Csuja Imre: „Szenvedélyesen szeretem a verseket”

Csuja Imre a Balaton déli partján vonult önkéntes karanténba, és saját bevallása szerint egész tűrhetően viseli a jelenlegi helyzetet. Bár a színház nagyon hiányzik neki, a versmondásról szerencsére nem kell lemondania, ami azért is fontos a számára, mert gyerekkora óta rajong a költészetért. Az ország egyik legnépszerűbb színésze örömmel közreműködött a népszerű karanténsorozatban, miközben nagyon várja, hogy Pajkaszeg polgármestereként is újra a kamerák elé álljon. Addig pedig igyekszik kihasználni az időt, hogy végre kedvére kertészkedhessen.

Színészként egyik napról a másikra munka nélkül maradt, amikor a koronavírus miatt bezártak a színházak. Hol és mivel töltötte, illetve tölti a március közepe óta tartó kényszerpihenőt?
Két hónapja lejöttünk a balatoni nyaralónkba. A telkünk a tó déli partján található, csodálatos környezetben. Csend van, nyugalom, meg jó levegő, és kedvemre hódolhatok a legfőbb hobbimnak. Rengeteg kerti munka van, szőlészkedünk, veteményest csináltam, a feleségemmel ma délután palántoljuk a paradicsomot és a paprikát, úgyhogy kellőképpen elfoglaljuk magunkat. Itt mindig akad tennivaló: lehet sokat kaszálni, füvet nyírni, gyomlálni, gyümölcsöt szedni, A kertészkedés igazán kikapcsol, ráadásul testmozgásnak sem utolsó,

Mindeközben részt vesz két jótékonysági kezdeményezésben is.
Örömmel teszek eleget ezeknek a felkéréseknek, már csak azért is, mert így legalább nem érzem magam teljesen elzárva a külvilágtól. Az egyik a MOTTO – Művészek az Otthoni Oktatásért nevű projekt, amivel mi, színészek az online-oktatást, vagyis a diákok otthoni tanulását szeretnénk segíteni. A másikat, a Vers csak neked programot pedig a költészet napján indítottuk el az Örkény Színház társulatával. Ennek lényege, hogy a színház honlapján bárki regisztrálhat rá.: az érdeklődőknek itt kell kiválasztanunk a költőt, akitől verset szeretnének. Itt kell megadniuk a nevüket, telefonszámukat, és az időpontot is, amikor a társulat egy tagja felhívhatja őket és elszavalhatja nekik a kedvenc költőjük egy versét.
Enyém a hétfő, a kedd és a szerda, ezeken a napokon három és öt óra között mondok verset az aznapra bejelentkezett érdeklődőknek. Ma délután Radnóti-, Ady-, Juhász Gyula-, József Attila-, Csokonai-, Kölcsey-, Vörösmarty- és Babits-költeményeket fogok szavalni.

Le sem tagadhatná, mennyire testhezállónak érzi ezt a feladatot, hiszen a színházi, filmes és tévés munkák mellett a versmondás is fontos része az életének. Mióta tart ez a szenvedélye?
Ötéves koromtól kezdve a nagyanyám folyamatosan verseket tanított nekem. Esténként átjártunk a szomszédba, ahol alkalmanként húszan-harmincan is összegyűltek, és amikor a felnőttek kifogytak a pletykákból, mindig azt mondták: „Imi, mondj egy verset!” Így lett az önálló estemnek is ez a címe… Ők voltak az én első közönségem, és számomra ott derült ki, hogy mi az a katarzis, csak akkor még nem tudtam, hogy így hívják. Amikor a jelenlévők nevettek vagy elérzékenyültek, vagy amikor egyszerűen csak beállt a nagy csend… Engem pedig már kis srácként is jó érzéssel töltött el, hogy hatok az emberekre.

A költészet iránti rajongása azóta sem hagyott alább.
Szenvedélyesen szeretem a verseket! Olyannyira, hogy évek óta folyamatosan járom az országot az önálló estemmel. Ady-versek, Babitstól a Jónás könyve, meg klasszikus úgynevezett slágerköltemények Petőfitől, Aranytól, József Attilától, Kosztolányitól… Ez egy másfél órás est, tömény versmondás, és nagyon szereti a közönség, hál istennek. Emellett időnként meghívnak beszélgetős estekre is, és ezeknek azoknak a végén rendszerint elmondok négy-öt költeményt. Azok, akik elsősorban a filmvászonról vagy a tévéből ismernek, tehát Csokiként az Üvegtigrisből, Balaként a Valami Amerikából vagy éppen Pajkaszeg polgármestereként, időnként meg is lepődnek. Számomra ezek mindig felemelő pillanatok.

Háromszoros nagypapaként az unokáinak is szokott verset mondani?
Időnként szavalok nekik, bár az utóbbi időben inkább ők örvendeztetnek meg azokkal a költeményekkel, amiket az iskolában, meg az óvodában tanulnak. Pár hete amikor itt jártak, az esti szalonnasütés közben elmondtam nekik Arany Jánostól a Családi kört. A vejem (Telekes Péter színművész – a szerk.) megörökítette a családi verselést, és feltette az erről készült videót a netre, a közösségi oldalára. Utána pedig elmondunk együtt az Anyám tyúkját, mert azt mindegyikük tudja. Nagyon helyesek voltak a gyerekek!

A tisztelői és a rajongói pedig vasárnap esténként a Segítség, itthon vagyok! című sorozatában láthatják az RTL Klubon. Mit szólt ehhez a feladathoz?
Kimondottan örültem a lehetőségnek, mert nagyon jó karaktert kaptam. Rezső egy rendkívül szórakoztató, igazán jópofa figura, egy kedves, szerethető csirkefogó, úgyhogy hihetetlenül élvezem a szerepet. Eddig még mindegyik részt megnéztem, már csak a kollégáim miatt is, akik egytől-egyik kiválóan játszanak, remekül szórakozom rajtuk. És nem csak én, mert a visszajelzések szerint a nézők is szeretik a produkciót.

A karanténsorozat különleges forgatási körülmények között, a megszokott stáb nélkül készült. Ön hogy boldogult az otthoni felvételekkel?
Mivel én technikai analfabéta vagyok, a feleségem, Árvay Zsuzsa rengeteget segített. Ő egyébként szinkronrendező volt, úgyhogy nem állnak távol tőle a technikai dolgok. Zsuzsa komoly részt vállalt a megvalósításban, mondhatni, nélküle nem jöhetett volna létre a produkcióm.

Az előbb Pajkaszeget említette. Április közepén indult volna az RTL Klub népszerű sorozata, A mi kis falunk következő évadának a forgatása...
A járványhelyzet miatt sajnos ezt is csúsztatnunk kellett, de már nagyon várjuk, hogy elkezdhessük a forgatást.

Ön szerint mi a titka a széria töretlen sikerének?
Tökéletes a műfaja: tudniillik a magyar embernek nagyon jó a humora, imád nevetni, elsősorban másokon, de azért önmagán is el-elmosolyodik, és ettől valahogy cinkosokká váltunk a sorozat nézőivel. Azt gondolom, vagy inkább remélem, hogy ez lehet a titka. Mindenesetre egészen fantasztikus, hogy ennyien szeretik!

Visszatérve a karanténos mindennapokhoz: szavaiból ítélve ön egész jól bírja a kényszerpihenőt.
Az előbb említett verses felkéréseknek, valamint a tévés munkának köszönhetően nem szakadtam el teljesen a szakmámtól. Ugyanakkor végre jut elég időm a kertészkedésre, és jólesik a fizikai munka, úgyhogy ez a két dolog remekül kiegészíti egymást. Persze, kizökkentem a megszokott kerékvágásból, ráadásul be sem tudtuk fejezni rendesen a színházi évadot. Nyilván hiányzik a színpad, és hiányzik sok minden más is, ezzel együtt valóban elég jól viselem a mostani időszakot.

Fotó:RTL Klub

Szűcs Anikó