Újjászületett a monumentális festmény Gödöllőn
Átadták Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál c. alkotását, melyet a 70 év után csodálhat meg újra a nagyközönség. A rég nem látott remekmű a restaurálás után a Gödöllői Királyi Kastélyban tekinthető meg. A vásznon talált rengeteg apró szakadás és néhány nagyobb hasadás kijavítását, a vászon megerősítését, a festmény felületének tisztítását és esztétikai kiegészítését aprólékos munkával végezték a szakemberek.
1876. január 28-án elhunyt Deák Ferenc, a „haza bölcse”, akinek jelentős szerepe volt az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezés létrejöttében. Holttestét a Magyar Tudományos Akadémia földszinti előcsarnokában ravatalozták fel. A csarnok falait, oszlopait, szobrait fekete szövettel vonták be, a három lépcsős ravatal körül óriási viaszgyertyák álltak. Három nappal a temetés előtt Erzsébet királyé is megjelent Deák ravatalánál, és a nemzet nagy halottjának szívére helyezte fehér kaméliákból kötött örökzöld koszorúját, majd percekig megrendülten térdelve imádkozott. Két olyan ember találkozott itt, aki a Habsburgok és a magyarok történelmi kiegyezésében jelentős szerepet játszott. Az újságok következő lapszámai az eseményről írtak, és hamarosan megjelentek róla az első rajzok az illusztrált lapokban. A szimbolikus jelentőségű esemény megfestésére Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter állami megbízást adott Zichy Mihálynak, a korszak egyik kiemelkedő művészének, aki azt örömmel vállalta.
Zichy ekkor Párizsban élt, ám mivel a munka megkívánta a történelmi hitelességet, már májusban hazatért. Bécsben a királyné fogadta, vázlatokat készíthetett róla és megtekintette az esemény alkalmával viselt ruhát. Budapesten a temetkezési vállalat újra felépítette Deák ravatalát az eredeti helyszínen. A nyár folyamán hozzálátott a munkához, több vázlatot is készített, végül 1877 februárjában elkészült a képpel.
Zichy a festményen azt a történelmi és egyben szimbolikus eseményt ábrázolta, amikor Erzsébet királyné elhelyezi koszorúját Deák ravatalán. A nemzet fájdalmában osztozó királyné demonstratív tettével vigaszt nyújt a gyászoló nemzetnek, Deák halálával ő a jövő záloga, a kiegyezéssel megmentett hon további hű képviselője. A nemzet gyászát és a jövőbe vetett hitet a festményen két allegorikus szereplő is megjeleníti. A Haza sír Deák teteme fölött, egy szárnyas Géniusz mintha örülve Erzsébet jelenlétének, egyik kezével vígasztalva átöleli a gyászoló hazát, másik kezével csillagkoszorút tart a királyné fölött.
A kép előterében alapos részletességgel megfestett koszorúk sorakoznak, a ravatal mellett karcsú, magas gyertyák meleg „földi” fénye látszik, ami mellett a csillagkoszorú tisztább fénysugarai az égi fényt sugallják. A képet 1877 tavaszán Zichy hazaküldte Párizsból, de mégsem mutatták be a nagyközönségnek. A művész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt a királyi udvar számára. Zichynek át kellett festenie a képet. (Azonban a restaurálás során nem találták az átfestés nyomait.)
1877 nyarán helyezték el az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című olajfestményt a Nemzeti Múzeum 6. képtári termében, az úgynevezett Habsburg-teremben, a kiegyezés folytonosságának jelképeként. A képet egy ideig a Magyar Tudományos Akadémián állították ki, majd eltűnt a nyilvánosság elől. A legutóbbi időkig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrizték.
A különleges művészettörténeti és történelmi értékű olajfestményt restaurálását követően eredeti pompájában csodálhatja meg a közönség a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumának állandó kiállításában a Habsburg képgaléria bevezető termében.
