Emlékezz a halálra! – mert beragyogja az életet...egy különös életrajz

Paul Kalanithi emlékiratai alapján világossá válik számunkra, hogy csak rajtunk áll, hogy félelmetes zsarnoknak, vagy szeretetteljes gyógyítónak és tanárnak látjuk-e a halált. Könyve leginkább attól válik értékessé, hogy szelíden elvezeti az olvasót a halál színe elé, és arra hívja, hogy ezután már e találkozás fényében élje az életét. Ma még haragszunk a halálra, mert korlátozza a szabadságunkat. Igen, a halál korlát. Elkerülhetetlen.

Paul Kalanithi idegsebésznél 36 éves korában négyes stádiumú tüdőrákot diagnosztizálnak. Egyik nap még haldoklókat kezelő orvos, a következő napon viszont már életéért küzdő beteg – és ezzel a jövő, amit feleségével megálmodtak, szertefoszlik. A karrierépítés és a napi 18 órás kórházi műszakok miatt széthullófélben lévő házassága azonban a halál közeledtével mégis új tartalommal telik meg. Feleségével újra rátalálnak a szeretetre, ami korábban összehozta őket, és ami révén képesek átvészelni a betegséggel járó traumát és nehézségeket. És ugyanennek a szeretetnek az elmélyítése teszi őket képessé arra, hogy elfogadják az elkerülhetetlent, sőt, ebben a képtelen helyzetben is az életet válasszák; gyermeket vállaljanak, aki végtelen örömmel tölti meg a szenvedő, fokozatosan leépülő férfi utolsó hónapjait. Mivel Paul az orvosi pálya előtt írónak készült, úgy dönt, hogy emlékiratokban örökíti meg életének történetét, a betegséggel való huszonkét hónapig tartó küzdelmét, és azt, amit a haláltól kapott, mielőtt átadta volna magát neki. Mindez nem fikció, hanem valós történet; a dolog természetéből adódik, hogy Paul nem tudta befejezni a könyvet, ezért az utolsó lapokat felesége írta meg, miután ő 2015 márciusában meghalt.

Az Elillanó lélekzetet olvasva talán már ez a halál sem tűnik annyira félelmetesnek. „Memento mori!” – mondja az ősi bölcsesség. Emlékezz a halálra! Emlékezzünk a halálra, hogy az beragyogja életünket hálával és e fényben felismerjük, mi igazán fontos.