„Számomra mindig van feljebb és tovább, a minőségre és a maximumra törekszem.” – beszélgetés Cseplye Dániellel
A különleges küldetést teljesítő SZINDRA Társulat májusban mutatta be a Szentivánéji álom c. Shakespeare-komédiát sajátos feldolgozásban. Június 24-én újból láthatjuk az egyedi rendezési megoldásokkal, humoros elemekkel fűszerezett darabot a Marczibányi Téri Művelődési Központban, ahol a talán legkiemelkedőbb alakítást nyújtó Cseplye Dániel ismételten két szerepben lép színre.
Földessy Margit idén 29. éve teljesít nemes küldetést: kreativitás- és képességfejlesztő Színjáték Dráma Stúdiójának diákjait, a „margitosokat” fogja össze, akik énekkel, beszédtechnikával, improvizációval és mozgással foglalkoznak. A társulatnak 0-99 éves korig bárki tagja lehet, aki szeret szabadon játszani.
A fénytől ragyogó nyár eljöttével William Shakespeare Szentivánéji álom című, szó szerint legtündéribb komédiáját vitték színre, amelyben a kivételes adottságú Cseplye Dániel természetes őserőből fakadóan, hitelesen formált meg két, egymástól teljesen különböző szerepet: a premieren egy hősi alak, a tündérkirály Oberon, míg az azt követő napon egy igazi komikus karakter, a takácsmester Zuboly bravúros alakításával generált frenetikus tapsvihart.
Talán mestere, Földessy Margit foglalja legjobban össze a párját ritkító jelenséget. „A tanítványaim közül Dani az egyik legsokoldalúbb egyéniség: rendezői adottságai éppúgy remekek, mint karakterizáló képessége; kitűnő elemző és nagyon sokszínű. Azért bíztam benne, hogy ezzel a két feladattal egy azonos darabban megbirkózik, mert szerettem volna, ha a jellemábrázolásban minél előrébb jut. Nem is cáfolt rá a bizalomra, mert mindkét szerepet remekül megoldotta.”
Mióta élsz a színpad, illetve a színház bűvöletében? Családi hagyományt ápolsz, vagy ösztönösen vonzott ez a varázslatos közeg? Gyermekkorom óta vonz a színpad; egészen kis koromtól kezdve ott voltam az óvodai, iskolai darabokban, szavalóversenyeken, néptánccsoportban és az énekkarban. Mindez nem volt tudatos, egyszerűen jól éreztem magamat és szerettem csinálni. A családom más porondokon tevékenykedik, effajta hagyományt tehát nem kaptam tőlük, amit tovább kéne vinnem, támogatást viszont annál inkább.
A sok arcod, benned lakozó karakter közül melyik az, amelyikkel leginkább tudsz azonosulni? Melyiket kifejezetten öröm eljátszani, s melyik jelenti a legnagyobb kihívást?
Volt egy elképzelésem magamról, hogy melyek azok a színek, amik leginkább megvannak bennem; ezek közül a legerősebb talán a drámai vonulat. Ott érzem magamat leginkább biztonságban. Ugyanakkor felfedeztem magamban egy komikus ént is, amelytől egy ideig tartottam. Soha nem éreztem magamat vicces fiúnak, ha nevettetem is, azt inkább szatirikus módon tettem. A legnagyobb kihívást talán azok a szerepek jelentik, amelyekben meg kell feledkeznem önmagamról, amelyekben inkább szívből, mint agyból kell játszanom. A színésznek gondolkodnia kell, én pedig ezt hajlamos vagyok túlzásba vinni, és egy ponton túl ez negatív irányban befolyásolja a teljesítményt.
Földessy Margit személyében igazi mesterre leltél, aki elismerően nyilatkozik rólad. A SZINDRA Társulatban való képzésed során milyen változáson mentél keresztül? Miben kell még fejleszteni magadat, a személyiségedet, a készségeidet?
Alig pár éve vagyok „margitos” (ahogy mi nevezzük magunkat), de azt hiszem, össze sem lehet hasonlítani azt a fiúcskát, aki akkor voltam, azzal, aki most vagyok. Rengeteg változáson mentem keresztül, új tapasztalatokat szereztem, mindezt pedig Margitnak és a társulatnak köszönhetem. Leginkább egy újfajta gondolkodásmódot sajátítottam el, rutint szereztem és folyamatosan léptem át a belső határaimat. Megtanultam együtt dolgozni egy nagyon jó csapattal, és mindeközben, egy folyamat részeseként, magamhoz is közelebb kerültem; nem csupán a képességeimet, a személyiségemet is fejlesztettem. A gátlásoktól való megszabadulás terén kell még leginkább fejlődnöm. Számomra mindig van feljebb és tovább.
Két nap, két előadás és két egymástól merően különböző szerep. Miért vállaltad ezt, a gyakorlott profikat is megszégyenítő módon végrehajtott, embert próbáló feladatot?
Igyekszem megragadni minden lehetőséget. Oberon és Zuboly szerepéről beszélünk, akik két teljesen eltérő világot képviselnek. Ebben láttam a kihívást. Érdekes, hogy a legtöbben Oberont gondolják számomra testhez állónak, én viszont, a próbafolyamat során Zubolyra találtam rá hamarabb. Bár mindkét karakter folyamatosan pörgő agykerekekkel van jelen a színpadon, Zubolyban hamarabb feloldódtam, talán pont azért, mert teljesen különbözik azoktól a szerepektől, amelyekben eddig kipróbáltam magamat.
Számodra mi adja a filmek világának a különlegességét? Melyik műfaj, irányvonal áll leginkább közel hozzád?
A filmek erősségét, mondhatni különlegességét abban látom, hogy koncentráltabban irányíthatom a néző figyelmét bizonyos dolgokra. A film lehetővé teszi olyan nüanszok nyomatékosítását is, melyek a színpadon esetleg elvesznek. Két rokonítható, ugyanakkor nagyon eltérő műfajról van szó. Más alkotói hozzáállást igényelnek. Filmes téren is talán a drámai vonal áll hozzám legközelebb, de nyitott és érdeklődő vagyok.
A céltudatosságod, az elhivatottságod, valamint az alázatod ritka erények a te korodban. Mi hajtja a belső motorodat?
A minőségre és maximumra való törekvés. Nem szeretek fél- vagy trehány munkát kiadni a kezemből legyen szó színházcsinálásról vagy otthoni mosogatásról. Sarkítottam. Ezen kívül nem igazán tudom a színházi/filmes közegen kívül elképzelni az életemet, így erre a területre különösen nagy hangsúlyt igyekszem fektetni. Ami pedig az alázatot illeti, tisztában vagyok azzal, hogy mennyi mindent kell még elsajátítanom, így tisztelettel viszonyulok azokhoz, akik jóval többet tudnak nálam és a tudásukat megpróbálják átadni nekem. Keveset tudok még a szakmáról, de alázat nélkül azt hiszem, nehéz igazán maradandót alkotni. Az első komoly, színpadi darab, melyben „margitosként” szerepeltem, a Fame című musical volt, s ennek egy vezérmondatát, azt hiszem, egy életre elraktároztam; „Kemény munka, sok áldozat és harc!”
Kép és szöveg: AI
