DJ Dominique: „Csak az öregszik meg, aki nem tud lélekben fiatalos maradni”

A zene szeretete már egészen kisgyermekkorában megérintette, amikor a családi Tesla magnóval és ABBA-slágerekkel vitte magával a bulit az iskolába. Azóta is töretlen lelkesedéssel áll DJ-pult mögé, legyen szó tízezer fős fesztiválról vagy rádióműsorról, ahol a hallgatókkal való kapcsolat éppoly fontos számára, mint a tökéletes ütem.

Interjúnkban szó lesz arról, hogyan vált szenvedélyből hivatás, mit jelent számára a funky, miért hisz a rádiózás jövőjében, és melyik dal jellemzi leginkább az örökifjú lelkületét.

Mikor és hogyan szerettél bele a zenébe? Volt egy meghatározó pillanat vagy élmény?
Egészen kisgyermek koromban, mert a szüleim nagyon sok zenét hallgattak. Már1971-ben, általános 7. osztályban vittem magammal az iskolába a családi Teslamagnót és a zeneszámokat, hogy tudjunk bulizni. Az ABBA együttes megjelenésemeghatározó volt számomra, de ahogyan már említettem korábban is hallgattamzenéket, de az volt az első az első olyan zene, ami megragadott.

Emlékszel az első alkalomra, amikor DJ-pult mögé álltál? Milyen érzés volt?

Ez már általános iskolában megtörtént, az osztály bulikban több alkalommal is, ugyan ez a gimnáziumban is rendszeres volt, de azt hiszem a mai értelemben vett diszkózás először az egyetemen történt 1983-ban, Debrecenben, ahol már egy egész estén keresztül én játszottam a zenéket! Ez nagyon jó érzés volt és ugyan ez kísér a mai napig, mert azt éreztem és tapasztaltam, hogy az emberek mosolyognak! És ez az örömszerzés a lényege a zenélésnek!

A rádiózás vagy a DJ-zés áll közelebb a szívedhez, és miért?

Ez olyan, mintha az lenne a kérdés, melyik gyerekedet szereted jobban. Szerintem nincs a kettő között érdembeli különbség a szeretet nagyságát illetően, természetesen egész más típusú mind a két hivatás. A különbség az, hogy a rádióban nem látom a visszajelzéseket, de milliós nagyságrendű csoporthoz szólok. Még a diszkóban és a fellépéseken, 50-100 ezer ember hallgat és a visszajelzés pedig azonnali. Nehéz lenne megmondani, melyiket szeretem jobban. Mind a kettő a gyerekem és ez így is marad!

Van olyan korszak vagy zenei stílus, amely különösen közel áll hozzád?

A funky a zenét és korszakot nagyon szeretem és a modern változatban jól szóló,

retro zenéket is kedvelem.

Milyen szempontok alapján állítod össze egy bulira a szetted? Mennyire improvizálsz?

Soha nem rakom összeelőre! Ez nagyobb fesztiváloknál problémát okoz, hiszen ott elvárná a fény és a hangtechnika, illetve a visual, hogy előre leadjam és ők fel tudjanak készülni. Azonban, én mindig a közönség pillanatnyi helyzete alapján játszom. Vannak előre gyártott dalaim, vagy ’mashup’-ok, amikor két, vagy több dal van előre összerakva, ezeket próbálom egymáshoz illesztgetni. Az általam játszott dalok szinte mindegyike előre meg van vágva, ki van hagyva a beszédnek a helye, a megfelelő keveréshez meg van a lehetőség benne… Így egy nagyon személyre szabott anyagból álltom össze a teljes szettet.

A rádiós munkád során rengeteg legendás előadóval találkoztál. Volt olyan interjú vagy beszélgetés, amely különösen emlékezetes számodra?

Több is volt! Az egyik például Michael Jordan, aki a világ akkor leghíresebb sportolója volt, de említhetném Madonnát, Terence Hillt-t, Eszterházy Pétert, Rod Stewart-ot. Természetesen a hazai élvonalból is akadnak bőven, nagyon jókat szoktam beszélgetni Ákossal, Geszti Péterrel, Presser Gáborral, akikkel van miről.

Hogyan látod a rádiózás jövőjét a streaming világában?

Nagyon érdekes kérdés, mert a rádiót már évtizedek óta temetik. A 80-as években a videó és a televízió volt megjelölve, hogy elkaszálja a rádiózást. Aztán a CD és DVD, utána jött az internet, jött a videó majd a streaming és köszönjük szépen, senkinek nem sikerült végül! Jelenleg 7 millió ember hallgat ma Magyarországon rádiót. Azt gondolom, még ha a kérdés nem is erre irányul, hogy ennek az az oka, hogy a hallgatók valóban jobban összetudják állítani a saját zenei ízlésüknek legmegfelelőbbet egy streamingplatformon, például Spotify-on, de emberi érzéseket nem kapnak a listától.  Azt gondolom ez a titka annak, hogy a rádió még most is él és ez így is fog maradni.

Ha visszatekintesz a karrieredre, melyik pillanatot tartod a legnagyobb mérföldkőnek?

Amikor a 90-es években, a Hungária első koncertjén a régi Népstadionban a színpadra léptem 100.000 néző előtt. Az a hang, morajlás és atmoszféra… Soha nem fogom elfelejteni!

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel DJ-ként vagy rádiósként szembe kellett nézned?

Még ment a „Kész átverés”, amikor DJ-ként célkeresztbe kerültem, Boros Lajosék azt találták ki, hogy amikor megérkezem az akkori klubbomba, ahol az volt a szokás, hogy beszaladtak az emberek tánctérre és így indult a buli. Megbeszélték a vendégsereggel, mire odaértem, hogy amint meghallják a kezdőzenémet, mindenki kirohan a teremből. Ez így is történt, számomra egy nagyon-nagyon nehéz pillanat volt az életemben.

Egy másik alkalommal, ami a DEJA VU Fesztiválon történt, hogy a sztárvendég gépe Budapest helyett, Bécsben tudott csak landolni. Onnan pedig autóval hozták Szegedre, ez körülbelül 4 és fél órás késést jelentett. Így, a 45 perces szettem 5 és fél órán keresztül tartott, közben pedig el kellett mondani a vendégeknek, hogy mi történt. Közel 10.000 rajongó végig bulizta a szettemet, így az akkori tulaj azt mondta, hogy amíg van DEJA VU, addig nekem ott helyem van!

A rádióban pedig, egyszer még a Juventusban volt, hogy lefagyott a zenét játszó gép. Ennek funkciója, hogy alap automata beállításban helyettesítő zenéket játsszon, ha probléma merülne fel. Mivel tönkrement, így 20 percig egyfolytában kellett beszélnem, megállás nélkül. 20 perc mondjuk, ha utazol egy vonaton vagy az autóban nem tűnik soknak, de higgyék el, folyamatosan beszélni ennyi időt nagyon sok!

Hogyan látod a mai magyar könnyűzenei világot? Van olyan előadó, akit különösen tehetségesnek tartasz?

Nagyon sok tehetséges ember van a nemzetközi és a hazai zenei világban is! Jelenleg nem is nehéz tehetséget találni, inkább az a nehéz, hogy a napi több százezer feltöltött dalból, hogyan tud valaki olyat alkotni, amivel kiemelkedik a többiek közül? Azt gondolom, a legfontosabb, hogy legyen valamilyen: szép vagy csúnya, magas vagy alacsony, teljesen mindegy, de valamilyen legyen. Legyen benne emberség! Azt gondolom a saját rádiózásomról és diszkózásomról, hogy a humánus faktor az, amitől ki tudok emelkedni a többiek közül. Paulina munkássága nagyon szimpatikus számomra, illetve ThomX, lemezlovas kollegám és Darrell, aki szintén a feltörekvők közül való.

Van-e olyan álmod, amelyet még nem valósítottál meg?

Nagyon sokáig az volt a legnagyobb álmom, hogy a Papp László Sportarénát kétszer tudjam megtölteni, jótékonysági célú eseménnyel. Ez 2019-ben sikerült is! Napközben gyerekekkel lett tele a nagycsarnok, este pedig szépkorúakkal. Zoltán Erikától, Korda Gyuri bácsiékig mindenki elfogadta a meghívást akkor és ez egy hatalmos öröm volt számomra. A legközelebbi eseményemen szeretném, ha ismét nagyon sokan lennénk, ez pedig a Fergeteg Party május 10-én az Arénában. Ez a következő álmom, hogy a hely tele legyen és jól sikerüljön a buli!

Ha egyetlen dalt kellene választanod, amely leginkább jellemez téged, melyik lenne az, és miért?

Forever Young! egyébként a dal eredetije már nagy kedvencem volt a 80-as években is, az Alphaville nevű zenekar készítette. Most készült belőle egy zseniális újragondolás és ez is nagyon illik a mai zenei világhoz. Úgy gondolom csak az öregszik meg, aki nem tud lélekben fiatalos maradni!

Min dolgozol mostanában? Vannak izgalmas terveid a közeljövőre?

Zoltán Erikával, Soltész Rezsővel, Shy Guys-zal, Novai Gáborral most készülnek a közös dalaink, amelyek egy-egy régebbi nagy sikernek a feldolgozásai.

Ajánlom mindenkinek, hogy keresse meg a régi jól bevált zenéket, mert nagyon sok érték van körülöttünk, hazai és külföldi is! Nekem küldetésem ezeket őrizni és eljuttatni Mindenekhez!