Oszvald Marika: Az örök komika, aki mindig jókedvű!
A mindig vidám színésznő jelenleg a november 22-én bemutatásra kerülő János Vitéz zenés játékra készül, ahol a Banya szerepe találta meg. Korábban - Szegeden - volt ő Iluska is. A sikeres pályájáról, a boldogságról és természetesen jövőbeni terveiről is beszélgettünk vele!
Oszvald Marika mindig vidám, mindig mosolygós...hogyan kezeli a negatív dolgokat? Van-e erre valamilyen receptje?
Az életet olyannak fogom fel amilyen. Az életnek velejárója, hogy nem csak szép dolgok történnek, de akadnak néha gondok, bajok is. Ha ezeken tudok segíteni, akkor teljes energiámmal azon vagyok, hogy megoldjam a helyzetet, a megoldhatatlan dolgokon azonban nem görcsölök.
Mennyire foglalkoztatja a kor illetve az öregedés?
Természetesen foglalkoztat, de nem a boldogtalanság érzésével tölt el, hanem úgy fogom fel hogy ez is velem történik és ilyen még nem volt. Ez most van.
Ön szerint meddig lehet még színpadon így pörögni?:-)
Amíg a szenvedélyem és a testi lehetőségeim adják.
Mire a legbüszkébb eddigi népszerű pályája során?
Talán arra, hogy ilyen hosszú ilyen régóta tudok teljesíteni. Szép, folyamatos a pályám, nincs mit kiemeljek belőle. Mindenre egyaránt büszke vagyok, és arra is, hogy váltani is képes voltam. A szubrettből a színészi képességeim révén meg tudtam maradni komikának.
Csehov "Sirály" c. drámájában első prózai szerepét játszotta. Mennyire volt nehéz vagy komoly feladat?
Semmit nem veszek igazán komolyan. Mindennek a játékos része az, ami izgat. Maximalista vagyok, de nincsenek túl nagy elvárásaim magammal szemben. Nem akarok mindig, minden áron bizonyítani valamit. A Sirály ebből a szempontból ugyanolyan feladat volt, mint a többi. Ez is egy csavar a pályámon és ennek is a különlegessége az, ami izgatott. Azt mindenki maga dönti el, hogy jól oldottam-e meg, tetszett-e vagy sem. Ez is egy bizonyíték volt a pályám változatosságára.
Milyen volt színházban felnőni?
Csodálatos. Gyermekkorom meséinek folytatása, ami nagyban hozzájárult a fantáziám kialakulásához, gazdaságához. Húsz éves fejjel már szinte előre láttam a sorsomat azáltal, hogy szemléltem a körülöttem zajló eseményeket a színházban. Láttam ki, hogyan öregszik meg, láttam kik hogyan rivalizálnak, hogyan szenvedik meg egy-egy bemutató létrejöttét. Ezekből már fiatal fejjel leszűrtem a magamra vonatkoztatható jövőképet. Ez egy bizonyos fokú bölcsességre vall, amit én a szüleimnek köszönhetek. Leszűrtem, hogy amikor rivalizálás nem annak rossz, akit bántanak, hanem annak aki acsarkodik. Saját magának csinál fájdalmat vele az ember. Azt azonban a közönség fogja eldönteni, hogy kire van szüksége. Én mindig igyekeztem elkerülni mindezt és a színpadon a maximálisat nyújtani.
Van-e új szerepálma egy teljesen műfajban?
Szerepálmom nincs. Bármivel megbíznának, ha őszintén hisznek bennem, úgy érzem mindennek meg tudok felelni. Ha azt mondják, legyek egy fiók és 32-szer jöjjek ki egy asztalból, én még azt is igyekeznék szívvel lélekkel megvalósítani.
Nagyon sok helyen megfordult már a világban. Hova szeretne még eljutni?
Afrikában nem jártam még, de most úgy néz ki hogy nemsokára talán ez az álmom is megvalósul, méghozzá februárban. Ha minden jól megy, akkor – szigorúan csak mint kísérő – részt veszek a Bamako Rallin.
Mivel szokott kikapcsolódni? Milyen új tervei vannak?
Most a János vitézt kezdtük el próbálni az Operettszínházban. Már amikor még Iluska voltam a Szegedi Szabadtéri Játékokon jó régen, akkor is gondoltam arra, hogy milyen jó karakter a Banya. Tudtam, hogy egyszer majd utolér ez a feladat és tessék, most eljött az idő. Nagyon nagyon kedvemre való, és jó, izgalmas próbáink vannak. A díszlet- és a jelmezterveket látva, már az olvasópróbán elvarázsolódtam. Remélem a végeredmény is olyan nagyszerű lesz, amilyennek elképzelem most! Ha nincs épp előadás, próba vagy fellépés, akkor szívesen vagyok otthon. Nagyon szeretem a házimunkát, a természetet, a kertészkedést, az állatokat! Két próba között pedig boldogan fejtek keresztrejtvényt is. Nem tervezek, én csak csinálom a dolgom, és ahova sodor az élet ott vagyok.
