Gyurisán Dániel:” Az összes videóm egy tipikus one-man-show”

Gyurisán Dani számára az utazás nem pusztán helyekről, hanem érzésekről, kapcsolódásokról és önismeretről szól. A fiatal világjáró hisz abban, hogy minden új ország egy új nyelv, minden beszélgetés egy új történet, és minden út egy lépés önmagunk felé. Videóiban, nyelvtanulásban és kalandjaiban ugyanaz a szenvedély vezérli: felfedezni, megérteni és megmutatni, mennyire sokszínű a világ – és benne mi magunk.

Mi inspirált arra, hogy az utazást és az idegen nyelveket ilyen szenvedéllyel kövesd?Belegondolva mindkettő szerves részét képezte az életemnek, amióta csak az eszemet tudom, bár nem mindig ennyire meghatározó mértékben. Kiskoromtól fogva imádtam utazni, új helyeket felfedezni, és ez a szüleim nélkül nem sikerülhetett volna. Velük jutottam el fiatal korom ellenére számos olyan helyre (pl.: Szingapúr, Kuala Lumpur, Bali és Ausztrália) amiről máskülönben álmodni sem mertem volna, és ez egy hatalmas lökést adott ebbe az irányba. A szerepek lassan átalakultak, manapság már sokkal inkább részt veszek aktívan is a szervezés folyamatában, sőt, az utolsó néhány utat nagyjából egyedül állítottam össze, természetesen minden döntésbe bevonva őket is. Jó érzés, hogy bíznak bennem, és hogy élményekkel tudom meghálálni a tőlük kapott élményeket. Így, hogy már meg is osztom a kalandjaimat, nem egyszer kaptam üzeneteket idegenektől is, ha elakadtak bárhol a szervezési folyamatban, nekik is nagyon szívesen segítek, amikor csak tudok, az utazás élményét mindenkinek érdemes megtapasztalni.

A nyelvekkel való viszonyom nem volt mindig ennyire egyértelmű. Általános iskolában kezdtem el németet tanulni, de a kezdetekben ez is csak egy volt, a többi tantárgy mellett. Jó voltam benne, meg szerettem is, de akkor még nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Gimnáziumválasztásnál lett ez először komolyabban szempont, amikor is egy 5 éves tagozatra jelentkeztem, a 0. év itt szinte teljes mértékben a német nyelvnek volt szentelve. Még abban a tanévben sikeresen le is tettem a nyelvvizsgám, és ezzel egyidőben kezdtem el angolul tanulni. Azelőtt semmilyen tapasztalatom nem volt ezzel a nyelvvel, de valahogy hirtelen ráéreztem. Könnyen ment, élveztem is, és jó ütemben fejlődtem. Ekkortájt fogalmazódhatott meg bennem, hogy talán érdemes lenne mélyebben is foglalkoznom a nyelvekkel, és pár évvel később egyetemi tanulmányaimat már Germanisztika szakon kezdtem meg, Anglisztika minorral társítva. Habár a német nyelvet sokkal régebb óta tanulom, valahogy sosem érzem azt, hogy sikerült tényleg annyira elsajátítanom, mint amennyire szeretném. Talán a németek precizitása miatt, ami minden nyelvtani szabályt átjár, vagy maga a nyelv elképesztő összetettsége miatt, de időközben az angol átvette az elsőszámú idegen nyelv szerepét az életemben. Érdekes módon sosem gondoltam még a nyelvek iránti szenvedélyemre az utazásaim vonatkozásában, de mégis ez a kettő teljesen máshonnan induló törekvésem tökéletes kiegészítik egymást. Többet látok a világból, mert beszélek idegen nyelveket. Többet beszélek idegen nyelveken, mert járom a világot.

Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb utazásod, és miért?
Ezt egy igen időszerű kérdésnek érzem, hiszen nemrég értem haza életem első El Camino-járól. Mindegyik emlékezetes volt a maga nemében, de úgy érzem, ez egy teljesen más világ. Egy zarándoklat szinte minden szempontból eltér egy szokásos úttól, és pont emiatt is volt ez egy frissítő élmény. Nincsenek úgymond látványosságok, amiket megnéznél, egyáltalán nem a kényelemre törekedsz, hanem lassan fogadod be azokat az élményeket, amiket csak egy ilyen út során tapasztalhatsz meg.  Talán erre az 1 hónapra illik legjobban az utazás szó, minden értelemben. Ez nem egy a szokásos értelemben vett pihentető nyaralás volt, mégis olyan mértékben sikerült feltöltenie és kikapcsolnia, hogy ilyen gondtalanul rég éreztem magam.

Hogyan segít a nyelvtanulás abban, hogy mélyebb élményekkel térj vissza egy utazásról?Számomra a barangolás legemlékezetesebb része, mikor szóba elegyedhetek a helyiekkel. Egy ott élő ember pár mondatából többet fogsz megtudni a helyről, mint akárhány kézikönyvből, és ezt az autentikus élményt csak a kommunikáció teremtheti meg. Ez választja el nálam a turistát az utazótól, hogy mennyire is nyitott más kultúrák, hagyományok, szokások felé, mennyire érdeklődik az adott nép iránt, vagy csak a főbb nevezetességekért van itt. Nemcsak a helyiekkel érdemes azonban beszélgetést kezdeményezni, hanem a többi utazóval is. Rengeteg ötletet, tippet kaphatunk tőlük, megoszthatjuk az élményeinket, történeteket mesélhetünk, és nemegyszer ezekből emlékezetes találkozások, akár barátságok is születhetnek.

Hogyan készülnek utazós videóid és van-e segítséged?
Az összes videóm egy tipikus one-man-show ennek minden előnyével és hátrányával. Az összes videóm az ötlet megszületésétől a feltöltés befejezésééig teljes mértékben az én munkám, és egy-egy jobban sikerült projektre visszanézve azért természetesen büszkeséggel tölti el az embert az érzés, hogy ezt mind egymaga hozta létre. Ugyanakkor gyakran kapom magam azon is, hogy túl nagy fába vágtam a fejszém, és egyedül csak nagy küzdelmek árán sikerül megvalósítanom a vízióm, de ez is a tanulási folyamat része. Magamat gyakran túl precíznek tartom és néha túlzóan a tökéletesre törekszem, így őszintén szólva nem szívesen dolgoznék magammal, és ennek másokat sem feltétlen tenném ki. A videókészítésben találtam meg talán eddig a legjobban magam, főleg a hosszabb formátumú alkotásokban, amik teret adnak a kreativitásom kibontásában. Ez egy elképesztően összetett és soktényezős műfaj, gondoljunk csak egy film stáblistájára. Persze nagyzoló lenne egy YouTube videót egy hollywoodi filmmel összehasonlítani, viszont, ha nagyon kis léptékben is, de valamilyen szinten mégiscsak minden feladatot itt egy embernek kell ellátnia. Ezelőtt sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire nagy próbatétel lesz, de videókat készíteni nehéz. Jókat pedig kifejezetten. Azt az elégedettséget viszont, amit több órás szenvedés után egy pár másodperces snitt ad, ami pont úgy néz ki, mint ahogy elképzelted, nem cserélném másra.

Milyen tippeket adnál azoknak az utazóknak, akik szeretnék fejleszteni a nyelvtudásukat utazás közben?
Ne féljenek megszólalni. Az emberek hajlamosak gyakran a legkönnyebb utat választani, és rengetegszer tapasztalom azt, hogy remek lehetőségek kínálkoznának adott esetben a nyelvtudás fejlesztésére, de kényelmi, vagy más okokból ez elmarad. Rendkívül tipikus, hogy egy társaságban van egy személy, aki jól beszéli az adott nyelvet, és ilyenkor gyakran megesik, hogy minden kommunikációs feladat rá hárul. Ez egyrészt megterhelő lehet az adott személy számára, másrészt pedig nagymértékben függővé is tesz minket. A nyelvtudás hatalmas szabadságérzetet biztosíthat, hiszen a tudat, hogy tegyük fel bárkivel meg tudjuk értetni magunkat, el tudjuk mondani a gondjainkat, segítséget, útbaigazítást tudunk kérni, megtanít minket mélyebben bízni magunkban. Sokan szégyellik, ha nem beszélnek elég folyékonyan egy nyelvet, és csak a hibáikra koncentrálnak, pedig az esetek túlnyomó többségében külföldön olyan emberekkel fogunk szóba elegyedni, akiknek ez szintén nem az anyanyelvük. Hányszor vettük észre magunkon, hogy egy beszélgetés közepén nem a másik mondandójára, hanem a nyelvtanára fókuszálunk? Ez fordított esetben is pont ilyen gyakran fog előfordulni. Nem szabad kerülni a lehetőségeket, sokkal inkább aktívan keresni kell őket, végső mentsvárként mindig ott van a zsebünkben okostelefonunk, amivel bármilyen félreértést tisztázhatunk, de a lényeg, hogy először mindig magunkat tegyük próbára.

Mit jelent számodra a „kaland” utazás közben – hogyan definiálod?
Számomra a kaland lehet mást jelent, mint egy-a szó jó értelmében vett-átlagos turistának, hiszen legtöbbüknek a kirándulás maga a kaland. A kaland legyen valami, ami miatt ez az utazás több, mint az előző. Egy program, egy élmény, egy emlék, ami kiemelkedik a többi közül. Nem kell feltétlen bármi extrémre gondolni, nem kell rögtön a sivatagban stoppolni, vagy zarándokútra menni, a kaland legyen mindenki léptékében valami olyan, ami kicsit kimozdítja a megszokott rutinból. Taxi helyett tömegközlekedéssel, vagy gyalog eljutni a város egy pontjára, térkép vagy terv nélkül felfedezni helyeket, vagy tegyük fel lefoglalni egy szokatlan programot, tényleg bármi már kicsit eltérő is elég ahhoz, hogy évek múlva ezekre a pillanatokra előbb emlékezzünk, mint a kirándulás összes látnivalójára.

Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulmányaid (kereskedelem-marketing szak) illetve a nyelvi és utazási érdeklődésed?
Nagy szerencsém volt a mesterszakom alatt, hiszen az egyetemi óráim mellett igen sok szabadidőm volt, amit elsősorban munkával töltöttem, majd az ezzel megkeresett összegből tudtam az utazásaimat finanszírozni. A legfőbb különbség az én szakom és más szakok között talán ebben rejlett, egyetem mellett majdhogynem egy főállásnyi órában tudtam dolgozni, ami persze megterhelő, de cserébe jobban esett a szabadság. Én mindenkit arra bíztatok, hogy használja ki az egyetemi éveit, hiszen ekkora szabadságban nem tudni, mikor lesz legközelebb része, amit kár lenne elvesztegetni. Az egyetemi éveim alatt kezdtünk el először télen is “nyaralni”, a januári vizsgaidőszak tökéletesnek bizonyult egy hét jól megérdemelt pihenésre.

Mit gondolsz: az utazás vagy a nyelvtanulás a nagyobb kihívás – és miért?
Mindegyik egy kihívás a maga nemében, de vannak hasonlóságok is. Ugyanúgy megelégedhetünk azzal, hogy csak egy hotelt lefoglalva onnan ki sem dugjuk az orrunkat, és esélyt sem adunk az országnak, hogy mutasson bármi újat, mint hogy megtanulunk pár szót egy adott nyelvből, és szemet hunyunk a többi felett. Persze ez is teljesen rendben van. Vannak, akiknek a kikapcsolódás egyenlő egy hotellel, és a nyelvtanulás egyenlő egy köszönés elsajátításával, de a fontos az, hogy tudják, több is van ezeken túl. Innentől viszont már aktívan kell tenni mindegyik irányba, nem jönnek a jutalmak maguktól, és ez sok embert elrémít. Mind az utazás, mind a nyelvtanulás egy lépés az ismeretlenbe, az ismeretlentől pedig félünk. Nem is tudjuk igazán mitől, és pontosan ez teszi olyan ijesztővé. Félünk talán attól, hogy nem sikerül, hogy egy rossz élmény lesz, hogy nem olyan lesz, mint amilyennek elképzeltük, de ahelyett, hogy ilyen gondolatokat sulykolnánk magunkba, sokkal egyszerűbb mindenhez nyitottan hozzáállni, és őszintén örülni annak, ami jön. Lehet, hogy nem ez lesz életünk legemlékezetesebb útja, és nem válunk egy hónap alatt folyékony nyelvhasználóvá, de alig ismerek olyat, aki megbánta volna, hogy belevágott – annál inkább olyat, aki azt sajnálja, hogy meg sem próbálta.

Fotó: Gyurisán Dániel