Kurkó József Kristóf: „Minden pillanat a színpadon különleges”

„Jó emberekkel való találkozást!”– így hangzik Kurkó József Kristóf köszönése, amely egy életfilozófiát is magába foglal, amelyet nagyapjától örökített át. Tisztaság, emberség, érték, a legfontosabb kvalitások az életben. A Csíkszentdomokosi színész iskoláit Erdélyben végezte, majd amikor egyre erősebben vonzotta őt a színpad, Magyarországra jött tanulni. Először a Dévai-Nagy Kamilla által alapított Krónikás Zenedét, majd a Goór Nagy Mária vezette Színitanodában tanult tovább.

2006 óta dolgozik színészként többek között a Soproni Petőfi Sándor Színházban, Budapesten a Nemzeti Színházban, a József Attila Színházban, a Mozgásszínházban, az Újszínházban és a Turay Ida Színházban. Nem véletlen, hogy annyira szereti a közönség, hiszen közvetlenségével, humorával, hangjával mindenkit elvarázsol.

Amikor új szerepet kapsz, mi az első lépés a karakter megismerésében és megformálásában? 
A legelső, hogy megtanulom a szöveget. 🙂 Aztán megkeresem a karakter főbb jellemvonásait és a premierig szépen felépítem a karaktert.

Van-e bevált módszered a szerepekre való felkészülés során?
Nincs bevált módszerem. Minden egyes szerep egy-egy új kihívás számomra.

Legkedvesebb karaktered?
Minden általam alakított karaktert nagyon szeretek, mindig azt szeretem a legjobban, amit aktuálisan játszom. 🙂

Hogyan találod meg az egyensúlyt a különböző feladatok és a magánélet között?
Most nincs egyensúly a színház és a magánéletem között, de törekszem, hogy ez változzon, mert az élet megélése, a szabadságom, a legfontosabb nekem.

Mely művészek vagy előadások voltak legnagyobb hatással rád az eddigi pályafutásod során? Hogyan építed be ezeket az inspirációkat a munkádba?
Két tanárom volt a legnagyobb hatással rám, Zsurzs Kati, ő volt a mesterség tanárom és Gyöngyösi Tamás a mozgás tanárom. A mai napig sokszor eszembe jutnak a szavaik.

Van-e olyan előadás vagy pillanat a színpadon, amely különösen emlékezetes maradt a számodra?
Minden pillanat, amit színpadon tölthetek különleges és emlékezetes számomra, remélem a nézőknek is. 🙂 Persze vannak kiugróhelyzetek, amiben hirtelen alkalmazkodni kell, de ez a pálya ettől is szép.
 
Mit tanácsolsz azoknak a fiatal művészeknek, akik most kezdik pályafutásukat a színházi világban?
Tanácsom…nem tudom, ez annak mondható-e, de szeressék, amit csinálnak, mert nem egy egyszerű szakma a miénk. Hegyekkel és völgyekkel tarkított pálya ez, amit igazi úgymond „szakma szerelem” nélkül nem érdemes űzni.

Van-e hobbid, hogyan kapcsolódsz ki?
Igen van, a fafaragás, ami szinte már nem is hobbi. Egyik legfontosabb dolog számomra, hogy a faragásaim által értéket adjak. A színészet mellett, ez a másikfajta alkotófolyamat az, ami sokszor kikapcsol és feltölt.

Fotó: Hurta Hajnalka