik, de csak akkor, amikor éppen kedve tartja – közben másokkal is kacérkodik. A naiv lány mindezt elnézi neki, sőt amikor Pista kissé gonoszul bánik vele, még érdekesebbnek is találja. Az operett világában azonban ezek a tulajdonságok valahogy megbocsáthatóvá, sőt szerethetővé válnak. Ő egy esendő, léha művészfigura. Tőlem talán távolabb áll ez a könnyedség, mert inkább pontos ember vagyok – éppen ezért izgalmas kihívás számomra ez a szerep. Ami viszont közel áll hozzám, az a művészet szeretete. Ebben mindenképpen találkozunk.

Van kedvenc jeleneted vagy dalod az előadásból?
Van, ráadásul Dorozsmay Pistához kapcsolódik. Korábban Ibolya szerepét is volt szerencsém alakítani egy másik produkcióban, ami szintén szép élmény volt, de mindig irigykedve hallgattam a „Mi muzsikus lelkek” című dalt – szerintem csodálatos férfiszám. Fellépéseken is gyakran énekeltem, mert nagyon közel áll hozzám. Különösen erős számomra az a jelenet, amikor Pista a báró elé dobja a gyűrűt, Kató szemébe néz, és kimondja a maga igazságát. Ha sikerül addig felépíteni az érzelmi ívet, az a pillanat rendkívül erős drámai hatást tud kelteni.

Fotó: Szirmai Klára

Az interjú a Turay Ida Színház közreműködésével készült!