Sziklai Ildikó: „Hiszem, hogy a minőségi szórakozásra igény van”

Az este sikere vajon a színpadon születik meg, vagy a konyhában dől el? Az Orfeum újraértelmezte a vacsoraszínház fogalmát: itt nem a vacsora mellé jár a műsor, hanem a minőségi élményhez társul a gondosan megkomponált gasztronómia. Egy hely, ahol a kultúra, a vendéglátás és a kitartó vállalkozói szemlélet találkozik – kompromisszumok és támogatás nélkül.

Az Orfeum egyszerre színház és vendéglátóhely. Hol dől el egy este sikere: a színpadon vagy a konyhában?
Az Orfeum elsősorban egy kulturális helyszín, ahol enni is lehet. Tehát nem egy étterem, ahol van valamilyen műsor, és ez jelentős különbség. Hozzánk a program miatt jönnek, és igyekszünk olyan ételekkel kiszolgálni a vendégeket, amelyek akár egyszerre 150 fő érkezése esetén is gördülékenyen biztosíthatók. Aki szofisztikáltabb ételekre, ehető virágokra vágyik a tányéron, annak nem mi vagyunk az álomhelyszín. Aki viszont szereti a jó színházi előadásokat, koncerteket, és nem szeret fél órát sorban állni egy büfében a perecért, az biztosan értékelni fogja a műsor mellett a kiszolgálás és a frissen készült ételek kényelmét is.

Amikor 2010-ben újraértelmezted az Orfeum műfaját, gondoltad volna, hogy ez ennyire időtálló lesz?
Hittem benne, és most is hiszem, hogy a minőségi szórakozásra igény van. Kell valami, ami megtöri a hétköznapok szürkeségét. De olyan, ami izgalmas, változatos, és a szolgáltatásaival együtt a kényelmes szórakozás otthonát jelenti.

Ma inkább „menekülni jön” a közönség, vagy élményt keres?
Élményt keresnek, ami nem kommersz, és nem mindenhol elérhető. Kikapcsolódást, feltöltődést, sőt sokszor varázslatot. Időutazást, múltidézést, egy helyet ahová fel lehet öltözni múlt század eleji ruhákba anélkül, hogy jelmeznek éreznéd.

Volt olyan pont, amikor azt mondtad: ez így fenntarthatatlan?
Nem is egyszer. Amikor újra és újra kidolgozol egy-egy pályázati anyagot, mert reménykedsz benne, hogy most az egyszer talán te is kapsz támogatást. De nem. Soha. Semmit.

Amikor mindent önerőből kell finanszírozni, és tulajdonosként annyit dolgozol, hogy kevesebbet alszol, mint bármelyik alkalmazottad.

Hogyan lehet egy vacsoraszínház árképzését úgy kialakítani, hogy közben ne veszítsd el a közönségedet?
A költségeinkhez képest nagyon lent vannak az áraink. Számtalan helyen 20 –30 ezer forintba kerülnek a színházjegyek. Nálunk ugyanezért egy háromfogásos vacsora is jár, kiszolgálással, mindennel együtt. Támogatás nélkül.

Sokszor nem jövök ki jól, mégis megtartom az estet akkor is, ha csak 40–50 fő ül ott. Mert hiszek az építkezésben, és abban, hogy, aki most eljött, talán máskor is eljön.

Vállalkozónak mondod magad, vagy kulturális missziót viszel?
Abszolút missziót is viszek, de olyan vállalkozó is vagyok, aki nagyon észnél van.

Az ötleteim, amelyek életre kelnek, a produkciók, amelyek megvalósulnak, és az is, hogy a saját határainkat átlépve vidékre viszem a programjainkat – mind egy misszió részei. Az, hogy legyen elegendő személyzet, hogy ne legyen csorba a tányér széle, hogy időben odaérjen a nyersanyag, hogy frissen készült étel kerüljön ki a konyháról, hogy megjavítsák a zongorát – és még sorolhatnám a milliónyi, sokrétű feladatot –, a vállalkozói énem mindennapjainak része.

 Gyakorlatilag „remote-ban” vezeted az Orfeumot. Ez szabadság vagy állandó készenlét?
A szabadság szót nem ismerem a saját életemben. Ez egy állandó készenlét. 15 éve.

Mi az, amit csak személyesen lehet megoldani egy ilyen helyen – és mi az, amit már digitálisan?
Úgy alakítottam az életemet, hogy mindent meg tudok oldani távolról, ami valóban az én „asztalom”.

Volt-e olyan krízis, amit a Balatonról kellett „tűzoltani”?
Ó, persze. De megoldottuk. Szerencsére mindent megoldunk. Egyrészt nagyon jó csapatom van, de ezen kívül a férjem is lehetővé teszi nap mint nap, hogy ha bármi baj van, a két gyerek mellől is lehessen intézkedni.

Hogyan lehet egy vacsoraszínházi élményt egy másik helyszínre „átvinni”?
Az Orfeum Színházi Piknik erre a legjobb példa. Ugyan nem az Orfeum különleges miliőjében, hanem Paloznakon, egy merőben más környezetben zajlott le tavaly az első kitelepülésünk, de a frissen sült pogácsa, az igazán ízletes vacsora, a gondos kiszolgálás, és a szórakoztató színházi előadás a varázslatos balatoni település hangulatával együtt olyan komplex élményt adott a résztvevőknek, hogy idén már háromnapos rendezvénnyel – többek közt az Anyád kínja és az Ágyban párban előadásokkal – és jóval több vendégre készülünk.

Hogyan tartod meg az egyensúlyt a művészek és az üzleti realitás között?
Nehezen. A színészek közül kevesen foglalkoznak azzal, hogy valójában mennyibe kerül egy est. És vajon hol van a nulla… hát még a nyereség… De alapvetően nem is az ő dolguk ezzel foglalkozni. Már attól is boldog vagyok, ha megértik, hogy mindannyian kellünk ahhoz, hogy legyenek vendégek az esteken. És mondjuk, ezt egy Facebook-poszttal meg is erősítik, vagy örülnek egy rádióinterjú lehetőségének.

Fotó: Forgács Bea / Orfeum