Halasi Dániel: "Nagyszabású musical a Kincses sziget, korrekt csapatmunkával!"

Dániel édesapja Halasi Imre rendező. Gyerekszínészként kezdte a pályát, szinkronizálással is foglalkozott. A drámatagozatos gimnázium után a Keleti István Szakközépiskolában, és a Pesti Magyar Színház stúdiójában tanult (2006-2008). Szerepelt az Életképek és Presszó c. alkotásokban is. A Kincses sziget c. darabban a legmodernebb és elérhető színházi technikát használják, hogy minél erősebb hatások érjék a nézőket a maradandó élmény érdekében.

Mi a legnagyobb kihívás a darabban?
Nagyszabású és korrekt csapatmunkát igényel.

Ilyennel még nem volt dolgod?
Nem. Sokszereplőssel már igen, de ekkor gépezettel még soha.

Akkor komoly kihívás, hogy ne takarja el a látvány a színházat?
Engem nagyon érdekel a darab mélysége akkor is, ha erre azt fogod mondani most, hogy de hát ez egy musical. Igen tudom, de mégis több van benne és az engem érdekel. Izgat ez a színészi csiki-csuki játék is, mert mindenki két szerepet játszik. Egyet a regény keletkezésének pillanatában, egyet meg a regény történetének idején. Tetszik, ahogy a játszók az egyik szerepből kiugranak, és már zuhannak is a másikba jóformán átmenet nélkül. Fontos, hogy ez a színészeknek biztonságos legyen és kreatív, a történetvezetésben pedig követhető.

Nyilván a tervezőn is múlik.
Yvette (Kovács Yvette Alida – jelmeztervező) az első pillanattól partner volt ebben, hogy pontosan látható legyen a színészek játszotta két figura megjelenésében a 100 év korkülönbség. Nem aprózzuk. Korabeli ruhák lesznek, és nem túlzok azzal, hogy nagyjából 200 jelmez készül. A vizuális világot a „steampunk” felé visszük el, ami ugye a neoviktoriánus kor keresztezése az iparosodás kellékeivel.

Szóval grandiózus lesz. A díszlet is?
Igen. Eleve nálunk adott a forgószínpad, ráadásul kétoldalt beépítjük a nézőtér egy részét, és a színházterem minden zugát használni fogjuk. A légteret is, bizony.

A műszaktól, a színészektől különös felkészülést igényel már a próbafolyamat is, de mit igényel tőled?
Keménységet, határozottságot. Munkaszervezésben, logisztikában jó voltam eddig is. Amúgy a szívem szerint a színészekkel, a karakterekkel, a helyzetekkel foglakoznék inkább, de az eddigi próbák nyolcvan százalékát a technikai részletek merítették ki, amibe már a koreográfia és a „mindenmozog” lebonyolítása is benne van. Nincs sok időnk.

Ősbemutató lesz itthon, de vajon utánanéztél milyen volt a Kincses Sziget máshol?
Kaptam a szerzőktől egy DVD-t. Kisebb szereplő gárdával állították ki egy jóval kisebb színpadra. Jó előadás, de nekünk most módunk van lényegesen nagyobb léptékben gondolkodni.

Tudom, grandiózus?
Az, és ha már lehetőségünk van rá látványosra csináljuk a legjobb tudásunk szerint. Mindeközben nekem nagyon fontos, hogy a színész legyen mégis a középpontban és a nagy gépezet ne vonja el a figyelmet a lelki folyamatokról. Fontos a látvány, az illúzió, a zene, a koreográfia, a sok szereplő, de a színésznél és az ő mikro-történeténél alig van fontosabb. Ez és a hatalmas szerkezet együtt adja majd meg az élményt. Remélem – ha kevés is - jut időm mindenre.

Projektor? Lézer? Szárazjég?
Minden.

Kaland? Kockázat? Izgalom?
Garantált. A kincs és a sziget miatt amúgy is mindenki a Karib tenger kalózaira gondol, és ehhez jön a mi történetünk, ahol az igazi ármány és cselszövés miatt a néző egy ideig nem is tudja pontosan, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll. Szóval az a nagy hajó, amelyik a nézőket a Kincses Szigetre viszi rendesen meg fogja őket hintáztatni. Lehet kapaszkodni és élvezni a hullámokat.

Fotó: Juhász Éva

Sándor Erzsi