Kósa Ruben: „Fogjunk össze, ne hadakozzunk, hiszen egyek vagyunk”

Kósa Ruben – aki a Zalai Táncegyüttes vezetője is – és Kósa-Kemes Laura egyedülálló, Eredet c. táncjátékában, mint Hunor és Csodaszarvas mutatják meg a nézőknek, a természet erejét és különböző népi hiedelemalakokat. Az izgalmas történetet követve a közönség egy mesés erdei világba csöppen, ahol a táncok koreográfusai maguk is részt vesznek a cselekményben.

A Csodaszarvas története mindenki számára ismerős. Ez ősi mondánk, de számos alkotó hozzátesz valami újat. Kósa Ruben az előadás kapcsán megosztott velünk pár gondolatot.

Hogyan inspirálta a Csodaszarvas legenda az Eredet című táncjátékot?
Az előadás létrehozása mögötti alap elgondolás az volt, hogy legyen egy olyan táncjátékunk, ami a magyarságról és a magyarsághoz szól, de legyen univerzálisan értelmezhető és élvezhető bárki számára. Legyen izgalmas, szórakoztató, látványos, olykor akár vicces, humoros és persze a legfontosabb: legyen egy életre szóló élmény megnézni. Ehhez a koncepcióhoz választottuk alapul a Csodaszarvas-legendát, az eredettörténetünket, és azt némileg továbbgondolva építettük rá a műsor dramaturgiáját. Az Erdőben, ahol a Csodaszarvas is él, rengeteg más élőlény található meg, és nemcsak az általunk ismertek, pl. farkasok, rókák, mókusok, madarak, hanem népi hiedelemvilágunk alakjai is: a Vadleány, a Lidérc és maga az Ördög. Ide kerül Hunor, akit miután hiába keresi, sehogy sem éri el a Csodaszarvast, nem a mondabeli testvére, hanem egy Táltos fogja segíteni, és együtt küzdenek meg a rájuk leselkedő veszélyekkel és gonosz szellemekkel, hogy aztán végül a Csodaszarvas vezetésével ráleljenek a Boldogok Földjére.

Milyen módon illeszkedik a tánc előadás a Csodaszarvas történetéhez, és mi teszi egyedivé a koreográfiáját?
Rengeteg új gondolatot hozunk, amiket máshol még nem igazán láttunk vagy legalább is egyáltalán nem ilyen formában. A tánc és a zene rendkívül alkalmas érzelmek kifejezésére, de mi ezt még egy szinttel továbbgondoltuk, és nálunk valóságos párbeszédek folynak le, konfliktusok alakulnak ki és csapnak át akár néptáncos verekedésbe – viccesen fogalmazva folk-karatéba – hagyományos táncaink, a testbeszéd és a zene kifejező nyelvezetén keresztül.

Milyen jelentősége van a hagyományoknak és a népi hiedelmeknek az előadásban?
Az Eredetnek teljes egészében hagyományaink, legendáink és népi hiedelmeink adják az alapját. A Csodaszarvas mellett ott van például a pákai szépasszony legendája, amelyre a Vadleány karaktere épül, de ugyanígy megvan a Lidércnek és az Ördögnek a dokumentált eredete is. Mindezen kívül természetesen, ami nagyon fontos, hogy az egész előadás néptáncainkra és népzenéinkre épül, a néptáncot kortárs, illetve klasszikus mozgásokkal, a népzenét pedig filmzenei hatásokkal hozva még közelebb a mai nézőhöz.

Hogyan játszik szerepet az identitás és az emlékek témája az előadásban, különösen a Csodaszarvas legendájának kontextusában?
A hagyományok őrzésének egyik legfontosabb feladatának gondolom identitásunk megőrzését. Hiszen az emlékeink, a múltunk nélkül identitásunk is oda. Műsorunknak ez az egyik célkitűzése: juttassuk el minél több emberhez azt, hogy honnan jövünk. Ehhez pedig mai, modern színpadi és színházi eszközöket, show-elemeket is használunk. Sokak szerint a műsor kiemelkedő pontja, amikor a Csodaszarvas, miután Hunor és a Táltos végre rálelnek, 7 percben elmeséli a magyarság történetét.

Hogyan működik együtt a hagyományos és a kortárs tánc az előadáson belül, és miért fontos ez a kombináció?
A néptánc alapvetően egy „öröm-műfaj”. Az emberek jókedvükből, szórakozásból táncolták és táncolják máig, és ez jól is van így. Onnantól viszont, hogy színpadra vittük, és táncszínházat, táncjátékokat állítunk össze belőle, muszáj hozzányúlnunk. Ahhoz, hogy elvontabb érzéseket, gondolatokat vagy akár – mint az Eredetben is – színpadi párbeszédeket meg tudjunk jeleníteni, muszáj elvonatkoztatnunk a néptánctól. Muszáj ízeire szednünk és akár más mozgásokkal keverve újra összeraknunk a mondanivaló lehető legérthetőbb közvetítése céljából, és ez, azt gondolom, remekül működik így együtt.

Mi volt a legnagyobb kihívás az előadás létrehozása során, és hogyan sikerült ezeket leküzdeni?
A Kósart tulajdonképpen egy side-projektként indult a Zalai Táncegyüttes mellett az elkötelezettebb tagok számára. Az Eredet összeállítása során viszonylag keveset próbáltunk együtt erre a darabra, és sokkal többet hagyatkoztunk a táncosok önálló munkájára, gyakorlására. Heti egyszer próbáltunk, de akkor igen hosszan, akár éjszakába nyúlóan is. Rengeteg energia volt létrehoznunk a show-t, de azt gondolom, hogy mindenki nevében mondhatom – és a közönség visszajelzése is az –, hogy megérte az erőfeszítéseket.

Milyen szerepet játszik a zene és a díszlet a táncszínházi előadás atmoszférájában és hangulatában?
A zene Sebestyén Áron, a díszlet pedig Mészáros Tibor munkája. Mindkettő az előadás szerves része, és rettentően fontos szerepük van a hangulat kialakításában. A zene az apró effektekkel, atmoszféra-hangokkal mindig az aktuális közegbe varázsolja a nézőt, mindeközben aláhúzza az éppen aktuális érzelmi állapotot. A díszlet is hasonlóan sokoldalú, látszólagos egyszerűsége ellenére is, hiszen bármikor könnyen válik a barátságos, befogadó erdőből zord, pokoli helyszín megfelelően világítva.

Milyen üzenetet szeretne közvetíteni az Eredet előadás a közönség számára?
Az előadásnak összetett dramaturgiája miatt rengeteg olvasata van, de talán az egyik legfontosabb üzenetének én az összefogás és az együtt, egy irányba tartás erejét és fontosságát tartom, szemben az állandó hadakozással, veszekedéssel. Nem véletlenül választottuk alaptörténetnek a Hunor-Magor-legendát, hiszen őket is éppen ez a minőség jellemzi, nem úgy, mint más népek hasonló testvérpárjait (pl. Romulus és Remus vagy Káin és Ábel), akik a legendák szerint egymás életére törnek.

Milyen tapasztalatokat szeretne, hogy a közönség magával vigyen az előadásból?
A legfontosabb, hogy kikapcsolódjanak és érezzék jól magukat közben, számunkra minden más csak ez után következik. De szeretnénk, ha az arra fogékonyaknak az előadás, a mögötte bújó mélyebb gondolatiságával, szellemi feltöltődésként, gondolatébresztőként is szolgálna. Szeretnénk, ha azok is kapnának valamit hagyományainkból, akik egyébként nem érdeklődnek iránta, de az előadás kapcsán megjön hozzá a kedvük, felkelti a figyelmüket, és a legjobb az lenne, ha mindenki megtalálná benne a „saját Csodaszarvasát”, ami utat mutat.

Hogyan érzi, hogy az előadás hozzájárul az összefogáshoz és a közösségépítéshez?
Aki megérti a történetet, annak azt remélem, hogy igen, és egyre többen ébrednek rá, hogy egyek a hagyományaink, egy nyelvet beszélünk, egy nemzet vagyunk: egyek vagyunk. Fogjunk hát össze, dolgozzunk együtt, és hozzunk létre valami nagyot! Ez az előadás célja is.

Fotó: Seres Péter

Bővebb infó: https://www.kosart.eu/eredet/