Le tudja-e dönteni a tabukat a tudományos megközelítés? A válasz ott van ebben a könyvben!

Tabut tabura dönt Baintner Károly frissen megjelent könyve. Amint azt a cím is sejteti, nem egyszerű, ám sokakat érdeklő témáról van szó: egy olyan témáról, amelyről (talán kis túlzással) mindenkinek van véleménye, de nem mindenki meri hangoztatni, és igen kevesen tudják a véleményüket tudományos tényekkel alátámasztani. E könyv elolvasásával kétségtelenül tágulni fognak tudományos ismereteink a témával kapcsolatban, ami az eddigieknél gyümölcsözőbb viták alapját képezheti majd.

Amit biztosan kijelenthetünk: az emberiség egyetlen fajhoz tartozik, és élesen elkülönül az összes közelebbi és távolabbi rokon fajtól. Az állatvilágból kiemelkedve az emberek társadalmi lényekké váltak, miközben biológiai tulajdonságaikat is megtartották. Az evolúció sem állt le, sőt sokrétűbbé vált. A földgolyónkat benépesítő emberiség különböző csoportjai más-más földrajzi és klimatikus környezetben élnek, és a történelem során eltérő túlélési technikákat alkalmaztak, miáltal évezredeken át eltérő szelekciós hatásoknak voltak kitéve. A véletlen mutációk szelekciója genetikai különbségeket eredményezett az egyének és az embercsoportok között a testi és szellemi tulajdonságokban is, ez pedig azt jelenti, hogy azonos behatásokra is különbözőképp reagálunk. Épp ezért az etnikai csoportok közötti genetikai eltérésekkel kapcsolatban újra kell gondolnunk, hogy meddig terjednek a tények, és hol kezdődik a rasszizmus.

A könyv a genetika és genomika alapjainak áttekintésével kezdődik, ezután az emberiség genetikai diverzitásának kérdéseit tekinti át (olyan kérdéseket téve fel, mint: Mi a rassz és egyáltalán létezik-e? Milyen kapcsolat van a rasszok és a rasszizmus között?...). Ezt követően a szellemi tevékenység genetikai hátterét mutatja be, majd a különböző népek és a genetika kapcsolatáról ír, külön fejezetekben térve ki a nagyobb hazai kisebbségekre, végül egy jövőbeli kitekintéssel zárul.

A könyv üzenete: az emberiség akkor is élni és fejlődni fog, ha genetikailag egyenlőknek gondoljuk magunkat, és akkor is, ha nem vagyunk egyenlőek, nekünk pedig mindkét esetre vonatkozóan meg kell találnunk a normális együttélés formáit.