Kurkó József Kristóf: „Minden pillanat, amit színpadon tölthetek különleges és emlékezetes számomra”

„Jó emberekkel való találkozást!”– így hangzik Kurkó József Kristóf köszönése, amely egy életfilozófiát is magába foglal, amelyet nagyapjától örökített át. Tisztaság, emberség, érték, a legfontosabb kvalitások az életben. A Csíkszentdomokosi színész iskoláit Erdélyben végezte, majd amikor egyre erősebben vonzotta őt a színpad, Magyarországra jött tanulni. Először a Dévai-Nagy Kamilla által alapított Krónikás Zenedét, majd a Goór Nagy Mária vezette Színitanodában tanult tovább.

2006 óta dolgozik színészként többek között a Soproni Petőfi Sándor Színházban, Budapesten a Nemzeti Színházban, a József Attila Színházban, a Mozgásszínházban, az Újszínházban és a Turay Ida Színházban. Nem véletlen, hogy annyira szereti a közönség, hiszen közvetlenségével, humorával, hangjával mindenkit elvarázsol.

Amikor új szerepet kapsz, mi az első lépés a karakter megismerésében és megformálásában? 
A legelső, hogy megtanulom a szöveget. 🙂 Aztán megkeresem a karakter főbb jellemvonásait és a premierig szépen felépítem a karaktert.

Van-e bevált módszered a szerepekre való felkészülés során?
Nincs bevált módszerem. Minden egyes szerep egy-egy új kihívás számomra.

Legkedvesebb karaktered?
Minden általam alakított karaktert nagyon szeretek, mindig azt szeretem a legjobban, amit aktuálisan játszom. 🙂

Hogyan találod meg az egyensúlyt a különböző feladatok és a magánélet között?
Most nincs egyensúly a színház és a magánéletem között, de törekszem, hogy ez változzon, mert az élet megélése, a szabadságom, a legfontosabb nekem.

Mely művészek vagy előadások voltak legnagyobb hatással rád az eddigi pályafutásod során? Hogyan építed be ezeket az inspirációkat a munkádba?
Két tanárom volt a legnagyobb hatással rám, Zsurzs Kati, ő volt a mesterség tanárom és Gyöngyösi Tamás a mozgás tanárom. A mai napig sokszor eszembe jutnak a szavaik.

Van-e olyan előadás vagy pillanat a színpadon, amely különösen emlékezetes maradt a számodra?
Minden pillanat, amit színpadon tölthetek különleges és emlékezetes számomra, remélem a nézőknek is. 🙂 Persze vannak kiugróhelyzetek, amiben hirtelen alkalmazkodni kell, de ez a pálya ettől is szép.
 
Mit tanácsolsz azoknak a fiatal művészeknek, akik most kezdik pályafutásukat a színházi világban?
Tanácsom…nem tudom, ez annak mondható-e, de szeressék, amit csinálnak, mert nem egy egyszerű szakma a miénk. Hegyekkel és völgyekkel tarkított pálya ez, amit igazi úgymond „szakma szerelem” nélkül nem érdemes űzni.

Van-e hobbid, hogyan kapcsolódsz ki?
Igen van, a fafaragás, ami szinte már nem is hobbi. Egyik legfontosabb dolog számomra, hogy a faragásaim által értéket adjak. A színészet mellett, ez a másikfajta alkotófolyamat az, ami sokszor kikapcsol és feltölt.

Fotó: Hurta Hajnalka