Kalmár Tibor: Sztárok az éjszakában

A kötetben megismerkedhetünk az EMKE, az Éden Bár, a Moulin Rouge, a Hajnal Bár és a Béke Kupola sztárjaival, éjszakai életével, de ellátogatunk a Casanova Bárba, a Kaméleonba, a Lánchíd Eszpresszóba – és még sorolhatnánk. Kalmár Tibor könyvében különleges éjszakai sétára és egyben időutazásra hívja az Olvasót Budapesten, mely a második világháború és a napjaink közti időszakot öleli fel.

A csatangolás során bejárjuk Pest belső kerületeit, kimegyünk a Margitszigetre, átmegyünk Budára, elbarangolunk a Rózsadombig, majd felmegyünk a Várba és a Gellérthegyre, hogy felkeressük az egykori szórakozóhelyeket.
Kalauzunk írásában az egykori kitűnő művészeket mutatja be, akik szereplésükkel a bárok műsorait fémjelezték. A teljesség igénye nélkül: Alfonzó, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Kiss Manyi, Komlós Juci, Mezey Mária, Rátonyi Róbert. S a későbbi korosztályból: Bodrogi Gyula, Hofi Géza, Felföldi Anikó, Galambos Erzsi, Lehoczky Zsuzsa, Medveczky Ilona, a „három K” (Kazal–Kabos–Kibédi), Csala Zsuzsa, Lorán Lenke, Cserháti Zsuzsa, Harangozó Teri, Koós János, Korda György, Kovács Erzsi, Kovács Kati, Kovács Zsuzsa, Máté Péter, Payer András. Nem beszélve a nemzetközileg is jegyzett zenekarokról, mint például a Holéczy, Fóti, Filu, Martini, Ungár és Chappy együttesei. Aztán a csodálatos szólista muzsikusok: Beamter Bubi, Tabányi Mihály, Solymossy Lulu, Turán László, Zsoldos Imre és Cziffra György.

Részlet a könyvből
Azt hiszem, nincs fővárosunkban olyan szórakozóhely, ahol Koós ne lépett volna fel. Egyszer végigtaxizott a belvárosban feleségével, és mutatta azokat a helyeket, ahol fellépett: EMKE, Corvin, Marika, Debrecen étterem, Astoria, Jereván, Anna, Pipacs, Moszkva kert, Moulin Rouge és természetesen a Béke. Koós emlékezetében a kellemes környezet, a hálás közönség, a kedves főnök és kollégák mellett kiemelkedő helyet foglal el a Béke szakácsának rántott borjúláb költeménye. Miután János a Béke kupolában végzett, lement a bárba, ahol szintén fellépett, mivel ott éjfélkor kezdődött a műsor, de útja a konyhán keresztül vezetett, és hat hónapon keresztül minden áldott nap éjféltájban megrendelte kedvenc ételét. Amikor a séf messziről meglátta, már szólt a szakácsoknak: „Itt van a hülye borjúlábas.” Annyira elhíresült ettől az ételtől, hogy egyik születésnapján, késő este csöngettek a kapujában. János köpenyt vett és kisietett. A tévések álltak ott kamerával, hogy ajándékot adjanak át. Egy pincér is velük volt, aki levette a fedőt a tálról, és megjelent a rántott borjúláb. János ott az utcán bekebelezte.