Ónodi Eszter: „Teljesen más élmény egy zenekar élén létezni, mint egy színházi előadásban”

Bár színházi munkák tekintetében Ónodi Eszter mögött is ínséges hónapok állnak, a népszerű színésznő zenei téren igyekezett kihasználni a karanténidőszak adta megnövekedett szabadidőt, és ma már saját zenekarral büszkélkedhet. Ami pedig a jelenlegi elfoglaltságait illeti: Eszter a napokban egy különleges premierre készül az Operaházban, ami után a készülő albumuk felvételére fog összpontosítani. Közben több koncerten is részt vesz, és alig várja, hogy a csapatával végre közönség előtt is felléphessen.

Május közepe óta mozgalmas heteket élsz, mi több, már túl vagy egy színházi premieren.
Május 29-én tartottuk a Lear király bemutatóját a Katona József Színházban, most pedig egy újabb kihívás előtt állok: egy az Operaházzal közös projektben veszek részt az Eiffel Műhelyházban. Molière: Az úrhatnám polgár című művét adjuk elő egy különleges feldolgozásban, amelyben az énekes szólisták mellett nagyszerű színészkollégákkal, Mészáros Mátéval, Ladányi Júliával, Kaszás Gergővel, Friedenthal Zoltánnal és Péterfy Borival játszom, valamint a Magyar Nemzeti Balett táncművészei is közreműködnek az előadásban. Mindeközben a zenekarommal készítjük az első lemezünket, ennek a felvételei is most folynak, úgyhogy ez valóban egy nagyon sűrű időszak, ami azért is nehéz, mert az ezt megelőző majdnem fél év meg pont nem ilyen volt, úgyhogy most nagyon gyorsan fel kellett venni a fonalat.

Ezzel együtt jó érzés lehetett sok hónapnyi munka után végre bemutatni a Leat királyt.
Október végén kezdtük el próbálni a darabot, aztán a kényszerű leállás miatt novembertől gyakorlatilag május közepéig a Zoom-on folytattuk a próbafolyamatot, ami nyilvánvalóan sok szempontból hasznos volt és nagyon sokat tudtunk az anyaggal és a szöveggel foglalkozni, de amikor visszatértünk a színházi térbe, akkor éreztük igazán, hogy teljesen más dolog ott dolgozni, és hogy ami működik egy képernyőn keresztül, az a színpadon nem feltétlenül „hozható”. Furcsa volt az is, hogy amikor először találkoztunk élőben, hiányoltuk egymás hátteréből a konyhát, a hálószobát, a könyvespolcot. A hónapok során ugyanis megszoktam, hogy én ezt az embert úgy látom, hogy mögötte van egy világos függöny, a másik mögött meg ott van egy lemezgyűjtemény. A harmadik egy sötét lyukból beszél, mert oda tudott elbújni a kisgyereke elől, és az is előfordult, hogy valaki épp egy kazánházból jelentkezett be... Úgyhogy igen változatos helyeket ismertünk meg egymás lakásaiból (mosolyog), ami után furcsa volt a megszokott „díszlet” nélkül látni a kollégákat.

Ha már a képernyőt említetted: idén tavasszal volt látható az RTL Klubon az Apatigris című nagy sikerű sorozat második szériája, amelyben sokunk örömére te is szerepet kaptál. Hogy tetszett az ottani munka?
Kifejezetten örültem, amikor megkaptam ezt a felkérést, mert szakmai feladatok terén tényleg nagyon ínséges időket éltem már tavaly nyáron, amikor megcsörrent a telefon, hiszen akkor már közel fél éve nem volt semmilyen színházi munkám a járványhelyzet miatt. Ráadásul olyan emberek vettek részt ebben a produkcióban mind a színészi, mind pedig a kreatív oldalról, akikkel szívesen dolgoztam együtt. Élükön Pepével (Scherer Péter, az Apatigris címszereplője - a szerk.), akivel annak idején a Valami Amerika 3-ban akadt egy-két közös jelenetünk, de korábban nem volt közös munkánk. Miközben Pepe egy nagyon érvényes és kiváló színész, ezért is vártam annyira, hogy milyen lesz vele forgatni.

És milyen volt?
Abszolút azt kaptam, amire számítottam: egy élmény volt! (mosolyog). Mindketten nagyon szeretünk improvizálni, és ez tök jó helyzeteket eredményezett. Pepén kívül is volt jó néhány színészkolléga a csapatban, akik hozzám hasonlóan régi motorosok a szakmában, akikkel minden alkalommal szívesen dolgozom együtt, és örülök, ha összesodor bennünket az élet. Az egész forgatás minden szempontból igazi örömmunka volt, élveztem minden percét, jólesett ezzel foglalkozni 2020 őszén.

Az utóbbi években egyre többször léptél fel zenészekkel, énekesként, és a legkülönbözőbb zenei irányzatok képviselőitől kaptál felkéréseket.
Valóban, az éneklésnek ez a formája öt évvel ezelőtt egész fura módon gyűrűzött be az életembe.

Amikor is részt vettél azon a bizonyos David Bowie-emlékkoncerten…
Egy régi barátom kért fel rá, és mivel tudtam, hogy a profi zenészek mellett színész közreműködők is részt vesznek az emlékesten, igent mondtam. Attól kezdve egyik felkérés hozta a másikat, mi több, a legváratlanabb és legmeglepőbb helyekről érkeztek a meghívások. Meglehetősen szerteágazó projektekben közreműködtem, és úgy érzem, hogy amíg a színházi zenés szerepekben nem tudtam áttörni azt a falat, hogy igazán örömmel töltsön el az azokban való részvétel, addig az említett koncertek meghozták számomra ezt a fajta vágyott élményt.

Tavaly ősszel Kirschner Péterrel megalapítottátok az Ónodi Eszter & the Open Pub formációt. Hogy jött az ötlet?
Ez az egész dolog egyértelműen az első karanténidőszak szülötte. Az előbb említett korábbi projektjeim kapcsán már ismertük egymást Péterrel, aki ennek az új formációnak is a szellemi atyja. Ő hívott fel bő egy évvel ezelőtt, még az első hullám idején azzal, hogy van egy dal, amit szeretne, ha én énekelnék fel. Megkérdezte, lenne-e kedvem hozzá.

Ha jól sejtem, volt hozzá kedved.
Mivel tavaly májusban semmi dolgom nem volt, azt mondtam, miért ne: kimentem a stúdiójába és felénekeltem azt a bizonyos számot. Ezután Péter felvetette, mi lenne, hogy ha csinálnánk hozzá egy klipet, mondván, manapság rendkívül nehéz egy dalt eljuttatni a közönséghez úgy, hogy nem kapcsolódik hozzá lemez, a koncertekről nem beszélve. Tetszett az ötlet, úgyhogy elkészítettük a klipet: forgatáshoz a Nyitott Műhely adta a helyszínt, amit azért emelek ki, mert a csapatunk neve, az Open Pub is innen származik. Ezen a forgatáson találkoztam életemben először a többi zenésszel, és annyira jól sikerült az egész és egy olyan jó hangulatú napot töltöttünk el együtt, hogy akkor és ott megfogalmazódott bennünk: ha a Péternek vannak még zenei ötletei, márpedig voltak, akkor legyen folytatása a közös munkának. Így alakult meg a zenekarunk. Aztán a második karanténidőszakban az egyéb feladatok híján bőven jutott időnk arra, hogy rendszeresen próbáljunk. Természetesen mindannyian maszkban zenéltünk, ami persze eléggé furcsa érzés volt, és a próbateremben megtartottuk a szükséges védőtávolságot, illetve, a televíziós forgatásnak, meg a kisebb színházi munkáimnak köszönhetően engem rendszeresen teszteltek, ami adott egy elég komoly biztonságérzetet.

Hogy álltok az első lemez munkálataival?
Most már ott tartunk, hogy van 40-50 percnyi anyagunk, egy 13-14 dalból álló repertoár, jelenleg ennek a felvételei folynak, pontosabban a lemezfelvételben a fiúk már csak rám várnak, hogy felénekeljem a maradék számokat. Volt már koncertünk is, igaz, eddig sajnos csak az online térben adatott meg ez a lehetőség, ami különös izgalommal töltött el engem, mert teljesen más élmény egy zenekar élén létezni, mint egy színházi előadásban. Ezek a streamelt, meg az online fellépések nekem borzasztó furcsák voltak ebben a műfajban, mert nem elég, hogy maga a szerep is új számomra, az online térben még azonnali visszajelzést sem kapok azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán működik-e ez az egész, vagy sem. Szóval ez egy elég érdekes új tapasztalat, de azért most már nagyon bízom benne, hogy a lemezbemutató koncertet már közönség előtt tarthatjuk, reményeink szerint valamikor az ősz folyamán. Mondom ezt úgy, hogy igazából ez az egész pandémiás helyzet az eddig sem túl kiszámítható életünket még kiszámíthatatlanabbá tette, és szinte a tökélyre fejlesztette azt a képességünket, hogy egyik pillanatról a másikra kelljen vagy tudjunk improvizálni és alkalmazkodni az éppen aktuális helyzethez, mert nekünk, előadóművészeknek, nagyjából erről szólt az elmúlt több mint egy évünk, amikor is totálisan tervezhetetlenné vált minden.

A nyár programját tudod már valamennyire?
Négy zenei meghívásom már van: június 19-én lesz egy Cseh Tamás-koncert Váróterem címmel a Városmajori Szabadtéri Színpadon, abban közreműködöm, július 10-én pedig Müller Péter Sziámi AndFriends!-koncertre készülök, ahol vendégként veszek részt. De előtte, július 2-án még az Open Pub zenekarral fellépünk Mezőkövesden, szóval elég sűrűn indul a nyár. Aztán még augusztus végére ígérkezik egy kis zenei csemege, de erről még nem beszélhetek. Pillanatnyilag ezeket tudom biztosra. Hogy ezek mellett lesz-e bármilyen egyéb munkám, filmes vagy televíziós forgatás, az egyelőre még kérdéses, a castingok is mostanában kezdődnek, úgyhogy mindez még a jövő zenéje. De mivel a párom (.) július végéig biztosan dolgozni fog, a fiamnak pedig lassan elindulnak a táborok, nagyon ki kell majd találni, hogy mikor tudunk együtt elmenni egy kicsit nyaralni. Ráadásul egy költözés előtt állunk, úgyhogy túl sokat nem kell agyalnom azon, hogy mivel töltsem az idei nyarat (mosolyog).

Szűcs Anikó