Szertics Gergely: „ Próbáld ki, tanulj róla, próbáld még, tanulj még”

Szertics Gergely az egyik vezető magyar mesterséges intelligencia (MI) szakértő, aki sokéves tapasztalattal rendelkezik a MI-fejlesztés és az innováció területén. Széles körben ismert technológiai gondolkodó és vállalkozó, aki több startup vállalkozást is indított. A MI lesz velünk?! könyv szerzője különösen a mesterséges intelligencia társadalmi és gazdasági hatásaira, valamint annak felelősségteljes felhasználására összpontosít.

Mi inspirált a könyv megírására és mi az a fő üzenet, amit szeretnél átadni az olvasóknak a mesterséges intelligencia kapcsán?
Régóta foglalkozom az MI témájával, az elmúlt két év azonban nagyon közel hozta mindenkihez a változás sebességét és ezzel azokat a nagy kérdéseket is, amikkel korábban csak a sci-fik foglalkoztak. Öntudatra ébredő gépek, gépek, amik elveszik a munkánkat.. Sok ilyen témájú előadásra hívtak 2023-ban és azt éreztem, hogy érdemes az embereket foglalkoztató kérdésekre is összeszedni a válaszokat, mert sok válasz is van. Emellett nagyon motivált, hogy azon az időtávon belenézzek én is ebbe a kérdésbe, ami a fiaim szempontjából releváns 5-10-15 éves távlatok. Izgalmas idők jönnek...

Milyen etikai kérdések merülnek fel az MI elterjedésével kapcsolatban és hogyan látod ezek kezelését a jövőben?
Vannak az olyan kérdések, amelyek a jelenünkre vagy közeljövőnkre vonatkoznak: hogyan kell etikusan bevezetni egy cégben? hogyan kell mondjuk felelősen MI algoritmusokat fejleszteni, ha kritikus környezetben akarjuk használni, mint mondjuk az önvezető autók vagy az orvostechnikai eszközök? Ezekre már most egyre világosabb szabályozások vannak az EU-ban az AI Act által keretezve. Azonban tényleg ugrásszerű a technológia fejlődése és egyre inkább belépünk a valóban hétköznapokban használt intelligens asszisztensek korába, amikor mindenféle ChatGPT szerű alkalmazást fogunk használni. Kicsit úgy lehet elképzelni, hogy most jelent meg az iPhone és még fogalmunk sincs róla, hogy mi az az AppStore és mennyire fogja megváltoztatni az életünket. Csak ezek az asszisztensek nemcsak passzivak, hanem aktívak is lehetnek és egyre nagyobb részét a gondolkodási folyamatainknak kiszervezzük majd beléjük. Vásárlási tanácsokat konzultálunk velük, segítenek a tanulásban, vagy már most is látszik a munkahelyi virtuális asszisztensek ereje. De gondoljunk bele egy randiasszisztensbe, aki mondjuk a nevünkben előteszteli a jelölteket, vagy egy képviselő asszisztensbe, akit megkérünk, hogy képviseljen minket egy társasházi kérdés, vagy egy kerületi kérdés megvitatásában... Ráadásul ezek az asszisztensek az engedélyünkkel akár egymással is megvitathatnak dolgokat. Azért ez felvet néhány kérdést általánosságban etikusság témában. Mondjuk hol lesz az etikus befolyásolás határa ebben, mit jelent majd egy ízléses marketing. De akár országos szuverenitási szinten is: hogyan lehet majd minőségbiztosítani a virtuális asszisztens tanárokat, akik a gyerekeinket fogják segíteni? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre is választ keressünk, muszáj nagyon vaskos előfeltételezéseket tenni, hogy ezek valóban meg fognak érkezni. De ha nem tesszük, akkor sokkal gyorsabban itt lesznek és hatnak, mint hogy mi társadalmilag irányítanánk őket.

Magyarország mennyire áll készen a mesterséges intelligencia elterjedésére és annak társadalmi-gazdasági hatásaira?
2020-ban Magyarország elfogadta az MI Stratégiát. Én koordináltam a létrejöttét, úgyhogy nem akarom túldicsérni, de szerintem jó lett. :) Sok program elindult belőle, pl.: az országos MI kihívás, amelyet 100+ ezer ember végzett el, de azért a Covid nagyon átrendezte a prioritásokat. Ma sok területen futnak nagyon izgalmas projektek, például az egészségügyi adatok elemzésében, vagy a diagnosztikában, a NAV-nál, vagy épp az e-közigazgatásban.
De persze ebben dolgozó szakemberként én mindig el tudnék képzelni nagyobb, jobban koordinált programokat, főleg a mostani sebesség tükrében.

Milyen konkrét példákat hozol a könyvben arra, hogy az MI hogyan változtatja meg a mindennapi életünket?
Már ma is nagyon befolyásolja az életünket az MI, csak nem annyira vagyunk tudatában. Pl.: MI válogatja ki, hogy melyik posztot látjuk a kedvenc közösségi médiánkban, ajánlja a következő filmet vagy terméket a webshopban, tervezi az útvonalunkat. De MI monitorozza a telekommunikációs hálózataink sérülékenységeit is, MI találta meg 2 nap alatt a Modernás mRNS vakcinát, szóval már most jelen van, csak nem így gondolkodunk róla. Ez a háttérben hatás is meg fog nőni jobb szolgáltatások, jobb egészségügy formájában. De a nagyon látványos persze a mi nyelvünkön beszélő asszisztensek lesznek, szerintem először a munkahelyeken és az iskolákban. Mindkét helyen azt látjuk, hogy már a mai technológiák is alulról tejednek, nem bevezetik őket, a munkáltatóknak és a tanároknak alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy „ha elfogadjuk, hogy van ez az eszköztár, akkor hogy tudjuk jobban végezni a munkánkat?” Ez a legfontosabb nehézség, amivel a közeljövőben sokaknak szembe kell nézniük, ebben kell segítenünk egymást a leginkább.

Az MI fejlesztése során milyen fontos mérföldköveket emelnél ki és melyek voltak a legnagyobb kihívások, amikkel szembesültél?
Több, mint 10 éve dolgozom a nyelvtechnológia területén, ami az MI egy vállfaja, az alap ChatGPT is ide tartozik. Egy kicsit úgy lehet ezt elképzelni, hogy ha ez a vonatok világa lenne, akkor mi még ott kezdtünk, hogy szuper hatékony kézihajtányt fejlesztettünk, aztán elrobogott mellettünk egy gőzös, mi meg csak néztünk, hogy rendben van, hogy megy, de mi hajtja? A gépi tanulás fenekestül felforgatta a megközelítésünket az intelligenciáról és kiderült, hogy egészen máshogy is lehet, mint ahogy gondoltuk. Ahelyett, hogy megértetni akarnánk a géppel konkrét dolgokat elolvastattunk vele rengeteg anyagot és az értést majd ő kialakítja. Teljesen más skála lett. A hasonlatnál maradva nem tudom, hogy a gyorsvasúthoz, vagy a repülőgéphez lenne-e jobb hasonlítani a mai technológiát.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most kezdenek el foglalkozni az MI-vel, akár kezdőként hétköznapi, vagy üzleti szempontból?
Próbáld ki, tanulj róla, próbáld még, tanulj még! Érdemes élmény szinten is kipróbálni, de értenünk kell, hogy mi minden van mögötte. Nagyon sokakat látok, akiket megtéveszt, hogy milyen kis mező van pl.: a ChatGPT applikációban és milyen semleges a felület: kérdezz valamit. Hihetetlen nagy mélységek vannak mögötte, amik fölött elsiklunk ha nem tudjuk, hogy például komplett cikkeket, sőt akár kisebb könyveket be lehet másolni oda és arról is kérdezgetni. Ha nem nyűgöz le elsőre, akkor még nem tetted fel a jó kérdést.

Hogyan lehet biztosítani, hogy az MI-technológiák biztonságosak és átláthatóak legyenek?
Erre még nagyon sokan keresik a választ. Nagyon sok szabályozási módszertan is van, sokan technológiai megoldásokat fejlesztenek, hogy pl.: hogyan lehet gépileg belenézni az MI „agyába” megint mások azt fejlesztik, hogy hogyan lehet MI-kkel felügyelni az MI-ket. Kicsit olyan a kérdés, mint az, hogy hogyan biztosítjuk a tiszta ivóvizet: rengeteg dologgal egyszerre. Tudom, elég uncsi válasz, mert nincs benne semmi kommandó, ami harcol az MI-kkel, de szerintem ez a realitás: komplex szabályozási és felügyeleti rendszereket fejlesztünk rájuk. Van még dolog bőven és még az útnak az elején vagyunk.

Van-e olyan konkrét technológiai újítás vagy fejlesztés az MI területén, amelyet különösen ígéretesnek találsz a közeljövőre nézve?
Már részben kint van az OpenAI új modellje, az o1 preview, ami sokkal ügyesebben gondol át komplex kérdéseket. Ez az új generációja a modelleknek még csak most jön, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen új képességeket hoznak. A másik, kevésbé áttörés, mint inkább gondolkodási keret, amikor nem egyéni intelligenciákban, hanem virtuális szervezetekbe rendezett intelligenciákban gondolkodunk, ahol a kissé butácskább specialista asszisztensek egymást felügyelve, egymást kiegészítve összességében sokkal jobb eredményeket hoznak, például egy komplett piackutatást el tudnak végezni. Sokat fogunk még tanulni a saját intelligenciánkról is a közeljövőben azt hiszem.

Hogyan kapcsolódsz ki? Milyen offline tevékenységeket kedvelsz?
Egy 1,5 és egy 4 éves gyerek apukájaként azért az időm nagyobb része offline és játék, fürdetés, vagy épp negyvenedszerre is játékautók elpakolására való felszólítás. :) De ezen kívül nagyon szeretek elektromos egykerekűvel közlekedni. Ha tehetem ezzel járok munkába, de fantasztikus vele hosszabb túrákra is menni barátokkal.

Fotó: Szalmás Krisztina és Partvonal Kiadó