Egy londoni dinasztia dicsőséges korszaka

A Savoy szálloda az idők végtelen áramlásában kiemelkedően ragyogó épületként tündököl. Története a vendégszeretet és a kifinomultság útját követi, és mindig is a magas színvonalú szolgáltatás és a páratlan elegancia jegyében zajlott. A hotel sorsa évtizedek óta Sir Lawrence Wilder kezében van, aki a Savoynak összetéveszthetetlen arculatot adott. A családtörténet 1932-ben kezdődik, amikor a viharos és válságos időkben valamelyik családtagnak vezetnie kell a szállodát.

Az ikonikus szálloda

Az első pillanattól kezdve, amikor a Savoy 1889-ben megnyitotta kapuját a londoni Temze partján, meghatározó márkaként állt előtérben. Céljuk az volt, hogy egy olyan helyet alkossanak meg, ahol az időtlenség és az innováció találkozik, ahol a vendégek egy mágikus világba lépnek be, ahol a valóság elhalványul a tündöklő luxusban. A Savoy hírnevét az igényesség és a különlegesség határozza meg. Az ikonikus Art Deco stílusú belső terekben történelmi pillanatok zajlottak, hírességek és politikusok találkoztak, és így világszintű döntések születtek. A szálloda vendégei között olyan ikonikus személyiségek fordultak meg, mint Sir Winston Churchill, Marilyn Monroe és vagy épp a könyvben is szereplő John Gielgud, akik mindannyian hozzájárultak a Savoy legendás hírnevéhez.

Az évek során a Savoy folyamatosan megújult, hogy megfeleljen a kor igényeinek, de sosem vesztette el eredeti varázsát. Az elegáns szobák és lakosztályok a legmagasabb kényelmet és stílust nyújtják, az éttermek és bárok ízletes ételekkel és italokkal kápráztatják el a vendégeket.

Senki sem gondolta volna, hogy Sir Lawrence éppen törvénytelen unokáját fogja megbízni a vezetéssel. A legkevésbé maga Violet számít erre, hiszen éppen azon van, hogy megvalósítsa álmát, és az első nők egyikeként rádiós műsorokkal karriert fusson be a BBC-nél. A dinasztia legfiatalabb sarjaként a patinás Savoyban nőtt fel, őt azonban a modern médiumot jellemző lendületesség nyűgözi le. Violet meglehetősen vonakodva vállalja a feladatot, különösen szeretett nagyapja kívánságának teljesítése érdekében.

Ami családregénynek tűnik, az valójában inkább kémregény. Maxim Wahl regényében fokozatosan bontakozik ki, hogy a Savoy és a híres vendégek olyan helyen „találkoznak”, ahol a kulisszák mögött nemzetközi politikai cselszövés zajlik.

Violet mint főszereplő meglehetősen naiv, és valójában fogalma sincs arról, hogyan vezessen egy szállodát. Nem gondol kémkedésre vagy intrikákra, és még akkor is megelégszik az egyszerű válaszokkal, amikor kiderül, hogy nagyapja betegsége többről szól. Ráadásul nem érzi a szálloda napi rutinját. Biztosan sok mindent kellene tervezni és elintézni, de az első napokban vagy hetekben Violet egy kis szobában bújik meg, és nincs kedve semmihez, ami a szálloda vezetését érinti.

Az írói stílus mindenképpen a könyv előnye. A 320 oldal gyorsan olvasható. A cselekmény meglehetősen izgalmas, és szemléletesen van leírva, három részben.

A Savoy szálloda története nem csupán egy luxushely megtestesülése, de egy kulturális örökséget mutat be, melyet a világ minden táján ismernek és tisztelnek. Ahogy az idő múlik, a Savoy továbbra is magával ragadja a vendégeket, lenyűgözi, és egy olyan csodálatos utazásra invitálja őket, ahol a múlt és a jelen, a stílus és a szépség találkozik. A szerző ezzel a kötettel egy trilógiát (Németországban négy részben) indított el, ahol valóság és fikció jól megférnek egymás mellett.