Szenvedély, rivalizálás, balhé - A konyha nem csak nyomokban tartalmaz valóságot

Arnold Wesker A konyha című előadásának próbaidőszaka a nyári szünet előtt elkezdődött a Pesti Magyar Színházban. Lengyel Ferenc rendező instrukciói nyomán a színészek séfekké és pincérnőkké változtak, hogy aztán két frissen sült lepényhal elkészítése és tálalása között azt kutassák: ki barát, ki ellenség, teremhet-e boldogság egy szerelmi háromszögben, és ki lehet-e bírni jó fizetésért cserébe a szünetmentes munkát.

A napi 1500 adag ételt felszolgáló étterem konyhájában nemzetközi csapat dolgozik együtt – angol, ciprusi, kínai, német és ír szakácsok – ami önmagában is feszültséghez vezet, pláne úgy, hogy a munka egy percre sem állhat le, hiszen a vendég éhes, és csak akkor ad borravalót, ha a pincérnő öt percen belül elé teszi a kívánt fogást. Na de a szakácsok válogatnak: hamarabb elkészül a hal, hogyha csinosabb pincérnő kéri...

A rendező Lengyel Ferenc szerint a darab legfontosabb üzenete, hogyan kell türelmet gyakorolni a feszített tempójú munka során, miközben az élet nagy drámái és a munkából adódó kis konfliktusok között evickélnek a szereplők. Hová vezet, ha van pénz, de nincs szabadidő? És hogyan tud együtt dolgozni a londoni étteremben az eltérő kultúrákból érkező, mindenfelől összeverődött csapat? Az előadás a türelem, az együttélés és tolerancia leckéje lehet.

"Wesker konyhája úgy működik, mint egy laboratórium: kicsiben modellezi a társadalom működését, ahol mindig meglesznek a főnökök, mások pedig örök életükre beosztottak maradnak – írja a darab dramaturgja, Deres Péter. – Ám egy ilyen, hibátlannak és óramű pontosságúnak tűnő rendszerben elkerülhetetlenek az összetűzések. Hőseink hús-vér emberek, akik szeretnek és gyűlölnek, simogatnak és marnak, meghunyászkodnak és lázadnak, azaz olyanok, mint akármelyikünk: csupán próbálnak boldogok lenni. Az angol drámaíró immár klasszikussá vált remekművében az emberi természet egyszerre csodálatos és félelmetes rajzát látjuk."

A darab különlegessége, hogy a 30 színész folyamatosan a színpadon tartózkodik – mindez embert próbáló kihívás, komoly színészi teljesítményt kíván. Így A konyha előadása nem csak a megírt szerepek szerint, de a valóságban, esténként a színpadon állva is a türelem leckéje lesz.

Fotó: Kozma János