Zoltán Áron: „Tele vagyok saját tervekkel!”

Még 30 éves kora előtt kapta meg a Junior Príma díjat, szakmai gyakorlatát budapesti lévén Miskolcon töltötte majd a Vígszínház legtöbbet foglalkoztatott színésze lett. A musical-rajongók pedig Barabásként ismerik a Pál utcai fiúk darabból. Még a korlátozások előtt hozta létre a VerShaker projektet kihasználva streaming nyújtotta lehetőségeket. Mindezek mellett a fiatal színésznek vannak tervei, nem vár tárt karokkal a megkérésekre.

Gyerekként mi akartál lenni?
Amikor megtanultam írni, rajzoltam egy képet magamról egy kártyára, ráírtam, hogy az a személyi igazolványom, és a hátuljára felsoroltam egy listán, hogy mik a foglalkozásaim. A költő, rendező, bohóc, rakétás és HŐS (csupa nagybetűvel) mellett sok más polgári foglalkozást is felsoroltam.

A Miskolci Nemzeti Színházban töltötted szakmai gyakorlatodat, nem marasztaltak? Vagy mindenképp Budapesten szerettél volna játszani?
Egy nehézkes igazgatóválság időszakában voltam Miskolcon, és a váltás idején olyan szerződést kaptam, amiben az előző igazgató által már leegyeztetett darabon kívül nem volt számomra lehetőség. Közben viszont a Vígszínházból kaptam egy ajánlatot, amit hülyeség lett volna visszautasítani.

Hogyan kerültél a Vígszínházba?
A már említett leegyeztetett darabot még bemutattam Miskolcon, ami egy különösen jó előadás lett Lukács Andor rendezésében, Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájából. Többek között a bevándorlásról is szól, ami 2015-ben az egyik legégetőbb probléma volt a közéletben. Utána már vígszínházi színészként folytattam az évadot, első bemutatóm Schiller Haramiák című drámája volt, Kovács D. Dani rendezésében, és utána sorban jöttek a bemutatók, mígnem én lettem a Vígszínház legtöbbet játszó színésze a 2018/19-es évadban.

Már gyerekkorodban is igen muzikális voltál. Hogyan jött a képbe a Grund - vígszínházi fiúzenekar és mit tartalmaz a repertoár?
A darab sikerén felbuzdulva jött az ötlet, hogy a rockosabb dalokat az előadásból játsszuk el saját hangszerelésben is. Mivel pont voltunk öten a darab főszereplői között, akik magasabb szinten zenéltünk már korábban is, volt zenekari tapasztalata is mindenkinek, így nagyon egyszerű volt a képlet. Fesztbaum Béla mint rangidős volt a zenekar alapítója, azóta is többnyire az ő nappalijában próbálunk, a zenekar többi tagja pedig Ember Márk, Medveczky Balázs és Wunderlich József. A Pál utcai fiúk zenés játék betétdalai mellett a Vígszínházhoz vagy a diákévekhez valamilyen módon köthető slágerek teszik ki koncertjeink repertoárját. Idén nyáron nagyon reméljük, hogy nem kell lemondanunk a turnézásról, már szépen alakul a koncertnaptár, természetesen a járvány függvénye minden, de a honlapunkon (http://grundfiuzenekar.hu/) már lehet két koncertünkre is jegyet venni.

Többen Barabásként ismerünk a Vígszínházban nagy sikerrel futó A Pál utcai fiúk darabból. Mit jelent számodra Molnár Ferenc története?
Pesten születtem és itt is nőttem fel. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember megtalálja a saját identitásképző szövegeit a szépirodalom tárházában. A Pál utcai fiúk számomra egy ilyen szöveg. Nyilván egy filológus hosszú tanulmányoldalakon keresztül tudná taglalni, hogy mit is csinál Molnár ebben a fantasztikus regényében, amit a legtöbb nyelvre fordítottak le eddig a magyar regények közül, én röviden csak ennyit mondanék: megfogta, milyen pesti gyereknek lenni, és mitológiát alkotott hozzá.

A diktátor viszont már egészen másmilyen előadás. Hogyan készültél fel a szerepre, illetve mit mond a darab a mai ember számára?
Ez egy burleszk, Chaplin különleges átmeneti munkája némafilm és hangosfilm között. Az én szerepem a burleszk vonal erősítése, Gyöngyösi Zoló kollégámmal két olyan visszatérő figurája vagyunk az előadásnak, akik mindig más szerepben, de nagy bohóckodást csapnak. Ennek megfelelően természetesen zsonglőrködéssel, gegekkel készültünk, valamint én emiatt az előadás miatt tanultam meg skótdudán játszani. Persze a darabnak van egy komoly, tragikus mondanivalója is, a reflektálatlan hatalom árnyékában megfulladó polgár tragédiája. Kulcsfontosságú téma, és sajnos a huszadik század borzalmai úgy tűnik, nem voltak elegendők ahhoz, hogy ne legyen ma is teljesen aktuális. John Steinbeck írja az Érik a gyümölcs című regényében: „Rettegjünk attól az időtől, amikor megszűnnek a sztrájkok, de élnek még a nagybirtokosok, mert minden levert kis sztrájk is bizonyítéka annak, hogy a lépés megtörtént. És rettegjünk attól az időtől, amikor az ember nem akar többé szenvedni vagy meghalni egy gondolatért, mert ez az egyetlen tulajdonság különbözteti meg az embert minden mástól a világegyetemben.” A kis borbély (Chaplin csavargója A diktárorban) személyes ellenállása a fasizmus irracionális pusztításával szemben egy ilyen utolsó reménysugár.

A pandémia okozta leállás közben született meg a VerShaker streaming ötlete. Győzködni kellett a kollégákat vagy rögtön igent mondtak? Mi a hosszabb távú célod a projekttel?

Nem a leállás közben született meg az ötlet, a leállás közben indult el a bemutató, de csak azért, mert április 11-ére, a költészet napjára volt kiélezve az az előkészítési folyamat, ami már egy évvel korábban elkezdődött. A márciusi leállás idejére mi már készen voltunk öt epizód nyersanyagával, és azoknak az utómunkáján fáradoztunk. Nagyon nagy szerencsém volt egyébként eddig mindig is a projekttel, olyan tekintetben is, hogy a pandémia miatti leállás segített abban, hogy igazi minőségi munkát tudjak végezni szerkesztő-vágóként is, immár többszáz befektetett munkaóra keretei között. De abban is szerencsém volt, hogy a vendégek szinte kivétel nélkül lelkesen vállalták a versmondást és a meglehetősen mélyre hatoló beszélgetést is, és ma már tizenöt epizóddal büszkélkedhetünk.

A videósorozatban – a teljes sorozatot itt lehet megnézni: https://youtube.com/playlist?list=PLXge4U4fzlOl8I_3o41ApKk9OkVFcq_W9 – neves színészek mondják el aktuálisan legkedvesebb versüket, és annak kapcsán készítek velük interjút, mindezt egy könnyedebb, szó szerint „konyhanyelvi” közegben. A beszélgetések fókuszában ritkán áll filológiai elemzés, itt a versmondás mint alkotófolyamat (illetve az azt megalapozó önismereti munka és őszinteség) a fő csapásvonal, és a befogadóközpontú versértelmezés, ahogy a mondó a versolvasástól eljut a kiejtett szavakig. Ez javarészt leválik az irodalomoktatásról, amely során időhiány vagy érdektelenség miatt gyakran kimarad a költészet ilyenfajta személyessége: a szépirodalom, mint a befogadóban élő művészet mindig változó jelenidejűsége.
A YouTube-csatornához tartozik egy Facebook-oldal és Instagram-profil (https://www.instagram.com/vershaker/), így az egész projekt egy úgynevezett „társadalmi marketingprogramot” alkot, ami az üzleti marketing eszközeit alkalmazva egy társadalmi (kulturális) jelenséget népszerűsít. A célcsoport a gimnazisták, egyetemisták, fiatal felnőttek korosztálya, a videók nézőinek 67,3%-a érkezik a 18-25 év közötti korosztályból.
Ha két videót kellene kiemelni a sorozatból, akkor ajánlanám a projekt Ars Poeticáját (lásd beszúrt videó - a szerk.) és az egyik legszemélyesebb, a versbefogadás személyességébe leginkább beavató videót Mészáros Blankával: https://youtu.be/2TGGDywnzY8

A mi kis falunk, Tóth János, Munkaügyek tévés szereplések mellett, hogyan kerültél bele a Volt egyszer Budán Bödör Gáspár csúfosan megbukott vígjáték sorozatba?
A tévés munkáimat én mindig is mellékállásként végeztem, sosem volt fő profilom. Természetesen nagyon örülök minden ilyen felkérésnek, hiszen az igazi széleskörű ismertséget és a bőséges anyagi javakat is a televízió képes biztosítani manapság egy színész számára. Fontos tudni, hogy egy színművész előfordulhat, hogy az utolsók közé tartozik azon alkotók közül, akik pontos képet kapnak egy készülő tévésorozat egészéről. Ily módon nem tarthatom teljes mértékben saját munkáimnak egyik említett sorozatot sem, eszmei mondanivalójuk kifejlésében közreműködöm, de nem feltétlenül értek vele egyet. A Bödörék sorozatban nyújtott alakításom, úgy gondolom, kifejezetten jól sikerült, és számomra ez a legfőbb kritérium.

Milyen karaktert játszanál el szívesen és mennyire tervezed már most a jövőt?
Amennyiben a karakter fogalmát anglicizmusként, az angol „character” szó jelentésével használod, vannak szerepálmaim, igen. Amennyiben a magyar karakter szót vesszük alapul, olyat nem tudok említeni, nem eszerint válogatom meg munkáimat.
Szívesen kipróbálnám magam a Pillantás a hídról után más amerikai drámákban is Arthur Miller, Tennessee Williams és Eugene O’Neill illetve a korszak más íróinak tollából. Egyik kedvenc drámám az Utazás az éjszakába O’Neilltől. De nagyon vonzanak a nagy mítoszok, őstörténetek is, most láttam Peter Brook Mahábháratáját, egy ilyen produkcióban is szívesen kipróbálnám magamat egyszer. És hát sorolhatnám még az álmaimat. Közben persze meg kell, hogy említsem, hogy a saját projektjeimmel kapcsolatban mindig merek nagyot álmodni, de másoktól nem várom a sült galambot, nem dédelgetek hiú ábrándokat olyan szerepekről, amelyek „csak úgy” az ölembe hullanak. És ez nagyon fontos alapfilozófiám a tervezés során is. Teli vagyok saját projektek tervével. Ha nem talál meg olyan felkérés, aminek szívesen eleget teszek, akkor ezeket a saját terveket veszem elő, és megteremtem magamnak a lehetőséget, hogy megvalósítsam őket.

Fotó: Juhász Éva (fenti kép) és Orosz Ákos színész