Máté Bence és a természetfotózás titkai
A 2010-es Év Természetfotósát elsőként választották Klímanagykövetté. Az új technológiák és kategóriák (3D, mobiltelefonos fotók) is segítenek szélesebb körben felnyitni az emberek szemét a klímaváltozásra, annak hatásaira. Egyetlen, szavak nélküli kép is fontos üzeneteket közvetíthet a világ számára. Sajnos rengeteg tévhit él a természetfotózással kapcsolatban. Nem csak a felszerelés számít, a jó fotók készítésének egyik „titka” a természet ismerete.
Melyik elismerésre vagy a legbüszkébb?
A Wildlife Photographer of the Year 2010 (A 2010-es Év Természetfotósa) díjra, hiszen ez a világ legnagyobb szakmai pályázatának a fődíja! A Londoni Természettudományi Múzeumban tavaly kiállított képek egyébként most érkeztek meg hazánkba. Az érdeklődők munkáimból összeállított „Láthatatlanul” című szatellitkiállítást is megtekinthetik a kiállítással egy fedél alatt, a Magyar Természettudományi Múzeumban augusztus 22-ig.
Van még valami, amit el szeretnél még érni ebben a szakmában?
Az elsődleges célom az, hogy jól érezzem magam a természetben. Ennek egy szerencsés „mellékterméke”, hogy ezzel tudom segíteni a természet védelmét, népszerűsítem a szépségét és a természetfotózást. Jó dolog, ha ez ember olyasmivel foglalkozik, ami mások számára is értéket képvisel és nem csak a saját szórakozását szolgálja. A különböző díjak komoly támogatást jelentenek, könnyebben tudok általuk érvényesülni ebben az szakmában, az én értékrendemben mégis első helyen az áll, hogy ne legyen betáblázva a naptáram, bármikor ki tudjak menni terepre.. A nyereményeket is általában új lesek építésére, vagy felszerelésem fejlesztésére fordítom.
Hogyan „tanultad meg” a madarak nyelvét? Mit tanácsolnál a kezdőknek?
A természetfotózás a tévhittel ellentétben elsősorban nem a várakozásról szól. Legalábbis azt a válfaját, amit én művelek, egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy ülök a lesben és várok a szerencsére. Biztosan sokan meg fognak lepődni, de szerintem egy egyszerűbb felszereléssel is lehet egy gyakoribb madárfajról - például egy mezei verébről - díjnyertes képet készíteni. Elsősorban nem az a fontos, mit fényképezünk, hanem az, hogy hogyan. Mit látunk meg a tájban, milyen környezetben, fényekben, viselkedésben örökítjük meg a pillanatot, tehát milyen fotótechnikai megoldásokat alkalmazunk. Mindezek mellett nem csak szigorúan azt nézzük, mi van a képen, hanem, hogy mennyire érdekes, újszerű és mi a mondanivalója. Egyetlen kép könnyen válhat üzenetté, szavak nélkül is.
A Klímavédelmi Fotópályázaton nem csak a természet szépségén van a hangsúly, hiszen fontos szerepet kapnak az olyan felvételek is, melyek épp ennek az ellenkezőjét mutatják be: az emberiség romboló hatását. Általában fele-fele arányban érkeznek az érintetlen természetről alkotott gyönyörű képek és olyan momentumokról, amelyek felnyitják az emberek szemét azokra a dolgokra, amelyekre, mindannyiunknak jobban oda kell figyelnünk!
Mitől lesz egy kép igazi üzenet, olyan „mátébencés”?
Számomra nagyon fontos az élővilág lehető legpontosabb ismerete, ezáltal megpróbálom előre megmondani, bizonyos ingerekre hogyan fognak reagálni az állatok. Ezek ismeretében viszonylag jól ki lehet számolni, mi milyen viselkedést vált ki belőlük, melyik nap-, illetve évszakban mit fognak csinálni – és bizony megkönnyíti a munkát, ha az ember tudja, mit fényképez és szereti a környezetét.
