Szőke Laura: „Nagyon maximalista vagyok”

Szőke Laura a Turay Ida Színház színpadán és a Madách Színház Evita című musicaljében is megmutatja sokoldalúságát. A fiatal színésznő számára a színház világa egyszerre jelent kihívást, szenvedélyt és folyamatos megújulást. A klasszikus daraboktól a nagyszabású musicalekig vezető útjáról, az Evita különleges világáról és a színészi pálya kulisszatitkairól is mesél.

Melyik szereped áll hozzád a legközelebb, és melyik a legtávolabbi?
Leginkább Katóka hasonlít rám a Csókos asszony című előadásból. Amint elolvastam a szövegkönyvet, rögtön az az érzés fogott el, hogy ezt a lányt ismerem. Az, ahogy gondolkodik, a létezése a mindennapokban, a vágyai, a reakciói egyes helyzetekre. Mindben magamra ismertem. Azt hiszem ritkán adatik meg, hogy egy színész egy szereppel ilyen mértékben egymásra találjon.

Pár évvel ezelőtt egy beugrás révén kerültem bele a Kincskereső kisködmön című előadásba, amiben Cintulát formálhattam meg. Kérdés nélkül ő a tőlem legtávolabb álló karakter. Egy nadrágszerepről beszélünk, hiszen ő egy kisfiú és nem is akármilyen. Az osztály vezére, a nagyszájú, keménykedő srác. Távolabb nem is állhatna tőlem, viszont színészként hatalmas kihívás volt és nagyon élveztem.

Jázmin, Katóka, Bözsi vagy Cecily – ha egyetlen karaktert játszanál el életed végéig, melyiket választanád, és miért? 
Mindegyik szerepet szeretem, de ebben is Katóka az első. Gyönyörű szerep és minden megvan benne, amit egy fiatal zenés színésznő kívánhat. Hatalmas játszható ívek, lelki hullámvölgyek, fantasztikus dalok, gyönyörű ruhák. Igen, fárasztó szerep, de a létező legjobb fáradtság.

A meseelőadásokban gyakran a gyerekek a legőszintébb nézők. Kaptál már olyan reakciót egy kisgyerektől, aminél azt érezted, hogy ezért érdemes színpadon állni?
Igen, sok ilyen van. Szeretek gyerekeknek játszani, mert tudom, milyen meghatározó élmény lehet számukra egy előadás. Úgy vélem, hogy egy mesét ugyanolyan komolyan kell venni, mint egy felnőtteknek szóló darabot.

A Hófehérke egyik előadása után egy 4-5 éves, Hófehérkének öltözött kislány várt az anyukájával a művészbejárónál. Nagyon félénknek tűnt, egy szót sem szólt, de amikor meglátott, a nyakamba borult, és percekig nem engedett el. Nem akartam megszakítani az ölelést, közben pedig észrevettem, hogy az anyukája szemében könnyek vannak. Fogalmam sincs, mi állt a háttérben, de biztos vagyok benne, hogy az a mese nagyon sokat jelentett a kislánynak. Ez a találkozás a mai napig gyakran eszembe jut.

A vígjátékban a tökéletes időzítés mindent eldönthet. Volt már olyan előadásod, amikor valami váratlan történt a színpadon, és improvizálnod kellett?  Igen, nem is egyszer. Volt például egy Aladdin előadás, amikor Jázmin hercegnőként álmodozva vártam az ablakomban arra, hogy a partner bejöjjön a színpadra…hát nem jött. Kivert a víz, egyedül voltam a színpadon és fogalmam sem volt, hogy hogyan tudnám egyedül tovább vinni a történetet. Aztán szerencsére egy másik színész kollega bejött a színpadra és improvizáltunk egy jelenetet egészen addig amíg a partnerem megérkezett. Levert a víz, de emlékezetes volt, az biztos. Aztán ki tudja? Lehet a nézők ebből semmit se vettek észre.

Az Evita egészen más léptékű és hangulatú produkció, mint egy klasszikus vígjáték. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy ennek a legendás musicalnek a szereplője lehetsz?
Hatalmas hálát és megtiszteltetést. A Madách színházban mindig meg kell “küzdeni” a szerepekért, hiszen több fordulós szereplőválogatás előzi meg a szerepek kiosztását. Már a tény, hogy Szirtes Tamás Igazgató úr és a teljes Evita alkotócsapat méltónak talált a feladatra hatalmas megtiszteltetés, és az, hogy ez mind egy A. L. Webber darabban, az pedig hab a tortán. Az Evita a musical irodalom egyik legikonikusabb előadása, így hát ehhez méltón muszáj a legkisebbtől a legnagyobb szerepig helyt állni benne.

A Kidobott szerető nem a történet központi alakja, mégis fontos pillanatban jelenik meg. Hogyan építesz fel egy kisebb szerepet úgy, hogy annak is saját története, fájdalma és méltósága legyen?
A szerető egy kicsi szelete az előadásnak. Szépen megmutatja az “egyiknek sikerül, a másiknak nem” elvet. Azt is megmutathatja, hogy Evita is járhatott volna így, ha nem lett volna olyan erős, ambíciózus és kitartó. Amikor a szerető színpadon van, akkor nincs nagy tánckar, vetítés, díszletek. Csak egy összetört lány a fájdalmával és megalázottságával. Azonban nem könnyű feladat. Pár perce van arra, hogy kitegye a lelkét a színpadra és maga mellé állítsa a nézőket. Ezt csak és kizárólag őszintén lehet megtenni. Semmi sallang, pátosz. Kihívás. Azonban, ha sikerült, akkor talán pár perccel is emlékezetessé tud válni ez a név nélküli lány.

Milyen érzés egy olyan musicalben játszani, amelynek dalait és történetét a világ számos pontján ismerik?
Felelősség és izgalom. A nézők óhatatlanul összehasonlítják az előadást a filmmel vagy korábbi feldolgozásokkal. Megtalálni az egyensúlyt az elődök tisztelete és a saját egyéniség megmutatása között igazi kihívás. Éppen ezért izgalmas egy ismert művet új köntösbe öltöztetni. Hiszem, hogy a Madách legújabb változata azoknak is tartogat újdonságokat, akik jól ismerik az eredetit.

A Zerkovácok operett formációval a régi pesti világot idézitek meg. Mi az, ami téged személyesen ennyire vonz ebben a világban?
A Zerkovácok formáció a szívem csücske. Igazi szerelem projekt. Vonz a régi pesti világ romantikája. Hogy milyen meghatározó volt akkoriban a művészvilág. Hogy milyen kifejezőek voltak a dalok, teljes történeteket meséltek el három percben. Büszke vagyok arra, ahogy a Zerkovácok csapattal ezeket az időket próbáljuk megidézni. Igényesen és szórakoztatóan. Az idősebb korosztálynak időutazást szeretnék okozni, viszont hatalmas célunk, hogy megmutassuk, hogy ez a műfaj a fiataloknak is szól. Mert lehet úgy is csinálni, hogy nekik is szóljon.

Van olyan Zerkovitz-dal, amely különösen közel áll hozzád?
Több is van, de talán a Tanulj meg, fiacskám, komédiázni című dalt emelném ki. Még sosem énekeltem, talán inkább férfinóta, de valahányszor meghallom, magával ragad. Annyi bölcsesség, igazság és fájdalom rejlik benne, hogy mindenkinek felírnám receptre: legalább egyszer hallgassa meg.

Mit jelent számodra a siker: a főszerep, a szakmai elismerés, a közönség szeretete vagy az, amikor te magad elégedetten jössz le a színpadról?
Kicsit mindegyik. Meglepő lehet, de ezek közül számomra a legnehezebben elérhető, hogy elégedetten jöjjek le a színpadról. Nagyon maximalista vagyok és kritikus magammal szemben, néha már túlzásba is viszem, de dolgozom rajta. Azonban nem is olyan régen megtapasztaltam azt, hogy milyen a nézők elismerésében részesülni. És elmondhatom: fantasztikus. A Turay Ida Színház közönsége az évad legjobb színésznőjének választott. Elképesztően hálás vagyok ezért az elismerésért. Olyan ritkán kapunk ilyen konkrét visszajelzést és az, hogy ezt a nézőktől kaphattam meg, akik estéről estére a nézőtérről figyelnek, a legnagyobb megtiszteltetés és jelzi, hogy talán jó úton járok. Köszönöm nekik!

Fotó: Farkas Kata, Hurta Hajnalka