Náray Erika: „Nem szeretek semmit tervezni, csak hagyom, hogy történjenek a dolgok”

Náray Erika az Egri Tanárképző Főiskola Gyakorló Zenei Általános Iskolájába járt, nyolc évig csellózott. 18 évesen vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai szakára. Gyakorlatait a Vígszínházban és a Pesti Színházban töltötte. Miközben Pécsett játszott, felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz tanszakára. A közkedvelt X-Akták thrillersorozat Dana Scullyjaként ismerhettük meg, ami után rengeteg musicalszerepben is láthattuk. Beszélgettünk a szinkronról, a színházról, a zenéről és a jövőbeni munkákról.

A neved hallatán egyből a szinkron ugrik be az embereknek. Melyik karakter a legkedvesebb számodra és miért?
Ha egyet kéne kiemelni, akkor nyilván azt mondanám, hogy a népszerű X-Akták sorozat Scully ügynöke volt életem legfontosabb szinkronszerepe, mert ennek köszönhetem a legtöbbet. Viszont amit még szeretek csinálni, az a gyerekeknek készült mesék, ilyen az Aranyhaj, a Verdák, a Bűvös körhinta vagy a Herkules, illetve a Shrek és a Jégvarázs animációs filmek. Ezek igazi nagy kedvencek.

Ha létezik ilyen, van-e szinkronszerepálmod, illetve melyik világsztárral találkoznál szívesen?
Nincs ilyen, sem színpadi álomszerep. Az a lényeg, hogy jó munka legyen, jó stábbal, illetve profi háttéremberekkel és kollégákkal. Most például egyik kedvenc szinkronmunkám egy tüneményes török sorozat egyik női főszereplője, aki egy anyuka, illetve anyós. A karakter irtó vicces, és imádom szinkronizálni. A jövőben is azt szeretném, ha lennének olyan szinkron- vagy más szerepek, munkák, amikkel öröm dolgozni.

Kevesen tudják rólad, hogy 8 évig csellóztál, milyen a kapcsolatod jelenleg a hangszerrel?
Igen, viszont sajnos semmilyen kapcsolatom nincs már a hangszerrel ilyen értelemben, viszont rengeteget köszönhetek neki, mert napi szinten nemcsak zenei általánosba járhattam, hanem még a hangszerrel is találkozhattam, ez sokat javított a kottaolvasási készségemen, segítette a ritmusérzékemet, a muzikalitásomat. Mindezek mellett az énektanáromnak, aki megszerettette velem többek közt a csellót.

Ha már zene, saját jazz zenekaroddal folyamatosan járjátok az országot?
Amennyire belefér az időmbe, annyira részese életemnek a saját zenekarom és az ehhez kapcsolódó projektek. Volt szerencsénk nagyon sok fesztiválon fellépni az elmúlt néhány évben, és ebből adódóan iszonyatosan nagy a repertoárunk, ami annak is köszönhető, hogy több mint hat évadot futott a Jazzrajongók zenés talk-show a Művészetek Palotájában. A fellépések alatt születtek újabb és újabb produkciók, ami kibővítette ezt a bizonyos repertoárt. Ami azért is jó, mert ha meghívást kapunk fesztiválokra vagy koncertekre, akkor elképesztően nagy anyagból tudunk válogatni, a helynek és az igényeknek megfelelően.

Mostanság tele vagy színházi feladatokkal, gondolok itt a nagy sikerű Kőszívű című musicalre. Hogyan kerültél bele az illusztris csapatba?
A rendezővel már nagyon régóta kerülgettük egymást, viszont a Puskás a Musical előadásában sikerült végre összetalálkoznunk, mindenre persze a pandémia kellős közepén került sor. Külön öröm volt számomra, hogy egy ilyen tehetséges és fantasztikus csapattal próbálhattam, és mutathattuk be ezt az előadást. Innen már egyenes út vezetett a Kőszívű, a Baradlay-legenda előadáshoz, mert Szente Vajk az a fajta rendező, akinek van egy alapcsapata, és hacsak lehet, akkor velük dolgozik.

Ez egy nagyon sűrű két év volt a kettőnk szakmai kapcsolatában, úgy adódott, hogy beugrottam a 9-től 5-ig című musicalbe (amelyet szintén Szente Vajk rendezett – a szerk.) a József Attila Színházba, és a COVID kapcsán többedmagammal mentettük meg az előadást. Mindezek mellett volt beugrásom a Játékszín Legénybúcsú vígjátékába, méghozzá két különböző szerepben. Elég sűrű lett a szakmai életünk, amit egyáltalán nem bánok, mert nagyon szeretek vele dolgozni.

Milyen jövőbeli tervekről beszélhetsz? Legyen az színház vagy televíziós felkérés.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem szeretek semmit tervezni, csak hagyom, hogy történjenek a dolgok, mert így is elkényeztet szerepekkel az élet, elég nehezen bírom, amit kiró rám a jó sorsom. :-) Mindenesetre folyamatosan játszom a Játékszínben az említett darabokban, koncertezem, és szerepelek a Mi kis falunk sorozatban, valamint van néhány szinkronmunkám, pont annyi, amennyi élvezetessé teszi ezt a dolgot. Nagyon szeretem ezt a munkát, szóval vannak és lesznek feladatok bőven! A nyár rendkívül sűrű, a felsoroltakon kívül itthon, főleg vidéken és külföldön is lesznek még izgalmas munkáim a zenekarral és a színházi előadások tekintetében is. Az Erzsébet táborokban pedig foglalkozásokat tartunk hangmérnök-zenész kollégámmal, ahol a gyerekeket beavatjuk a szinkronszakma művészetébe és rejtelmeibe. Megnézhetik, hogy milyen a mikrofon előtt állni, mit jelent szöveget írni, mi az, hogy dramaturg vagy hangmérnök, hogyan készüljünk egy zenés szinkronfeladatra, elmagyarázzuk nekik a „casting” fontosságát és hogy hogyan zajlanak a szereplőválogatások. Ezt már negyedik éve csináljunk, a foglalkozások reggeltől késő estig tartanak. Ez ad keretet a nyárnak a zenekari és színházi fellépések mellett.

A folyamatos munkák mellett jut idő pihenésre is? Ha utazás, akkor merre visz az utad?
Idő semmire sincs, csak akkor, ha az ember csinál magának! :-) Egyelőre öt napot vettem ki a nyárból, és elutazom a barátnőmhöz Spanyolországba, aki olyan szerencsés, hogy a tengerparton él és dolgozik, saját éttermet vezet a férjével. Már évek óta tervezem, hogy kimegyek és meglátogatom őket, most úgy tűnik, hogy összejön végre. Azt gondolom, hogy egy kellemes gasztro-túra vár majd rám, remélhetőleg remek időjárás mellett.

Fotó: Náray Erika