Presser Gábor 50 éve - zenén innen és túl

A könyvet néha borító nélkül vesszük kezünkbe, néha a fülszöveg mellett nem sok információt tartalmaz. A Presser könyve a kivétel! A kötet elején és végén, valamint a borító belső részén a szerző dalszövegeinek címeit fedezhetjük fel. Emlékek, jegyzetek, meglátások, tévedések, megtörtént – vagy a szerző szerint megtörtént – valós események, dokumentumok és áldokumentumok, dalszövegek, filmnovellák, fotók... – ez a rövid jellemzése ennek a különleges életútnak.

„Jaj, de jó volt! Igazán nagy élvezettel olvastam végig ezt az időgéppel való száguldozást, melynek állomásai hol könnyed, anekdotázó humorral megfűszerezve bukkantak elő, hol meg haláli komolysággal szigorodtak le a tényszerűségre.
Amúgy az egész könyvet áthatja a sziporkázó nyelvi leleményesség, az idősíkokkal való szabad garázdálkodás, a zenész-szleng fesztelen használata. És mindez rengeteg fotóval illusztrálva, melyek böngészésébe igazán könnyű volt belefeledkeznem.
És ha ez így még nem lenne elég csábító, az tán biztosan felkelti az olvasó becses érdeklődését, hogy miért kapott az Elvirka (Pici-mama) mákos-diós-almás pitéje Érdemes Művész díjat?
Ja, és még én is szerepelek a könyvben… :-)” – Sztevanovity Zorán

A kötetben – amely az „elsőkönyves” Presser nem első könyve:-), már javában írja a folytatást! - új értelmezésbe kerülnek egy legendás korszak ismert és ismeretlen sztorijai. Pici bácsi történetein keresztül bepillanthatunk egy (nagy) generáció hétköznapi küzdelmeibe, ahogy a tehetségtől és tettvágytól életteli fiatalok valami jobbat, valami izgalmasabbat szeretnének létrehozni, amit lépten-nyomon hátráltat a szocializmus abszurd és hozzá nem értő bürokráciája és önmagával is meghasonlott világképe. Miközben gondolatban felcsendülnek a dalok, szinte tapinthatóvá válik az a kémia, amely létrehozta az LGT zseniális slágereit, és eközben megelevenedik előttünk egy rég elfeledett Budapest (és az egész szocialista tábor) képe, a klubok, a hivatalok, a házibulik, az éttermek, a hangszer- és lemezboltok, a fodrászatok és férfiszabóságok, a budai hegyek és a belvárosi utcák hosszú évtizedekkel ezelőtti világa és hangulata. Presser Gábor hozzávetőlegesen 600 (!) dalt írt az elmúlt évtizedekben, emellett színpadi művek szerzője is.

Nem egy szokványos önéletrajz ez a kötet, hanem egy különleges használati útmutató a múlthoz. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni – mondjuk, ha olvassuk, érezzük, látjuk – hogy Presser nem lediktálta a sztorikat, hanem ő maga írta, ahogy mondja „spirálos füzetbe, cetlikre, telefonba, tabletbe.” Jó volt olvasni, egy olyan életet, amely nem az ismert „ekkor megszülettem itt éltem” sablonokra épít, hanem a kort, embereket, pályatársakat, érzéseket és az akkori rendszert mutatja be.
Nem kell ahhoz rajongónak lenni, hogy megtudjuk, néha elég, ha pusztán önmagunkon nevetünk, persze ilyenkor – a jó hangulat mellett – szükséges, hogy jó zenék is szóljanak, legyen az LGT-dal, vagy épp a legendás Padlás musical. Apropó jó: szerepel a könyvben – többek között - a Magyar Dal Napja, és a „csiszolhatatlan gyémánt” Ibolyka, azaz Oláh Ibolya is.

Presser Gábor nekünk írt dalokat, nekünk énekelt, és most nekünk is írt egy fantasztikus könyvet, nem is! inkább egy lexikont! Tény – és már sokan mondták – ha Presser Amerikában születik, akkor világsztár lehetett volna. Ahogy ő fogalmaz „Érdekes itt élni!” Mi pedig örülünk, hogy itt van velünk a magyar könnyűzene kiemelkedő alakja!