Keserédes komédia saját magunkról: Honderű a Pesti Színházban

A Pesti Színház 2019-2020-as színházi évadának első bemutatója Spiró György Honderű c. komédiája a nagyszerű művészek jutalomjátékát ígéri egy kellemes színházi estén. Börcsök Enikőt - nem beszélve férfi kollégáiról - öröm nézni és hallgatni.

Három sokat megélt öregúr barátnőjüknél, Annamarinál beszélnek meg találkozót. A látogatás célja azonban nem egy kellemes beszélgetés, nem is a nosztalgiázás – ahogy a háziasszony gondolja-, a régen nem látott barátok egy becsületbeli ügy végére akarnak pontot tenni. A vendégek érkezése előtt váratlanul betoppan egy fiatal végrehajtó, aki Annamari tartozása fejében foglalni készül a lakásban –bármit, ami mozdítható. A többszörös özvegy ugyanis a számláit – kivéve a telefont—meggyőződésből nem fizeti be. A végrehajtó legnagyobb meglepetésére Annamari szemrebbenés nélkül tenne eleget a végrehajtásnak, de ma rég látott barátait várja. A keserédes komédiából kiderül, hogy semmi sem az, aminek látjuk!

Börcsök Enikő mellett Lukács Sándor, Kern András, Márton András és Orosz Ákos szórakoztatnak.
Érdekesség, hogy a darabot 1998-ban szintén Valló Péter rendezésében mutatta be az egykori Tivoli Színház.

A Honderű írása közben külön élveztem, hogy a szereplőim végre-valahára olyan emberek, akik még tudnak magyarul fogalmazni. Őket még okították retorikára, ők még tanultak görögül meg latinul, s bármi érte is őket az életben a huszadik század során, szellemi épségüket és humorukat megőrizték. Sok ilyen remek embert ismertem, csak arra nem gondoltam, hogy egyszer egy drámám szereplői lesznek. Az életük tele volt méltatlan mellőzéssel, megaláztatással, újrakezdések sokaságával és az életüket mégsem tragikusan élték meg, hanem valamilyen bölcs, derűs lebegéssel, az örök kamaszok szüntelen marháskodásával. Elvileg az ilyen emberek egyáltalán nem valók drámába, mert életükkel a tragikum elkerülésének lehetőségét példázták. Nagyon meglepődtem hát, amikor rájöttem, egy bulvár-típusú darabnak mégiscsak lehetnek a szereplői. - Spiró György.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa