Reviczky Gábor: „Örülök, hogy végre lazíthatok”

Normál körülmények között Reviczky Gábor ebben a színházi évadban négyféle színházi előadásban játszana. Ezzel szemben mostanában „csak” a képernyőn láthatjuk, igaz, ott több műsorban is. Az RTL Klub sikersorozatában, A mi kis falunk-ban Pajkaszeg közkedvelt állatorvosaként remekel, míg a közmédia ismeretterjesztő és kulturális csatornáján két tematikus sorozat is fűződik a nevéhez. Mint mondja, a bezártságot abszolút jól viseli, sőt, „friss nyugdíjas” színészként a mögötte álló sűrű évtizedek után kifejezetten élvezi, hogy most kedvére pihenhet.

Januárban a közösségi oldalán is olvastam a hírt, miszerint a Kossuth Rádió a magyar kultúra napján kezdte sugározni új, naponta jelentkező 200 részes sorozatát.
A műsor narrátoraként örömmel osztottam meg ezt az információt az érdeklődőkkel. Az Elindultam szép hazámból, magyarok a nagyvilágban című sorozat a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő legkiválóbb magyarok, tudósok, művészek, mérnökök, művészek, katonák, sportolók, papok, jogászok, közgazdászok és politikusok életútját mutatja be. Olyan honfitársainkét, akik kényszerűségből távoztak az országból, vagy, akik itthon nem tudták kibontakoztatni a tehetségüket, ezért költöztek külföldre, és később világhírűek lettek.

Leginkább mi ragadta meg ebben a munkában?
A műsor készítése során egészen különleges, eddig számomra is ismeretlen történetekkel és fantasztikus emberekkel ismerkedhettem meg, ezért is nagy örömmel vettem részt benne, Azzal együtt, hogy érdekes módon, amikor narrálok, elég sokat bakizom. Míg máskor csak nagy ritkán. A minap két rádiójátékban is szerepeltem és egyszer sem hibáztam, vagy ha a rádiókabaréban lépek fel, ott sem vétem el soha a szövegemet. Ellenben narrálás közben általában halmozom a hibákat.

Ennek mi lehet az oka?
Valószínűleg az, hogy szemüveget viselek, és mivel nekem elég erős a testbeszédem, tehát munka közben is mindenem beszél, az állandó mozgástól „elmegy” a szöveg élessége. Főleg ragokat rontok el, mert nem látom rendesen a szavak végét. Ugyanakkor, ha tudok uralkodni magamon és meg sem moccanok beszéd közben, akkor minden rendben van, olyankor alig rontok, de a teljes mozdulatlanságot csak ideig-óráig bírom (mosolyog).

Apropó aktuális elfoglaltságok! Ön hogy viseli a színház nélküli időszakot?
Meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem tűröm nehezen a bezártságot. Az elmúlt egy évben átfordult bennem valami: én, aki évtizedeken keresztül szinte minden nap dolgoztam, nemegyszer havonta 32 előadást játszottam, most lettem nyugdíjas színész, és be kell vallanom, hogy ez nem egy rossz érzés. Mi több, kimondottan élvezem a pihenést, Mostanában nem szívesen mozdulok ki, nem is igazán hiányzik a munka, sőt, örülök, hogy végre lazíthatok. Miközben nyilván sok szempontból várom is, hogy az életünk visszatérjen a régi kerékvágásba.

Január 30-án egy különleges évfordulót ünnepeltek a Pesti Színházban: akkor tartották A dzsungel könyve című musical 25 éves jubileumi előadását méghozzá streamelve, azaz online élő közvetítés formájában.
Sajnos pár nappal a jeles alkalom előtt baleset ért az otthonomban, megbotlottam a lépcsőn, melynek következtében megrepedt a bordám, ami komoly fájdalommal járt. Emellett az is nyugtalanított, hogyan fogok így színpadra állni a várva várt jubileumon. Az előadás napján gyógyszerekkel csillapítottam a fájdalmamat, és menet közben végig azért imádkoztam, hogy csak ne kelljen tüsszentenem, mert az borzasztó kínokkal járt volna. Hála istennek, minden jól alakult, ráadásul hála a szervezetemnek egy hét alatt meggyógyultam, pedig az orvos azt mondta, hogy minimum egy hónapba telik, mire teljesen rendbe jövök.

A Pesti Színházban futó méltán nagy sikerű zenés darab már túl van az 1300. előadáson, ami egy hihetetlen szám!
Valóban az! Ez egy magyar rekord, ugyanis magyar zenés darabot nem játszottak ennyiszer egy játszóhelyen, méghozzá úgy, hogy huszonöt éven át folyamatosan repertoáron legyen. Ráadásul van még valami, amiben szintén elsők vagyunk Magyarországon: a színészek közül hárman stabilan benne vagyunk a csapatban az 1996-os bemutató óta: Borbiczki Ferenc, mint Akela, Méhes László, mint Ká, az óriáskígyó, jómagam pedig Balu szerepében: mi hárman a mai napig szerepelünk az előadásban.

Ha már a meghatározó színházi szerepeknél tartunk: a közel öt évtizedes pályafutása során nyilván akadt több emlékezetes, fontos feladata...
Annak idején friss diplomásként a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződtem, ahol az első komolyabb bemutatómban, Dosztojevszkij Ördögök című színművében Sztavrogint játszottam, és azzal a darabbal megnyertük a színházak fesztiválját 1975-ben Debrecenben. Pályafutásom egyik mérföldkövének tekintem azt az előadást, olyannyira, hogy a következő évadban le is szerződtem a debreceni Csokonai Színházhoz, mert annyira hívtak. De ha már az emlékezetes munkákról esik szó, meg kell említenem Barta Lajos Szerelem című tragikomédiáját is, amellyel annak idején sikerült elérnünk, hogy a kaposvári közönség hétvégén is bejöjjön a színházba. Tudniillik egészen addig csak operettre mentek be a nézők hétvégén, hiszen a kaposváriak többségének telke van a Balatonnál, és a víkendeket rendszerint ott töltötték az emberek. Színházban kizárólag operettet néztek hétvégén, és a Szerelem volt az első olyan nem zenés darab, amelyre szombaton és/vagy vasárnap is bejött a közönség. Ascher Tamás rendezte az előadást, én pedig Komoróczi Komoróczy Jenőt alakítottam benne.

Hogy emlékszik vissza a Vígszínházban töltött több mint harminc évre?
A Vígben Horvai István és Kapás Dezső idejében játszottam nagyon jó szerepeket, utána főleg vígjátékokban kaptam feladatot, ugyanis sokan gondolták, hogy nekem nem lehet komoly szerepet adni, mert elviccelem. Aztán amikor eljátszottam Tevjét a Hegedűs a háztetőn-ben, a színház akkori igazgatója, Marton Laci minden egyes előadás után megölelt és gratulált, ezzel mintegy elismerte a tévedését velem kapcsolatban a komolyabb szerepeket illetően, mert akkor már tudta, nem kell félni attól, hogy elmókázom a feladatot.

Ha a színházak működnének, ön jelenleg négyféle előadásban játszana.
A dzsungel könyve mellett 2000 óta alakítom a Képzelt beteg címszerepét a Pesti Színházban. Ezekhez jön a Valahol Európában a Pesti Magyar Színházban, valamint az Egy csók és más semmi a Vidám Színpadon. Ezzel a négy darabbal havonta 15-17 előadásom jön össze, ami nekem bőven elég. Már csak azért is, mert mellette más feladataim is vannak. A rádiós munkákon túl az M5 tévécsatornán több éve fut a Reviczkyvel az erdőben című ismeretterjesztő sorozat, amelynek a műsorvezetője vagyok. Illetve, részt veszek egy másik hasonló, tematikus ismeretterjesztő szériában is, Erdei utakon - Reviczky Gáborral a címe. Mindkettőben nagy örömmel közreműködöm.

És nem utolsósorban az utóbbi években Pajkaszegen is fontos feladatot lát el. Hogy érzi magát az RTL Klub nagy sikerű szériájában!
Nagyon jól! A pályám során megfordultam több sikeres sorozatban, például a Família Kft.-ben, a Pasik!-ban, és örülök neki, hogy A mi kis falunk is ennyire népszerű. Sőt, jelenleg ez az ország legnézettebb sorozata, ami annak is köszönhető, hogy kiváló színészek dolgoznak benne. Az RTL Klub pedig nagyon jól eltalálta, illetve, jól ráérzett arra, hogy egy vidéki emberekkel foglalkozó sorozaton keresztül szólítja meg a vidéki közönséget.

Ami a karakterét illeti: dr. Rádi János „Janó” sokkal több mint szimpla állatorvos.
Valóban, Pajkaszegen minden beteg élőlényt én látok el, legyen szó állatról vagy emberről, merthogy a falu lakói is hozzám fordulnak a különféle testi és lelki panaszaikkal, ami az egyik igazi humorforrás. A másik pedig a fiammal való viszonyom (a sorozatban Schmied Zoltán alakítja ifj. Rádi Jánost – a szerk.), a vele való örökös piszkálódás. A történet szerint az egy szem gyerekem a falu plébánosa, ennek ellenére én folyton meg akarom házasítani, hogy megajándékozzon egy unokával, de egyelőre hiába minden igyekezetem, mert a fiam katolikus papként rendületlenül ellenáll, és sehogy sem akar megházasodni. Mindenesetre hihetetlenül élvezem az összes olyan helyzetet, amikor az ő papi mivoltát piszkálom, mert azok mindig igazán humoros jelenetek. Másrészt Zolival nagyon jó együtt játszani.

Szűcs Anikó

Fotó: Gordon Eszter és RTL Klub