Rohonyi Barnabás: "Nem vagyok egy búsongó ember!"

Rohonyi Barnabás mint végzős hallgató, az SZFE-vel kapcsolatban többször szerepelt a nyilvánosság előtt. Szerinte egy színházi darabnál a kihívás a legfőbb mozgatóerő. Ismert szinkronhang a Netflixen futó Szexoktatás c. sorozatban, az ő hangján szólal meg a Halálos Iramban c. film egyik karaktere és kilátásban van egy Marvel mozi. Van tehát teendője bőven, igaz, mint mondja nem szokott unatkozni.

Édesapád, Rohonyi Gábor filmrendező. Miért nem kaptál még tőle szerepet? Vannak-e közös tervek?
Édesapámmal ez egy kimondatlan egyezség közöttünk, hogy nem dolgozunk együtt családi alapon. Egyikünk sem érezné jól magát egy olyan munkaviszonyban, ami nem szakmai alapokon nyugszik. Ha rendezne egy olyan filmet, amiben casting útján kapnék szerepet, akkor természetesen teljes örömmel és lelkesedéssel vállalnám. Ebben a szituációban is elképzelhető számomra, hogy a kezdetekben nehéznek bizonyulna a közös munka. Olykor nehéz átkapcsolni az agyunkat, főleg, ha családról van szó. A szüleim világ életemben megteremtettek mindent ahhoz, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék, és amiben tehetséges vagyok, viszont, amit a lehetőségeimmel élve elértem azt magamnak és a mestereimnek köszönhetem. Egy dolog biztos! Soha nem fogadnék el sem édesapámtól, sem bárki mástól olyan lehetőséget, amiért nem dolgoztam meg. Nincsenek ilyen tervek. Ilyesmit amúgy is nehéz „tervezni”, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor azt sem lehet tudni, hogy holnap meg holnapután mi vár ránk. Természetesen nagyon motiváló lenne és emellett pedig hatalmas kihívás. Még kritikusabb lennék magammal szemben, mint egyébként szoktam. Sokszor beszélgetünk alkotói/szakmai kérdésekről. Megosztjuk a véleményünket egymás munkáiról - Hála Istennek- őszintén és minden esetben kíváncsiak vagyunk a másik kritikájára, akár pozitív, akár negatív. Az ilyen beszélgetésekben felettébb izgalmas pillanatok azok, amikor összetalálkozik a kamera két oldala.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanulójaként most milyen az élet? Mi leszel, ha végzel, illetve folytatod-e itt tanulmányaidat?
Mivel most végzek az egyetemen nekem biztosan nem olyan nehéz, mint azoknak, akik most kezdték a tanulmányaikat. El sem tudom képzelni, hogy min mehettek keresztül az utóbbi időszakban azok, akik még épp csak belekóstolhattak az egyetemi életbe és máris megfosztattak tőle. Nekem az egyetemre már csak a szakdolgozat-védésre és (ha van) próbákra kéne bejárnom, mivel órarendi óráink, színész szakon az utolsó két évben már nincsenek is. Ilyenkor mi a színházi gyakorlatunkat töltjük. Illetve töltenénk, ha lehetne. Én magam nagyon aktívan részt vettem az egyetemfoglalásban idén ősszel. Képtelen lennék az SzFE-n átvenni a diplomámat azoktól az emberektől, akik megfosztottak az egyetemi szabadságomtól és semmibe vették a jogaimat. Én is, mint sokan mások, külföldi egyetemről kapom meg a diplomámat és büszke is leszek rá. Ugyanúgy elvégeztünk minden olyan feladatot, amit az SZFE-n el kellett volna. A szakdolgozatok készen állnak. Várunk a védésre.

Ha a színházat nézzük, igen sokoldalú produkcióban kaptál szerepet: Cabaret, Angyalok Amerikában, és a bemutatás előtt álló Szerepeink. Mennyire fontos számodra adott darab műfaja?
Egy darab műfaja nagyon fontos, de nem abból a szempontból, hogy melyiket szeretem, vagy nem szeretem csinálni. Amiatt fontos, hogy színészként legyen egy elképzelésem arról, hogy merre induljak el, de egy jó próbafolyamat ezeket a prekoncepciókat is rengetegszer felülírja. Azokban a darabokban hiszek leginkább, amik után nem lehet határozottan kijelenti, hogy most vígjátékot, vagy tragédiát láttunk-e. Alapvetően egy komédia is attól lesz szórakoztató, akkor ülnek a viccek, ha vér komolyan van véve, ráadásul ott sokkal közvetlenebb a visszajelzés. Azonnal lehet tudni, hogy működik-e vagy nem. Az „ember” maga hihetetlenül és kimeríthetetlenül érdekes, emellett pedig igen szórakoztató: örömével, bánatával, nyomorával, szenvedésével, szerelmével együtt. Ezeket pedig pontosan, jellemzően ábrázolni igenis nehéz feladat és mindig kihívás. Ha nem az, akkor téttelenné válik az egész. Annak meg nem látom túl sok értelmét.

Egy kis kitekintés: a U Up c. magyar meleg témájú rövidfilmben is feltűnsz, partnered Vécsei. H. Miklós, hogyan jött a közös munka és miként kerültél bele a nem mindennapi rövidfilmbe?
Hasival még az ÁSZ-drámaiskolából ismerjük egymást. Utána hosszú ideig külön utakon jártunk és ebben filmben találkoztunk kilenc év után újra. Nagyon élveztem a közös munkát és az együtt gondolkodást. Teljesen biztonságban éreztem magam vele a jelenetek alatt, amik sokszor igen intimek voltak. Stresszmentes és tanulságos munkafolyamat volt. A szerepet a rendezőnek Szemerédy Viktóriának köszönhetem, ő keresett meg a filmmel kapcsolatban. Előtte egyáltalán nem ismertük egymást, ajánlás alapján keresett meg és nagyon hamar kiderült, hogy mennyire összhangban vagyunk, akár a munkáról, akár a hétköznapokról van szó. Sokat beszélgettünk és beszélgetünk azóta is. Barátságunk és szakmai találkozásunk gyümölcsként, most épp egy következő közös projektre készülünk, ami augusztusban forog majd. A film a külföldi fesztiválok miatt készült angol nyelven és mert az író maga is angol anyanyelvű. Hasival több angol órán is részt vettünk, ahol a dialektust tanították nekünk. Érdekes élmény volt, nem a saját anyanyelvemen játszani. Remélem sikerült megküzdenünk a feladattal.

A filmnél maradva nagyjátékfilmes terveid vannak-e?
Nagyon szeretek forgatni és remélem lehetőségem is lesz rá. Tervezni nemigen tervezhetek ezzel, hiszen a castingon múlik, hogy egy szerepre alkalmas vagyok-e vagy sem. Életem első ilyen nagy lehetőségét Goda Krisztától kaptam, akivel májusban kezdjük forgatni az Ida Regénye című TV-filmet (Gárdonyi Géza regénye alapján). Már zajlanak a jelenet és jelmez próbák. Partneremmel, Mentes Júliával, aki Ida szerepét alakítja majd (ez esetben lehet, hogy inkább én vagyok az ő partnere), mindketten izgatottan várjuk a munkát.

Szinkronizálsz is, milyen filmekben hallhattuk a hangod?
Egyre több lehetőséget kapok a szinkron világában, amiért nagyon hálás vagyok. Sok olyan film van, aminek nem is emlékszem a címére, én magam pedig nem nézek szinkronosan filmet. Színészként, nem is tartanám etikusnak. Az eddigi két legnagyobb projekt, amiben hallható vagyok a „Sexeducation (Szexoktatás)” című Netflix sorozat, amiben Adam karakterének adom a hangját, a másik pedig a „Let’s dance” című francia film, amiben a főszereplő hangja lehettem. Legutóbb az új Halálos Iramban-filmben szinkronizáltam és most voltam meghallgatáson egy új Marvel mozira.

A jelenlegi helyzet miatt a színészek nincsenek könnyű helyzetben, te hogyan élsz túl?
Igyekszem a munkámra fókuszálni és azokra a dolgokra, amik örömet okoznak számomra. Nem vagyok egy búsongó ember. Ha éppen nincsen dolgom, akkor csinálok magamnak. Az első karantén alatt például végig kerteket építettem, mert nem volt sem színházi sem filmes munka és meg kell hagyni, nagyon élveztem. Valaminek a teremtése mindig örömet okoz. Jelenleg a filmre készülök nagy erővel, ezen kívül Kárpáti Péterrel dolgozunk az öt évünket lezáró és összefoglaló osztály előadásunkon, ami (ha lesznek) a nyári művészeti fesztiválokon már látható lesz. Ezen kívül Sándor Dániel Máté, rendező évfolyamtársammal és Juhász Bence, karmesterrel dolgozunk a Don Giovannin, amiben a címszereplőt lesz lehetőségem megformálni. Egyszóval le vannak kötve az energiáim. Így könnyebb átvészelni ezt a vészterhes időszakot.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Tervezni jelen helyzetben igen nehézkes. Akár két évre elegendő „befőtt” előadás készült el az utóbbi időszakban, ezek bemutatása még várat magára. Remélem, sikerül mindet bepótolni és mellette még akár új dolgokba is belekezdeni, de ez még a jövő zenéje. Pályámat szeptembertől szabadúszóként fogom kezdeni. Ha minden jól megy: A Belvárosi Színházban, a Katona József Színházban, a Táp színházban és a Narratíva Társulatban leszek látható.

Fotók: Nerpel Nikoletta és Takács Attila (Kaktuszvirág előadás)