Mészáros Árpád Zsolt:” Nekem ez jutalomjáték, egy színészi ajándék”

A színpad mindig is otthon volt számára, ahol a karakterek és érzelmek színes palettáját festhette meg. Mészáros Árpád Zsolt, vagy ahogy ismerjük, MÁZS, már számtalan emlékezetes alakítással kápráztatta el a nézőket, legyen szó a legendás Jézus Krisztus Szupersztár Júdásáról, a Sakk férfiasan érzékeny karakteréről, vagy a Hair forradalmian szabad George Bergeréről. Most azonban új kihívás elé néz: a Koldus és királyfi vadonatúj előadásában kettős karaktert formál meg, amely színészi képességei mellett lelki mélységeit is próbára teszi. Vajon hogyan készül a szerepre és mit jelent számára a „szerepcserék” különleges világa? Az alábbi interjúból kiderül.

Lassan 9 hónapja annak, hogy több mint húsz év után elhagytad a Budapesti Operettszínházat. Hogy érzed magad most?
Az Operettszínház egy nagyon nagy szerelem volt az életemben, hiszen nyíregyházi fiatalként nekem az volt az álmom, hogy felkerüljek Budapestre, és bekerüljek az Operettbe.
Életem legnagyobb sikereit ott értem el, és azt hiszem, a kollégáim nevében is mondhatom, hogy az országos és nemzetközi népszerűségünket ennek a színháznak köszönhetjük.
Az elmúlt években azonban a légkör megváltozott, és ellehetetlenítve éreztem magam. A döntés, hogy továbblépjek, addig volt nehéz, amíg a pontot nem tudtam kitenni, tehát amíg nem hoztam meg ezt a döntést. A váltás nem könnyű, még akkor is, ha az ember egy jóból egy még jobbat választ. Az Operettszínházban tovább szerettem volna fejlődni, és visszaadni, amit 20 év alatt kaptam, de sajnos erre már nem volt lehetőség.

A Magyar Színház viszont teljesen más: itt olyan fiatalokkal teli közeg fogadott, amely tele van élettel, lelkesedéssel és energiával. „Bemegyek a büfébe, és annyi gyereket, fiatal, lelkes embert látok. A folyosón szövegeznek, táncolnak és egy olyan hangulat van, amit érdemes lenne más színházaknak is lemásolni.” Ez a pezsgő légkör igazán inspiráló, és fantasztikus élmény ennek részese lenni.

Milyennek látod a Magyar Színházat?
A családi színház igazi ereje abban rejlik, hogy közös élményeket teremt, amelyek a kapcsolatok mélyítését és a családi harmónia erősítését szolgálják. „Ahová elmegy a gyerek, oda el kell menni egy apának is.” Ezekre az együtt megélt pillanatokra később vissza lehet utalni, és hosszú távon erősítik az emberi kapcsolatokat. Nem elég, ha egy előadás csupán egy szűk csoportnak – például csak a nőknek vagy csak a férfiaknak – szól, a cél, hogy az egész családnak kínáljon közös élményt.

A Magyar Színház élen jár ebben, hiszen itt napi három előadás is fut, és a nézők száma folyamatosan növekszik. Ez különösen szembetűnő annak, aki hosszú éveket töltött a szakmában. „Sajnos az Operettszínházban 23 év után azt tapasztaltam, hogy hétfőn, kedden, szerdán már nem játszik a színház, a többi napon pedig egyre kevesebb előadással és egyre kevesebb nézővel.” Ezzel szemben a Magyar Színházban egyre több az előadás, és egyre nagyobb az érdeklődés, ami azt mutatja, hogy a szórakoztatás és a kultúra itt valóban minőségi módon jut el a családokhoz. Ez az elkötelezettség és aktivitás példát mutat a színházi szakmában, miközben igazi közösségi értéket teremt.

Mit gondolsz a repertoárról?
Tényleg azt gondolom, hogy a Magyar Színháznak most olyan társulata van, mint annak idején az Operettszínházé volt fénykorában. Fiatal rendezők és friss gondolkodású alkotók dolgoznak itt, akik modern, zenés színházi élményt teremtenek. Az előadások mindenkit megérintenek: apa, anya nevettek, sírtak – ilyet nagyon ritkán látni manapság a színházban.
Ötgyerekes apaként kétéves gyermekemmel érkeztem, és még ő is reagált az előadásra, végig „kommunikálva” a színészekkel. Ez a színház igazi kincs Budapest szívében, hiszen nemcsak szórakoztat, hanem egy olyan élményt nyújt, amely egyszerre szól családoknak és színházszeretőknek.

A mese az mese – ott a Madagaszkár, egy szenzációs produkció, amit imádnak a gyerekek. Aztán ott a Valahol Európában, a fantasztikus gyerek színészekkel és Reviczky Gáborral. Nemrégiben láttam az Ezeregy éjszakát, amely igazi, Broadway szintű színházi élményt nyújtott, és teljesen magával ragadott. A Geszti Péter, Monori András és Tasnádi István worldmusicalt mindenkinek látnia kell! Ez nem kérdés. Főleg, akinek gyereke van, vigye el, mert ez egy olyan mesevilág, amibe a gyerekek totálisan bele tudnak cseppenni. Én biztos, hogy még legalább kétszer megnézem.

A Magyar Színház premierje, amely Mark Twain klasszikusának musical változata, azaz a Koldus és királyfi. Erre készülsz mostanság.
Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi lenyűgöző musicalje a Koldus és királyfi Mark Twain regénye alapján egy ősbemutató lesz. Nagy Viktor, színházi direktor és rendező álmodja színpadra Gyenes Ildikó koreográfiájával. Az előadásban fantasztikus színészekkel dolgozunk együtt, mint például Jenes Kitti, Ember Márk, Fülöp Kristóf, Trokán Anna, Haumann Máté, Pavletits Béla, Murvai Márton, Molnár Janka, Lőrincz Nikol, Varga-Fekete Kinga, Barsi Márton és Rancsó Dezső.
Ők mind rendkívül tehetségesek, és azt gondolom, érdemes odafigyelni rájuk. A fiatalok előtt pedig egy igazán ígéretes pálya áll. Nagyon sok ősbemutatóban részt vettem már – például a Menyasszonytánc, aRómeó és Júlia, vagy a Rudolf –, és ezek mind meghatározó pillanatok a magyar színházi életében. Az ilyen produkciók maradandó nyomot hagynak, hiszen ha mi már nem is leszünk, ezekre az előadásokra emlékezni fognak, és tudni fogják, hogy 2024-ben ők mutatták be a Koldus és királyfi musicalt.
A Koldus és királyfi ősbemutatójára készülve megnéztem a 2000-es években forgatott Koldus és királyfi angol kosztümös filmet, és fantasztikus volt felismerni benne magyar színészeket. Nem is tudtam, hogy Molnár Piroska és Gyuriska János szerepeltek benne, ráadásul Sopronban forgatták egyes jeleneteit. Igazán inspiráló élmény volt!

Ha már szerepek! Ebben az előadásban két nagyon különböző apafigurát alakítasz.
Igen, két teljesen más karaktert kell megformálnom, ami baromi nehéz, de pont ettől izgalmas. Nekem ez jutalomjáték, egy színészi ajándék. Úgy vagyok vele, hogy én nem egy állami kitüntetést kaptam, hanem ezt: egy olyan feladatot, amire nagyon büszke leszek.
John Canty, a koldus apja, egy fröcsögő, röfögő, agresszív gazember, aki a túlélésért küzd London utcáin. A fiát lopásra és koldulásra neveli, hogy elkerülje a Towerbe kerülést. Egy szakadt, savanyú humorú figura, aki lehet, hogy megérdemli a sorsát, de nem minden földönfutó tehet arról, ahol van. Ezzel szemben ott van VIII. Henrik, egy erőskezű, de jólelkű uralkodó, aki egyedül neveli fiát, mert az édesanya belehalt a szülésbe. Bár betegeskedik, mégis friss gondolkodású, és az utolsó napjaiban is azon dolgozik, hogy fiát méltó uralkodóként ültesse a trónra.
Ez a két történet párhuzamosan fut, tele viszontagságokkal, ahogy a koldus és a királyfi helyet cserél. A próbákon rengeteget beszélgetünk, agyalunk. Ez nem egy szokványos adaptáció, hanem egy friss, fiatalos megközelítés, ahol Müller Péter Sziámi, Tolcsvay László, Nagy Viktor és a fantasztikus csapat egy igazán különleges előadást hoz létre.

Vagyis ugrálsz a szerepek között?
Igen, szó szerint ugrálok a szerepek között, mert John Canty és VIII. Henrik totál más világ. A két társadalmi réteg különbsége baromira érezhető, nemcsak a zenében, hanem az egész stílusukban is. John Canty néha rappel, a zene friss, fiatalos, néhol népi motívumokkal átszőtt. Van itt minden: lírai dalok, kemény háborús nóták, meg pátoszos, himnikus nagyzenék – egy rohadt jó egyveleg. A két karakter hangban, mozgásban, temperamentumban is ég és föld. Az egyik harsány, nyers és agresszív, a másik lassabb, megfontoltabb, egy haldokló uralkodó. Nem egyszerű váltani közöttük, nagy kihívás. Remélem, hogy a nézők értékelik majd, hiszen egy fantasztikusan jó előadást fognak látni.

Forrás: Magyar Színház
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán