Lökösházi Mária: „Az énekes előadó számára a dallamfestés legfontosabb eszköze a szöveg”

Lökösházi Mária szoprán énekművész életének már születése óta állandó része a zene. Ezirányú tanulmányait a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában kezdte, majd magánénekesként folytatta a Szent István konzervatóriumban. Mesterdiplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte. Énekművészként rendkívül fontosnak tartja a zenei korszakok közötti átjárást, és repertoárját ennek megfelelően fejleszti, melynek eredményeként régizenét, olasz bel canto stílust, kortárs zenét és különböző stílusú dalokat is szívesen ad elő, illetve énekel. Händel Alkalmi Oratóriumának előadásában pedig a Savaria Barokk Zenekarral első ízben működik együtt.

Milyen érzésekkel tölti el, hogy Händel Alkalmi Oratóriumának szólistája lehet?
Nagyon örülök ennek a megtisztelő, szép feladatnak. Különösen azért, mert ez lesz az első alkalom, hogy részt veszek a Magyar Händel Társaság produkciójában. Amikor Németh Pál megkeresett ezzel a lehetőséggel, még nem ismertük egymást személyesen, de azt mondta, hogy amit hallott tőlem, az nagyon tetszett neki. Ez a felkérés tehát korábbi munkáim elismerését is jelentette számomra.

Milyen előkészületeket végez az alkotói folyamatban, hogy mélyen megérthesse, és érzelmileg hitelesen interpretálhassa a szerepet?
Az énekes előadó számára a dallamfestés legfontosabb eszköze a szöveg. Így legalapvetőbb feladatom a szöveg szóról szóra történő értelmezése, és annak a dallamra való alkalmazása. Általában véve a különböző érzelmeket a hangszín változtatásával juttathatjuk érvényre. Így a düh, a félelem, a boldogság, és minden, amit érzékeltetni szeretnénk, a hang eltérő színeiben valósul meg. Emellett persze az adott stílus énektechnikai sajátosságait is ki kell dolgoznom az áriákban.

Milyen kihívásokat jelent számára ez a szerep énekesi és interpretációs szempontból?
Kihívást legfőképpen a hosszan elnyúló futamok, azaz a koloratúrák jelentenek. Ez a barokk zene és énektechnika sajátja, de Händelnél különösen is megtapasztalható ezek nehézsége, valószínűleg azért, mert a maga korában kivételesen virtuóz énekesek álltak a rendelkezésére.

Hogyan készül fel egy ilyen jellegű nagyobb előadásra, és hogyan tartja meg hangi és fizikai kondícióját?
A legfontosabb, hogy elegendő időt szánjak a felkészülésre. Nem elég megtanulni a hangokat, és az előbb említett módokon felkészülni. Pihentetni is kell mindezt, úgymond hagyni leülepedni. Ettől válhat az előadás természetessé, könnyedebbé. A hangi és fizikai kondíciónak pedig egyetlen receptje van: minden nap foglalkozni kell vele.

Köztudott, hogy szereti a zenei korszakok között az „átjárást”. Van-e kedvenc zenei világa, korszaka?
Erre őszintén azt mondhatom, hogy mindig az, amelyikkel éppen foglalkozom. A különböző zenei korszakok más és más stílusjegyeket hoznak magukkal. Ezek helyes alkalmazása nagy kihívás, és számomra rendkívül élvezetes feladat. Jelen esetben a Händel-féle legatók és koloratúrák szeretete fűt. De ha ennek vége, jön a következő feladat, és akkor majd a romantikus dalok bűvöletében találom magam.

Hogyan érzi, Händel Alkalmi Oratóriumának interpretálása illeszkedik az énekesi stílusához és az előadói személyiségéhez?
Azt hiszem, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy illeszkedjen. Ez nem olyan kapcsolat a mű és az előadó közt, ami vagy van, vagy nincs. Ez olyan, amit az előadónak kell megteremtenie.

Milyen üzenetet szeretne közvetíteni a közönségnek az oratóriumon keresztül?
Ez az oratórium a győzelemről szól, azaz a nehézségek leküzdéséről és a felszabadultság öröméről. Igyekszem én is ezekre a gondolatokra koncentrálni, és ezt a fajta örömöt sugározni a hallgatók felé.

Többször járt külföldön, mennyire szeret utazni, új kultúrákat megismerni?
Nagyon. A tavalyi évben ünnepeltük Ligeti György 100. születésnapját, melynek köszönhetően Ligeti magyar nyelvű dalciklusaival koncerteztem Rómában, New Yorkban és Pozsonyban, ezen kívül ez a zenei program zárta a Zenetudományi Intézet Ligeti kiállítását Budán. Nagyon izgalmas utak voltak ezek, melyeken valóban alkalmam volt megismerkedni az adott ország jellegzetességeivel. Én ilyenkor szeretek sokat csavarogni. Nem „turistáskodom”, inkább részévé válok az idegennek.

Fotók: Gaál Attila